Szerteszét a nagyvilágban az Egyesült Államokat szokták a korlátlan lehetőségek országaként emlegetni, de szerény véleményem szerint – legalábbis ebben – Szerbia már a kilencvenes években megelőzte. A jobb sorsra érdemes pátriánkban rejlő korlátlan lehetőségeket bizonyítja az is, hogy nálunk, vagy legalábbis Jagodinán, a zsiráfok is házasságot köthetnek, Dragan Marković Palma, Jagodina populista kiskirálya, az elmúlt napokban ugyanis ezzel a hírrel került ismét a szerbiai bulvárlapok címoldalára.
Az történt, hogy miután a jagodinai képviselő-testület képviselői nagy sebbel-lobbal lezavarták ülésüket, a Tigris elnevezésű állatkertbe rohantak, hogy le ne késsenek a Jovančának keresztelt zsiráfbika és a párja, Ema esküvőjéről. Lelki szemeim előtt szinte látom, ahogyan a honatyák, akik fél órával korábban még a szavazógép jól megolajozott fogaskerekeiként a napirendi javaslatokra áldásukat adták, most ünneplőbe öltözve, virágcsokorral, pálinkás- és borosüveggel a kezükben, meghatódva nézik a házasulandó tevepárducokat, Palma pedig, a város polgármestereként – és természetesen násznagyként – büszkeségtől dagadó keblekkel a bikát, a képviselő-testület elnöke pedig a nőstényt vezeti a rögtönzött oltár elé, ahol a szakállas pópa áldását adja az ifjú párra. Miután az ifjú pár elbőgeti a boldog igent, és megpuszilják egymást, a sebtében kirendelt fúvószenekar is rázendít, azt követően pedig, hogy az ifjú párnak nászajándékként átnyújtja a költségvetésből majdnem legális tenderen beszerzett akácialeveleket, a násznép másnap hajnalig tartó vigadozásba kezd. A valami csoda folytán megmaradt pénzen Jagodina populista kiskirálya később repülőre teszi, és az afrikai szavannákra nászútra küldi az újdonsült házaspárt – utasítva őket, hogy a fehér pestis elleni harc jegyében csakis két zsiráfborjúval térhetnek haza, a biztonságot jelentő jagodinai állatkert területére. Csak azt nem értem, hogy az ara és a vőlegény miképpen bírta elviselni az egész hajcihőt, mivel köztudott, hogy a zsiráfok annyira félénkek, hogy a legkisebb stressz is halálos lehet számukra.
Az elmúlt két évtizedben nem egy politikust hoztak hírbe valamilyen állattal. Palma cimborája, a boldogabb vadászmezőkre költöztetett Arkan kapitány is előszeretettel pózolt tigriskölykökkel, nemrég pedig Oliver Dulićot is hírbe hozták néhány oroszlánnal, papagájjal, illetve mambával. Lényegében politikusaink állatszeretetét még példaértékűnek is lehetne nevezni, amennyiben hasonlóképpen gondoskodnának rólunk is. A bibi csupán az, hogy amíg a zsiráfoknak, oroszlánoknak, papagájoknak és más egzotikus és kevésbé különleges állatoknak aranyéletük van Szerbiában, addig mélyen tisztelt honatyáink rá sem hederítenek arra, hogy a lakosság életszínvonala a béka feneke alatt van.
Nagy az Isten... pardon Palma állatkertje, csak az a baj, hogy túl alacsony a kerítés, s az állatok vannak a rács mögött, nem pedig azok, akik megesketik őket.
