A Magyar Gasztronómiai Egyesület őszi fűszerpaprika-tesztjén 19 mintát vizsgáltak be. Volt közöttük a magyarországin kívül szlovákiai és vajdasági termék is. A vizsgálatok eredménye szerint Kiss György bezdáni paprikája utcahosszal hagyta le a többit. Az egyesület szerint hét csomag paprika értékelhetetlen volt. A minősítésben ez áll : „avas, ehetetlen, fűrészpor ízű, savanyú, szemétbe való.”
Hogy mitől jó, illetve a legjobb a bezdáni Kiss-paprika, azt magától a termelőtől kérdeztük. Kisséknél már vége a paprikaidénynek. Szeptember első napjaitól november 15-ig nagyüzemben folyt a munka. Mint Kiss Gyögy elmondta, 25–30 holdon termesztenek fűszerpaprikát, és amikor megindul a munka, akkor egy időben 70–80 napszámos is dolgozik náluk. 30–40-en szedik a paprikát, hozzávetőlegesen ennyien csumázzák és ezenfelül három műszakban a férfiak a szárítóban dolgoznak.
Itt folyik az őrlés
– Jó alapanyag nélkül nincs jó őrlemény – mondja a gazda. Mi a termesztésre is nagyon odafigyelünk és a folyamat végéig külön gonddal kísérjük a termelést. Először is nem használunk semmilyen vegyszert. Kapálással irtjuk a gyomot a földből. Legalább háromszor, négyszer megöntözzük. Azután a szedésnél is oda kell figyelni, mert csak az első érésű, egészséges és szép piros paprikákat szedjük le. Ez általában a termés 70 százaléka. A félérett meg zöld paprikákat vagy eladjuk, ha tudjuk, vagy visszaszántjuk a földbe – meséli György.
Kiss György
Műanyag hálóból készült zsákokban történik az előszárítás. Az udvaron egyforma boxokban szárad a paprika 3-4 hétig, majd ezt követően az asszonyok újra minden paprikát kezükbe vesznek és kicsumázzák. Így kerül azután szárítóba a termés.
Hatalmas tepsik sorakoznak egymás felett, s vékony rétegben kerül rájuk a paprika. György és fia, Csaba együtt építették meg a szárítót. Ez költségkímélő megoldás volt, mondja, mert egyébként hitelt kellett volna felvenni, de manapság, aki csak tud, meneküljön az efféle megoldástól.
Maguk őrlik meg a kiszárított paprikát. A daráló 120 kilogramm paprikát képes megőrölni egy óra alatt. Ott jártunkkor a rendkívül szép színű, már megőrölt paprikát öntözte az egyik munkás a garatba. György kérdésünkre elmondta, azt a paprikát eresztik át kétszer a darálón, amely még szerinte nem teljesen homogén őrlemény.
A Magyar Gasztronómiai Egyesület elismeréséről kérdezem. György azt sem tudja, hogyan jutott a tavalyi paprikából származó mintája az egyesület elé, meg azt sem tudta, hogy végül is ők lettek a nyertesek. Az interneten futott rá a hírre, aztán egy magyarországi újságíró hívta fel telefonon, s csak később beszélt az egyesület elnökével.
A csomagolás
– Mi a paprikánkat úgymond a háztól adjuk el. Ha itt Bezdánban meghúzunk egy 100 kilométeres kört, akkor azon belül nagyon sok helyen megtalálható a paprikánk. Vannak hentesboltok, éttermek, amelyek lefoglalják a számukra szükséges éves mennyiséget, mert csak ezzel a paprikával szeretnek dolgozni, főzni. Vannak vásárlóink Magyarországon, Horvátországban, sőt eljutott a paprikánk Kanadába és Németországba is – meséli György.
Amíg beszélgetünk, két fiatalember érkezik. Látszik rajtuk, hogy járatosak a házban. Az egyik elővesz egy noteszt és irkál valamit. György adja a magyarázatot:
– Sok helyre gyorspostával küldjük a paprikát. Most éppen Újvidékre meg Péterrévére viszik a csomagunkat.
György azt mondja, soha sem reklámozta a paprikáját, eddig a termék volt önmaga reklámja, a szájhagyomány útján terjedt a jó híre, csak most, a magyarországi elismerés után jönnek az újságírók és érdeklődnek.
György 20 évvel ezelőtt kezdett el fűszerpaprikát termelni. Akkor, amilyen szakkönyv a kezébe került, hazai vagy magyarországi kiadású, mind beszerezte, és amit csak meg lehetett tanulni a szakmáról, azt megtanulta. Most fiával együtt vezetik a gazdaságot. S ha a kedves Olvasó azt kérdezi, azért mégis hogyan lehet hozzájutni Kissék csodapaprikájához, hát boltban nem árulják. Fel kell őket keresni Bezdánban. A Nova utca 87 szám alatti ház előtt egy reklámtábla igazítja útba az idegent.
