Szabadka polgármestere, Saša Vučinić arra a legbüszkébb, hogy mandátuma alatt sikerült ipari parkot létesíteni, és ennek köszönhetően a városnak van mit felkínálnia a beruházóknak. Ezt bizonyítja a Norma Group, a Continental, a Swarovski és a Calzedonia világcégek döntése: a városban nyitnak leányvállalatot. Azt mondja, kemény munka vár a következő polgármesterre, de nem tagadja, szívesen vállalná ismét a feladatot.
Megválasztását követő első interjújában lapunknak többek között azt nyilatkozta, az egyik fontos célja, hogy a városvezetés nyitott legyen, s teret adjon a pártfüggetlen szakembereknek. Hogy látja, sikerrel járt?
– Nem tekinthető befejezettnek ez a történet, hiszen ez a folyamat soha sem érhet véget. Folyamatosan szükség van a pártfüggetlen emberekkel, értelmiségiekkel való kommunikáció fenntartására, sok párt erre alapozza a jövőjét és az ígéreteit.
Éltem azzal a lehetőséggel, hogy pártonkívüli szakemberekkel vettem körül magam, ilyen volt Nebojša Gvozdenović, aki az ésszerűsítés kapcsán dolgozott ki terveket. Igaz, az adott pillanatban nem volt politikai akarat a megvalósításukra, de legalább a növekedést sikerült megállítani. A gazdasági miniszter mostani tanácsadóját is Szabadkáról csábították el: Jörg Heeskensről van szó, aki másfél évig volt a tanácsadóm, és rengeteget segített abban, hogy megfelelő körülményeket teremtsünk a beruházóknak.
A város nagy hiányossága, hogy nincs olyan fóruma, amely az ilyen emberek véleményének adna teret.
Prioritásként jelölte meg a fehér pestis megállítását is.
– Általános probléma provinciánkban – bár tudom, senki sem szereti bevallani –, hogy a nagyobb városokban az emberek a megélhetési lehetőségeket keresik. Szinte mindenhol a világban centralizált a fejlődés, Magyarországon is csak erre van példa, természetes, hogy sokan elköltöznek a fejlettebb városokba. Szabadka azért van szerencsésebb helyzetben, mint a többi kisváros, mert vannak felsőoktatási intézményei. Ami viszont fontos, hogy az elmúlt másfél–két évben mégis fejlődtünk, s nem mondható az, hogy ebben a városban egy fiatal semmilyen lehetőséggel sem rendelkezik. Nem nagy karrierre gondolok, de egy szolid munkahely megszerzésére igenis van esély. Támogatjuk a gyermekvállalást, a lakásvásárlást és egyéb egyszeri támogatással is élhetnek az emberek, de úgy gondolom, hogy a natalitás növeléséhez nem csupán erre van szükség. Meg is kell tartani a lakosságot, és mindezt nem lehet egyszeri támogatásokkal tenni. Az embereknek jó atmoszférát kell teremteni, és megélhetést kell biztosítani. Szabadkából sajnos évek óta hiányzik a pozitív energia.
Amennyiben bizonyos beruházásokat említünk, sajnos kiderül, hogy több dolog nem valósult meg abból, amit három és fél évvel ezelőtt elképzeltek. Akkor úgy nyilatkozott, mandátuma végéig elkészül az Y-ág, a Népszínháznak már csak a berendezése hiányzik majd, és kész lesz a sétaerdei medencekomplexum. Mondhatjuk azt is, hogy ezek megvalósítása nem csupán a polgármesteren múlt, történt viszont sok minden, amiről akkor még nem tudhattunk.
– A legfontosabb az ipari park létesítése, amit a saját sikeremnek tekintek, hiszen a város biztos jövőjének a záloga. A kaszárnyák megvásárlása nagyon fontos lépés. Gyakran beszélünk arról, hogy a költségvetés folyamatos hiánnyal küzd. A kettes kaszárnya megvásárlásával, a nehéz körülmények ellenére, megadtuk a lehetőséget, hogy ezt a hiányt, a terület felének értékesítésével, azonnal pótolni tudjuk. Erre pedig bármelyik pillanatban sor kerülhet, mert van lehetőség a beruházásra. Szabadkának egyetlen négyzetméternyi építési területe sem volt három évvel ezelőtt. Ma több tíz hektárnyi területről beszélhetünk. Ennek köszönhető, hogy Szabadka neve most már szorosan kötődik a Siemenshez, a Continentalhoz, a Swarovskihoz és a Calzedoniához. Világmárkákról beszélünk, ezek a legfontosabb partnereink.
De nem akarom megkerülni a kényes kérdéseket. Az Y-ág esetében is van előrelépés, hiszen 2008 előtt valami mindig akadályozta a munkálatok megkezdését. A földek nagy részét kisajátítottuk, áthelyeztük a villanyvezetéket, és folyamatosan dolgoznak a helyszínen. Továbbra sem ideális a helyzet. Biztos vagyok benne, hogy ebben az évben elkészül az Y-ág, ha nem májusig, akkor őszig. Terveim szerint fokozatosan nyithatnánk meg, hogy ne kelljen várni minden egyes rész elkészülését. Természetesen nincs 100 százalékban kész, ez jogos, de ha 10 százalékról eljutottunk 90-re, akkor 80 százalékát elvégeztük a munkának.
A Partizán bázisok és az 51. Hadosztály kerülőút kiépítése szintén nagy előrelépés, ha már a sikerekről beszélek. Palics esetében sajnos a válság megtette a hatását, mi viszont városi szinten megtettünk minden tőlünk telhetőt: befejeztük a Vigadó felújítását, a Női strand renoválása, a park kikövezése éppen zajlik, a szennyvízcsatorna pedig épül.
A legnagyobb probléma a szennyvízcsatorna-hálózat hiánya. Tizenegy millió eurós, rendkívül kedvező hitelből, illetve hatmillió eurós holland támogatásból megépítjük a kollektort, amelynek köszönhetően végre bővíthető lesz majd a szennyvízcsatorna. A kettes vízgyár is kiépül, s ennek köszönhetően az egész városnak lesz rendes, minőségi vízellátása. Készül a hetes kollektor is, ami a nagyradanováciak és a palicsiak szennyvízproblémáját oldja meg. A bajmoki szennyvíztisztító kiépítését is holland támogatásból fedeznénk, ahogyan a királyhalmi kisebb vízgyár kiépítését is. Elvárásaim szerint erre az év második negyedében kerül majd sor.
Ami a színházat illeti, tudjuk, hogy mi mindenen vagyunk túl ennek az építkezésnek a kapcsán. (Saša Vučinić lapunk pénteki számában nyilatkozott a Népszínház építésének jövőjéről – a szerző megj.) Szabadka ezeknek a hatalmas beruházásoknak a rabja. Mikor kerülhet sor egy másik nagy beruházásra, a stadion felújítására például, ha ezt a néhány hatalmas beruházást nem tudjuk befejezni?
Nem tudom, hogyan áll a sétaerdei medencekomplexum konzerválásának ügye, mert szinte minden nap és éjjel kimegyek a Harcosok sorakozója lakótelepre, hiszen rettenetesen be szeretném bizonyítani, hogy be lehet fejezni egy ilyen beruházást. Nem lehet ugyanis Mercedest vásárolni hitelre, ha csak egy Škoda Fabiára futja a fizetésünkből. Semmiképpen sem támogatnám a bontását, mert használható, és talán fel kellene kínálni a magánvállalkozóknak, akiknek van tőkéjük. A városnak ugyanis nincs. Talán lennének olyan partnerek, akik beruháznának, és nem három úszómedencét építenének. Élményfürdőre lenne szükség. Ami jó is lenne, mert kiegészítené a sétaerdei parkot, amelynek az átrendezése ebben az évben várható. Az egyik legrégebbi parkról van szó, ezért ki kell emelnem: egyetlenegy fát sem vágnak majd ki, egyszerűen csak modernebbé, élhetőbbé tesszük.
Hogyan látja magát és a pártját a választásokat követően? Mit gondol: javulhat a kommunikáció a Vajdasági Magyar Szövetség és a Demokrata Párt között?
– El kell mondanom, hogy Pásztor úrral nekem azóta is folyamatos a kommunikációm. Ez természetesen megromlott a koalíció szétesésével, de nem szűnt meg. Általános iskolás korom óta ismerem őt, és a neveltetésem nem engedi meg, hogy ezt a kapcsolatot ne őrizzem meg. Egyszerűen bizonyos dolgok nem hatnak a személyes kapcsolataimra.
Úgy gondolom viszont, hogy a „szakításunk” pozitívan hatott a városra. Egyszerűen káros, ha a legerősebb pártok között nincs konszenzus. Ez semmilyen környezetben nem egészséges, egy multietnikus környezetben pedig végképp nem az. A kisebbséget képviselő legnagyobb pártnak mindenképpen jelen kellene lennie a hatalomban. De ez csak akkor pozitív, ha meg tud egyezni a többi hatalmon lévő párttal a kulcskérdésekben. Amennyiben ez nem történik meg, nem kell mindenáron megtartani ezt az arányt. Semmiképpen sem gondolom, hogy hatalomnak számít az, ha folyamatosan szajkózzuk, ki milyen nemzetiségű, közben pedig elfelejtjük említeni, hogy továbbra is szegények vagyunk.
A VMSZ és a DP közötti partnerség a társadalom demokratizálódása mentén alakult ki. De a város gazdasági, infrastrukturális jövője szempontjából nem ugyanúgy gondolkodtunk.
A választások után ez a két párt kénytelen lesz egy asztalhoz ülni. A legújabb bajmoki tapasztalatom sajnos nem kecsegtet semmi jóval. Tény, hogy a frusztrációink elég összetettek: mi amiatt vagyunk feszültek, mert két évünk a koalíción belüli viszályok rendezgetésével telt el, nem pedig a város fejlesztése volt a téma, tehát nem tudtunk olyan lelkesedéssel dolgozni, amilyennel szerettünk volna, mert folyamatosan akadályoztak bennünket. Megértem azonban a VMSZ sérelmeit is, hiszen valamilyen módon kiszorítottuk őket a hatalomból, s így ellenzékké váltak. Még ha nem is adjuk ehhez hozzá a személyes ellentéteket, már akkor is nehéz dolgunk van, de én mindent megteszek azért, hogy ez a kommunikáció létrejöjjön.
Egészséges kommunikációra van szükség, ami nem a közvállalatokért való marakodásról szól, hanem a munkáról. Ennek a két pártnak van a legnagyobb esélye arra, hogy vezesse ezt a várost. Ha a cél az lesz, mint ahogyan 2008-ban volt, hogy Saša Vučinić és a DP hatalmát derékba törjék, hogy a 2012-es választásokat megnyerhessék, akkor semmi jót nem jósolok mostanra sem. Nekem muszáj volt tennem valamit, eredményeket kellett felmutatnom, nem pedig várnom, hogy likvidáljanak.
Tény, hogy mindkét fél szavazóbázisa ezt a koalíciót szeretné látni a hatalomban, és valószínűleg 2016-ban is ennek a két pártnak kell leülnie a választások után. Úgy érzem, hogy a kommunikáció ma – hiszen két év telt el a szakadás óta – sokkal jobb, mint akkor volt.
Szeretne még egy mandátumban a város polgármestere lenni?
– Szeretnék, igen, de elsősorban azért, hogy erről a pozícióról várhassam és nézhessem végig az eredményét annak, amiért négy évig keményen dolgoztam. Például, hogy egy kukoricásból komoly ipari zónát teremtettünk. Persze nem csak ennyi a polgármester dolga, hiszen tulajdonképpen ez az ügy már sínen van. Éjjel-nappal a prioritások meghatározásán dolgozunk a csapatommal. Ami minden bizonnyal vár a polgármesterre, és egyáltalán nem népszerű feladat, az a közvállalatok átszervezése. Valakinek el kell végeznie a racionalizációt, és a következő polgármesternek le kell számolnia az elmúlt húsz évben felhalmozódott problémákkal, a folyamatos létszámnöveléssel, a beruházáshiánnyal.
A vágy mellett, hogy újra polgármester lehessek, megvan bennem a félelem is, mert aki egy kicsit is lelkiismeretesen végzi ezt a munkát, az nemcsak azt mondogatja, véghez tud vinni valamit, hanem óvatosan néz a jövőbe.
