Azok beszéltek a drámáról, a könyvről, Deák Ferenc pénteken bemutatott, az Életjel Kiadó gondozásában megjelent Légszomj című kötetéről, akik kapcsolatban álltak a művel, vagy úgy, hogy végigkövették az útját, a belőle készült,a szabadkai Népszínházban bemutatott színpadi mű születését (dr. Gerold László), játszottak is benne (Barácius Zoltán) vagy úgy, hogy erről a könyvről is szó esik a doktori munkájukban (dr. Franyó Zsuzsanna).
A nagy érdeklődést kiváltó dráma megosztotta a véleményeket. Voltak, akik megdöbbentek, és egyet értettek azzal, hogy igen, ez a mi világunk, a zsugorodás, elszürkülés, magunkba fordulás, elidegenedés, a légszomj, s voltak, akik húzták a fogukat, mondván, hogy moderneskedő mű, és hogy mert valaki is ilyet színre vinni. Ám a kiszolgáltatottság drámája, az erkölcsi kérdéseket taglaló, nemzedékek harcát is bemutató mű, amelybe Deák belevitte a szürrealizmust, vitathatatlanul egyik fontos sarkköve a vajdasági magyar irodalomnak. Hiszen a szerző ebben is az igazat merte megírni, szembe fordulva, ujjat húzva a fennálló rendszerrel, amit mások nem mertek megtenni.
Az est résztvevői egyet értettek dr. Gerold László kijelentésével, miszerint meg lehetne írni a ma Légszomját, ha nem is egy parasztcsalád történetével, és nem ezekkel a mozzanatokkal mutatva be a vajdasági magyar embert, de vitathatatlan, hogy ma is légszomjunk van. S hogy Deák Légszomj című könyve mitől aktuális még most is, azt dr. Franyó Zsuzsanna a mű egyik mondatával mutatta meg, amely a fiatal értelmiségi főhős, a családját megmenteni kívánó Donát szájából hangzik el:
„És fizet, fizet, fizet ez a marha nép! Fizeti a ti demokráciátokat!”
