– A nemzeti tanácsok már 2002 óta léteznek, a szerepüket, feladataikat meghatározó új törvényt azonban csupán 2009-ben fogadták el. E jogszabály alapján 2010-ben, azaz két évvel ezelőtt megalakulhattak a tanácsok, s az azóta eltelt időszak, szerintem, elegendő volt ahhoz, hogy az első értékelést elvégezzük – fogalmazott Aleksandar Popov, a Regionalizmusért Központ igazgatója.
Az elvégzett felmérés bizonyította, hogy egyaránt hiányosságokat lehet felfedezni magában a törvényben, de a törvény adta lehetőségek alkalmazásában is. Popov szerint az egyik oka ennek az, hogy a jogszabály bizonyos esetekben pontatlan.
– A nemzeti tanácsokról szóló jelentésből kiderül, hogy a munka nem eléggé átlátható, s hogy gyakran van egy-egy pártnak túl nagy ráhatása arra. Az is kiderült, hogy sok esetben épp az adott nemzeti tanács és az általa képviselt közösség közötti kommunikáció hiányzik. Az észlelt gondok alapján ajánlásokat tettünk, melyek elfogadása a jövőben a tanácsok megfelelőbb működéséhez vezethet – mondta el az újságírók kérdéseire válaszolva Popov.
A TÖRVÉNYES KERET HÁTRÁNYAI
A tanácskozáson a felmérés eredményeiről Jelena Lončar, a Belgrádi Egyetem Politikai Tudományok Karának docense számolt be. Mint mondta, a begyűjtött adatok összesítését megelőzően több mint hatvan interjút készítettek el. A leginkább a nemzeti tanácsok közötti különbségekre, a törvényes előírások összehangolatlanságára, a tanácsok politikai függőségére és a munka nem megfelelő átláthatóságára figyeltek fel. Általánosan azt lehet megállapítani, hogy az adott nemzeti közösség nagyságával párhuzamosan nő nemzeti tanácsának a tevékenysége, az identitás megőrzésére tett erőfeszítéseinek a sikeressége is. Mint mondta, a Magyar Nemzeti Tanács számít a legtevékenyebbnek, s a magyar közösség azonosságtudatának a megőrzése érdekében elkövetett intézkedései is a legészlelhetőbbnek számítanak.
Arról számolt be, hogy sok esetben a törvényes háttér okoz gondokat a nemzeti tanácsoknak. Valamennyi tanácsnál aggodalmukat fejezték például ki a helyi közszolgálati média magánosítása kapcsán, melynek eredményeképp nem biztos, hogy életképes, kisebbségi nyelven is adást sugárzó helyi sajtóorgánum születik. Gondot jelent az is, hogy a törvény nem pontosítja, milyen intézményeket lehet kiemelt fontosságú intézményként kezelni – a nemzeti tanácsok ilyenkor saját meglátásaikra hagyatkoznak, melyek egyes helyzetekben nem megfelelő döntések is lehetnek.
BEFOLYÁS, ÖSSZEFÉRHETETLENSÉG
Az alapítói jogok átvétele a médiában negatív következményekkel is járhat – emelte ki Lončar. Megfigyelhető a politikai befolyás erősödése, közölte, s ekképp egy abszurd helyzet áll elő: az a testület, amelyiknek a feladata egy adott közösség jogainak a védelme lenne, voltaképpen megszegi a közösség alapvető jogát a független tájékoztatásra.
A munka átláthatósága terén jelentkeznek a pénzügyi jelentések közzétételével kapcsolatos problémák. A nemzeti tanácsok többsége közzé teszi az éves jelentést, mely azonban kizárólag a költségvetési források felhasználására vonatkozik, s nem tartalmazza a különféle támogatási összegeket – ismertette Lončar.
Egyes esetekben összeférhetetlenséggel is találkoztak a felmérést végzők. Megtörtént, hogy a nemzeti tanácson belül funkciót ellátó személy egyféleképpen szavazott bizonyos javaslatra a tanácson belül, majd a helyi önkormányzat képviselőjeként már ezzel ellentétes döntést hozott a későbbiekben.
Nehezíti a tanácsok munkáját az, hogy a polgárok nincsenek teljesen tisztában a testület hatásköreivel, továbbá az is, hogy a többségi nemzet nyelvén szóló média, a vajdasági közszolgálati adó kivételével, egyáltalán nem tájékoztat róluk.
BELSŐ, GYAKORLATI GONDOK
A konferencián a nemzeti tanácsok munkája során felmerülő problémákról Deli Andor tartományi oktatásügyi, közigazgatási és nemzeti közösségi titkár beszélt.
– A tanácsok többsége sikerrel vette a kezdeti akadályokat. Mára már felállt egy rendszer, melyet valamennyien igyekeznek „belakni”. Gyakorlati gondok, persze, felmerülhetnek. Szerbiában tizenkilenc nemzeti tanács van, ebből Vajdaság területén tizenhárom működik. Különböző méretű, különböző infrastruktúrával rendelkező közösségekről van szó. Ebből fakadóan sokszínűek azok a helyzetek is, amelyekben problémák merülhetnek fel. Belső gondokról van szó, volt olyan eset, ahol a tárgyalópartner hiányzott, mert a jelenlegi elnök már távozott, az új pedig még nem vette át a tisztséget – magyarázta Deli.
A nehézségek, tette hozzá, a legtöbbször abból az egyszerű tényből fakadnak, hogy új intézményekről van szó, melyek létezését és tevékenységét még „meg kell szoknia” a többi intézménynek.
ALKALMAZNI, NEM MÓDOSÍTANI
Korszakalkotóan újnak számít a mostani elemzés – jelentette ki Jadranka Jeliničić, a Nyílt Társadalomért Alap igazgatója.
– Az eddigi felmérések mindig azt kutatták, mennyiben teljesítette az állam a kötelezettségeit a nemzeti tanácsok irányában. Tény azonban, hogy e tanácsok tevékenységének a sikere nem kizárólag az államon múlik, a felelősség részben e testületeket is terheli. Erre kíván rávilágítani a mostani felmérés, mely egyben új kezdetet is jelent. Sokszor hallani, hogy a nemzeti tanácsokról szóló törvény a legjobbak közé tartozik. Hiába beszélünk azonban kiváló törvényekről, ha azoknak az alkalmazása elmarad – fejtette ki Jeliničić.
Úgy fogalmazott, hogy az államnak és a nemzeti tanácsoknak közösen kell dolgozniuk az idevágó jogszabály teljes körű alkalmazásának megvalósításán. Szerinte a következő időszakban többet kellene foglalkozni a törvény alkalmazásával, mint annak módosításaival. Véleményének adott hangot, hogy a következő kormánynak mindenképp rendelkeznie kellene kisebbségi és emberi jogi minisztériummal.
Thomas Moore, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet szerbiai küldöttségvezetőjének helyettese kiemelte, hogy a nemzeti tanácsoknak fontos lenne megtalálniuk és alkalmazniuk azokat a belső mechanizmusokat, amelyek garantálnák, hogy az adott közösségre jellemző minden gondolkodásmód jelen legyen ezekben a testületekben.
