Pósa Mihály egyike azoknak a tudósoknak, akik erősítik a vajdasági magyar tudományosságot és nemcsak a magyar, hanem a nemzetközi tudományos világban is jelen vannak. A szabadkai fiatalember az Újvidéki Egyetem Orvostudományi Kara Gyógyszerészet-tudományi Tanszékének docense, tanár és kutató is egyben. Munkájáért a Magyar Tudományos Akadémia Arany János Fiatal Kutatói Díjjal tüntette ki, amit a napokban vett át Budapesten.
Pósa Mihály biofizikai kémikus, a fizika és a kémia törvényeit alkalmazza biológiai (élő) rendszerek kutatására. Vagyis ez egy kicsit biológia, egy kicsit fizika és egy kicsit kémia is, megkavarva egy kis matematikával, ugyanis Mihály inkább az elméleti kutatást kedveli, ahol matematikailag vizsgálja a különféle kémiai reakciókat, például azok lefolyásának sebességét, a laboratóriumi munkát pedig inkább doktoranduszaira hagyja. Mihály fő területe az epesav-molekulák kutatása, melyek az emberi szervezetben szintetizálódnak. Az epesav fizikai és kémiai tulajdonságait vizsgálja, illetve arra keresi a választ, hogy kapott eredményeit hogyan lehet alkalmazni bizonyos orvosságok hatékonyságának növelésére, az epesav ugyanis komplexet képez bizonyos gyógyszerekkel és segíti azok bejutását a sejtekbe.
– A biofizikai kémia célja, hogy megmagyarázza, hogyan is működik egy élő rendszer, emberé, állaté, illetve olyan molekulák kutatása, amelyek az élő szervezetben szintetizálódnak, vagy az élő szervezetben lehet őket használni, mint például a gyógyszerek. Az alapkutatásban meg kell magyarázni, hogy az epesav-molekula szerkezete hogyan hat ki az ő fizikai-kémiai tulajdonságára, mik azok a fontos szerkezeti részek, amelyek nem hagyhatók el egyes újonnan kialakuló epesav-molekulákban és ez hogyan hat a gyógyszerek sejtmembránon keresztül való áthaladásának elősegítésére – magyarázza Pósa Mihály. Mint mondja, azoknak, akik a tudománynak ezzel az ágával foglalkoznak, nem feltétlenül kell ismerniük az élettant, mert ők csak a kémiai törvényszerűségeket alkalmazzák egy adott probléma megoldására, csak itt a lombikok és kémcsövek helyett a sejtekben játszódnak le a folyamatok.
Mihályt már gyerekként is foglalkoztatta a kérdés, hogyan működünk, milyen folyamatok játszódnak le bennünk, vagyis ahogy ő fogalmaz, az élet rejtelme. Később kikristályosodott benne, hogy az élő szervezet is a fizika és kémia törvényei szerint működik, így mindez a biofizikai kémia útjára terelte őt. A család számára természetes volt, hogy fiuk a tudomány útjára lép, hiszen a mikroszkópos megfigyelések, a konyhában kialakított laboratórium és a meztelen csigák tanulmányozása mindezt már jó korán előrevetítette, a barátok pedig főként szakmai körökből kerültek ki, így Mihály, ha munkájáról mesél, értő fülekre talál.
Jelenleg fizikai kémiát és kemometriát tanít a gyógyszerészhallgatóknak. Miután befejezte az egyetemet, tanársegédként kezdett dolgozni, majd 2009-ben megszerezte a doktori fokozatot is. Mint mondja, nagy kihívás számára a tanítás, és igyekszik minél alkalmazhatóbb tudást átadni, mellette pedig sok időt fordít a kutatásra és a publikálásra is.
– Nagyon élvezem a kutatásokat, mostanában a mért adatokat vizsgálom, megpróbálom az epesav-molekulák szerkezetét matematikailag leírni, vagyis mindegyik molekula kap egy számot, ezt molekulajellemzőnek vagy descriptornak nevezzük, így modellezni tudjuk a viselkedésüket a biológiai rendszerekben. Több külföldi kollégával vettem részt kutatásokban, munkám során pedig nekem sikerült elsőként kifejlesztenem azt a módszert, hogy hogyan lehet két azonos számértéket adó molekuladescriptort megkülönböztetni, melyek ugyanannyi atomból állnak, de bizonyos részek máshová kapcsolódnak, vagyis más a szerkezetük. Ezeket izomer vegyületeknek hívjuk.
A fiatal tudós számára sokat jelent az Arany János-díj, mert ezzel elismerték eddigi munkáját és megerősítették őt abban, hogy jó úton halad, folytatnia kell, amit elkezdett és adott neki egy reményt, hogy újabb és gyümölcsöző kapcsolatokat tud majd kialakítani a magyar kutatókkal. Ő azon szerencsések közé tartozik, akik számára adottak a feltételek, hogy a tudománynak ezen a területén itthon is tudjanak dolgozni, kutatni, publikálni és helyben is elérhetnek eredményeket. Minden attól függ, hogy az ember mit kutat és ahhoz hol van megfelelő felszerelés, mondja, másrészt itt vannak a tanítványai, akik nagyon ügyesek és lelkesek és egyre többen vágynak kutatói pályára lépni, akiknek segíteni szeretne ebben, ahogyan őt is felkarolták.
– Nagyon sok segítséget kaptam Gál Ferenc vegyésztől, akadémikustól, aki a kutatásaimat elősegítette és erkölcsi támogatásáért ezúton szeretnék köszönetet mondani, valamint a Vajdasági Magyar Tudományos Társaságnak is sokat köszönhetek, mely összefogja az itteni tudósokat és általuk lehetőség van kapcsolatba kerülni a magyarországi kutatókkal is.
