Hivatalosan ugyan még nem kezdődött meg a kampány, a pártok cselekedeteiből azonban kiderül, hogy jó ideje készülnek már a propagandaanyagok és a forgatókönyv, az érintettek jól meggondolták mit hogyan szeretnének az elkövetkező két hónap során.
Szabadkán a Demokrata Párt volt a legnaprakészebb, ők már több mint egy héttel ezelőtt ellátták a lakosságot Szabadka a jövőt építi című kiadványukkal, amely a Munkabeszámoló 2008–2012 alcímet kapta. A kiadvány, amely magyar nyelven – jó nagy adag jóindulattal – szinte hibátlanul tárja az eredményeket a szavazópolgár elé, látványos, igényes a nyomtatása, pontosan ötven oldalon részletezi az elmúlt négy év történéseit a városban.
Elsőként Oliver Dulić köszönti az olvasót, többek között a mögöttünk lévő nehéz évekre reflektál, a reális tervek fontosságára hívja fel a figyelmet, s többek között hangsúlyozza, hogy Szabadkán az elmúlt négy év során nem volt egyetlenegy korrupciós botrány, negatív jelenség sem. Emlékeztetném az olvasót, hogy 2010 októberében derült fény arra, hogy a gyanú szerint a szabadkai önkormányzat mezőgazdasági fejlesztési alapjának hivatalnoka, Milan Radak az alap hitelfolyósításaiból a saját, illetve barátai számlájára utalt át pénzt éveken keresztül, ebben pedig az Agrobank (ezen a bankon keresztül folytak ugyanis a hitelfolyósítások) egyik alkalmazottja, Zoran Malešević segítette (Milliók tűntek el a mezőgazdasági alapból, 2010. október 9.). Hogy a milliók meglettek-e, illetve az ügynek mi lett a vége, nem tudni. Nem hivatalos információink szerint az illető még mindig az önkormányzat alkalmazottja.
Saša Vučinić polgármester köszöntőjében elmondja: „nem foglalkoztunk a napi politikai poénok gyűjtésével”! Ilyesmit eleve nem szabad kihangsúlyoznia egy politikai párt képviselőjének, hiszen nem hangzik hitelesen a szájából, még ha esetlegesen igazat is mond. De elég csak azokra a néhány száz méteres leaszfaltozott utak átadásaira gondolnunk, ahová a fél DP kivonult, tartományi képviselőstül, mindenestül. Ahol megjelent a tartományi egészségügyi titkár, a szabadkai Gerontológiai Központ igazgatója és még sorolhatnám a tisztségviselőket, akiknek vajmi kevés közük van az infrastruktúrához. Mi ez, ha nem „politikai poénok gyűjtése”?
Következnek az elért eredmények, amelyekkel alapvetően nincs semmi gond, hiszen nagy csúsztatást nem tartalmaznak. Egy-két esetben megelőlegezték maguknak a sikert (fedett medence, Azohem átköltözése), vagy eltúlozták a statisztikai adatokat a már munkába álltak számával kapcsolatban, de ennyi „füllentés” egy kampányba belefér.
Ami a sikeres beruházásokat illeti, valóban van belőlük néhány, igaz, ezeknek előnyeit, hatását majd csak a jövőben érezhetjük meg (Siemens, Dunkermotoren, Norma Group, Tatravagonka, Swarovski, Continental, Studio Moderna, Metro, Calzedonia, Masterplast, Ivašped, Forneti, Finat, Elektroremont). Ezek között vannak olyan vállalatok, amelyek megőrizték, vagy növelték az alkalmazottak számát, de nem az elmúlt négy évben kezdtek el működni. Ahhoz képest, hogy gazdasági világválság van, valóban nem rossz mérleg ez.
A többi címszó (összesen tíz van), vagyis a fennmaradt kilenc alatti eredményekkel, tényekkel azonban nem nagyon tudok mit kezdeni. Méghozzá azért, mert csaknem negyven oldal arról szól, ami egyébként természetes kellene, hogy legyen. Az, hogy egy városban kerülőút, szennyvíztisztító, medence épül, felújítanak bizonyos épületeket, magától értetődő dolog, attól függetlenül, hogy természetesen ezek hatalmas befektetést igényelnek, Szerbiában pedig nincs pénz. Ez a normális, mi újságírók sem dicsekszünk azzal, hogy naponta hány flekknyi szöveget írunk, hiszen ez a dolgunk. Így nem tapsikolhatunk örömünkben azért sem, hogy a négy év alatt 111 utcában újult meg vagy épült ki az út, hogy néhány háztartás városi ivóvizet kapott (egyébként nem ingyen, hanem a saját pénzén), felújítottak néhány egészségházat, iskolát, művelődési egyesület székhelyét.
Az, hogy a város a sportok városa, enyhe túlzás, hiszen azon felül, hogy van néhány sportpálya és felújították egyes sportegyesületek öltözőit, véleményem szerint nem sikerült sportolásra ösztönözni a fiatalokat, nincs elég sportolási lehetőség, nincs elég mozgásnak, sportnak szentelt rendezvény, amelyen nem csak a már sportszerűen versenyzők, hanem az egyszerű, esetleg kicsit nehezebb körülmények között élő diákok is részt vehetnének.
A munkabeszámolóban az utolsó, a Tisztább és zöldebb Szabadka címet viselő fejezet szúrt szemet. Ezt a hulladékgazdálkodásnak, parkosításnak, a Palicsi-tó szanálásának szentelték. Felháborodva haladtam sorról sorra, mert miközben a szabadkai polgár az utcára lépve szeméttel, és csakis szeméttel találkozik, addig ebben a munkabeszámolóban csak szép híreket olvashat: épp hogy el nem készült a regionális hulladéktároló, már folyamatban van a meglévő szeméttelep szanálása, zajlik a szelektív szemétgyűjtés és 2500 szemétgyűjtő típuskukát szereztek be, amit szétosztottak a polgárok között.
A legutóbbi ponttal, ahogyan az előzőekkel is, az a gond, hogy gyönyörűen hangzanak papírra vetve, a mindennapokban azonban egyikünk sem érzi a hatásukat, előnyeiket. Hiszen nem az a legtermészetesebb, hogy aszfaltozottak az utaink, illetve szennyvizünket ne magunk szivattyúzzuk, hanem a városi hálózat elérhető legyen?
Szabadkát én ma piszkosnak, lepusztultnak, élettelennek, porosnak látom. Kevés zöldfelülettel, üres virágágyásokkal (nem csak azért, mert még nem érkezett meg az igazi tavasz), rossz kerékpárutakkal, kevés szórakozási lehetőséggel, életunt és szomorú, menekülni vágyó fiatalokkal és idősebbekkel. Az elért eredményeket ismételgetve magamban sem derülök jobb kedvre. Ez baj.
