Előfordulhat, hogy valakit megsimítasz, de az hirtelen lehúzza a rolót, mivel a Bhagavad-Gítában olvasta: az érzékszerveinken uralkodni illik, s érzéseinket úgy kell visszavonni, miként a teknős képes páncélzata alá behúzni tagjait. Lehet, elsiettük a közeledés módját, s nem ügyeltünk a földrajzi tényezőkre sem. Mert például a skandinávok állítólag mintegy másfél méterre állnak egymástól, miközben beszélgetnek, délebbre haladva ez a távolság a két ember között állandóan szűkül, mígnem végül szinte már egymás nyakában ülnek. Megtörténhet, hogy egyszerűen nem voltunk eléggé figyelmesek, s a számtalan jelből – bólintás, pirulás, vállrándítás, lebiggyesztett száj, csípőre tett kéz és egyebek – nem vontuk le a kellő következtetést. Tehát elsiettük a dolgot. Merthogy minden testmozdulatnak jelentése van, egyfajta tárgyilagos információja, hozzánk beszélő szimbóluma, amit aztán vagy elfogadunk vagy nem. Úgy is mondhatnánk, akadozik a kapcsolatfelvétel, nem számoltunk például a különféle előítéletekkel, a másikban akaratlanul előbukkanó negatív tapasztalati élményekkel.
Más esetben – például a gyógyászatban – az érintés viszont egyenesen megkerülhetetlen. Ilyen tekintetben keltette fel az érdeklődésemet egy természetgyógyász folyóiratban közzétett cikk, amely egy egészen új módszerről szól. Neve is van, méghozzá eléggé furcsa: Kahi Healing. Ha jól értem, a kézrátétel egy újabb válfajáról lenne szó, alkalmazója pedig arról próbál meggyőzni bennünket, hogy a betegség voltaképpen a barátunk, amely üzenetet hoz nekünk, valamit mondani akar, amit meg kellene fejtenünk. A negatív érzelmek pedig tükröt mutatnak, jelzik, mit kellene rendbe raknunk, s ha ezt huzamosabb időn át elmulasztjuk, akkor a megoldatlan problémáink elraktározódnak. S mikor ez a tartály megtelik, akkor szembesülünk a betegség valamilyen formájának a megjelenésével, amely voltaképpen önbüntetés révén jött létre. „Mi nem harcolunk a betegség ellen” – mondja a szakember. Egyszerűen hagyják, hogy – „a varázslatos érintés” által – a rossz érzések is átfussanak, hogy aztán elengedhetővé váljanak. S még azt is mondja: hagyni kell megtörténni a dolgokat, mert ez az egész nem a szavak és az értelem útján működik, hanem az érzelmek és az információs mezők szintjén. Avagy: a Kahi Healing szemléletben az érzések és az energiák áramlása nyit kapukat. Hozzáteszi végül, hogy ezt a módszert bárki elsajátíthatja, és alkalmazhatja önmagán vagy másokon.
Szakemberek szerint a testi közelség (bőrkontaktus) hiánya súlyos lelki zavarokat okozhat, mindazonáltal a legtöbben gyakran visszariadnak például attól, hogy megérintsék egymást. Közismert továbbá, hogy számos helyen a fejfájást aszpirin helyett fejmasszázzsal gyógyítják, Japánban pedig az
akupresszúrát vetik be fogfájás, hátfájás vagy feldagadt ízületek ellen. Megfigyelték azt is, hogy műtétre váró betegeknek sokkal nyugodtabb és rendszeresebb volt a pulzusa, ha egy ápolónő fogta a kezüket, vagy simogatta a homlokukat. Gyakran emlegetett példa továbbá, hogy a második világháborús árvák, akiket ugyan etettek, öltöztettek és iskoláztak, nélkülözni kényszerültek viszont a gyengéd törődést és a vigasztaló ölelést, lelkileg és testileg elsorvadtak. Egy tézis szerint az érintés iránti éhség jóval erősebb, mint a táplálék iránti szükséglet.
Az érintés tehát a test egyfajta vitaminja. Az emberek közötti kommunikáció szintjén maradva az is egyértelmű, ha megérintjük egy másik ember karját, ezzel köszönetet fejezünk ki. Ha meg valakit csak futólag simítunk meg, nyilván a mondandónkat szeretnénk nyomatékosítani. A vállra tett kéz a segítő szándékot jelzi, az átkarolt váll viszont már a „tulajdonlás” bizalmas gesztusa. És így tovább. Más megközelítésben az érintés igazi csodája az életenergia, s nyilván erre alapoz a négydimenziós (test, lélek, szellem, elme) Kahi Healing is. A Kahi egyébként egy hawaii szó, jelentése: egynek lenni. A magyarázat szerint: amikor mindenféle ítélettől, betegségtől és hiányállapottól mentesek vagyunk, ugyanakkor képesek önmagunk elfogadására is. Tehát: egynek lenni. Ám úgy tűnik, mindehhez olykor csak egy érintés kell.
