A gazdák szerint a fekete földből készült ideiglenes átjárón teherrel nem lehet közlekedni (Tóth Szilárd felvételei)
Akkor kezdődtek az oromi gazdák gondjai, amikor 1992 és 1994 között megépítették a Tiszát és a palicsi tavat összekötő csatornát, illetve a közötte lévő tározót, a Velebiti-tavat. A csatornán túli tanyák lakosait a szó szoros értelmében elvágták a falutól, a település gazdái pedig csak jókora kerülővel tudták megközelíteni földjeiket. A helyzet hét év küzdelem után sem változott, azaz mégiscsak változott, mert híd ugyan továbbra sincs, de valamiféle ingoványos töltésen átjárható a csatorna. Persze, csak akkor, ha nem esik vagy nincs túl magasan a víz, mert ilyenkor elázik a föld.
Nem hittem a szememnek. A 24 méter széles csatornán híd helyett valamiféle töltés van. Fekete föld, amely alatt beton csövön közlekedik a víz. Csakhogy ez a töltés vizes és ingoványos. A gazdák szerint teherrel itt nem lehet átmenni. Csak üresen. Olajos Győző vezetett le minket az átjáróhoz. Ott ketten vártak ránk. Konc Dénes orom-újfalusi és Dragan Stanojić ilonafalvi gazda. Itt derült ki, hogy a nagy vajdasági fejlesztési terv nevében végzett csatorna ásása, illetve a mesterséges tó létrehozása idején fércmunkát végeztek.
– A csatorna 1994-ben elkészült és 2000-ig egyáltalán semmilyen átjárási lehetőségről nem gondoskodtak. Pedig korábban – ez a terület ugyanis az építkezés előtt is vizenyős volt – négy híd is volt ezen a területen. Nekem a tanyám a túloldalon van. Három iskolás korú gyerekem volt akkor. Ahhoz, hogy bejöjjünk a faluba, fél órára van szükség. Ha itt, ezen a töltésen nem tudunk átkelni, akkor másfél órába kerül, mire eljutunk a buszállomásig. Nos, én akkor, még 2000-ben, azt mondtam, ha nem csinálnak valamit, nem engedem a gyerekeket iskolába és be fogom őket perelni. Azt mondták, ne pereljem őket, nem bírok én ellenük semmit, de azért megcsinálták ezt az átjárót – meséli Konc Dénes.
Ekkor került ez a töltés a csatornára az oromi pumpától számított 2,5 kilométerre. De nem kell azt gondolni, hogy ezzel a probléma megoldódott. Amikor ugyanis a Palicsi-tóba pumpálják a vizet, szétbontják az ideiglenes „hidat”, hogy gyorsabban folyjon a víz. De a gazdáknak nemcsak a nyári hónapokban kell a fél óra helyett másfelet zötyögniük a földjeikig, hanem még hónapokkal a pumpálás után is, mert elfelejtik visszaállítani az ideiglenes átjárót.
– Legutóbb is hónapok teltek el a pumpálás után, nem is hónapok, hanem fél év is. Nyáron pumpálták a vizet a Palicsba és valamikor télen tömték be az átjárót – mondja Olajos Győző.
Olajos Győző (balról) szervezte a munkaakciókat
– De akkor is csak azért, mert hetente mentem Vrndžić Slavkóhoz, mert iskolás gyerekem van. Eljöttek betúrták, de nem a földet, hanem a sarat, mert nagy esők voltak és nem is lehetett rajta másként átmenni, csak gyalog vagy kerékpárral, mert hajladozott az egész – teszi hozzá Dénes.
Radoslav Debeljački, a Duna–Tisza–Duna Társadalmi Vállalat észak-bácskai részlegének igazgatója kérdésünkre azt válaszolta, a projektumban ott, ahol most ez az ideiglenes átjáró van, egyáltalán nem szerepel semmiféle híd.
– Addig jártak a polgárok a nyakunkra, hogy úgy voltunk vele, nem olyan nagy munka az, hogy kialakítsunk egy átjárót, hát megtettük. Amikor kell a víz a Palicsba, természetesen elbontjuk, amikor befejeződik a vízbeemelés, akkor meg visszatömjük. Mi jót akartunk tenni, most meg kiderül, hogy még mi vagyunk a vétkesek. Egyébként pedig más helyeken sincs a kanálisokon ötméterenként híd – mondta az igazgató. A DTD a csatorna felügyeletét végzi, a beruházás a vajdasági vízgazdálkodási vállalat feladata lenne.
A helybeliek több alkalommal is írtak petíciót, átadták a helyi közösségnek. Lékó Róbert, az oromi helyi közösség elnöke megkeresésünkre elmondta, tud a gazdák gondjairól, a petíciókról is, de nem ő az illetékes a kérdésben, hanem a magyarkanizsai önkormányzat szakembere. Az illetékes Szalkai Nemes Valéria, az önkormányzat mezőgazdasági tanácsosa szabadságon van, munkatársa ifj. Bimbó Mihály pedig azt mondta, őt nem avatta be felettese ebbe a kérdésbe.
Cseszkó Valéria két éve ősszel gyűjtötte az aláírásokat.
Konc Dénes
– Az én családom is érintett. A mi földjeinkig a 15 kilométer helyett a híd hiányában 30 kilométert kell utazni, hát tessék kiszámolni, hogy az mennyibe kerül. Hiába adtunk be folyamodványt az önkormányzathoz, figyelmen kívül hagyták – mondta Valéria.
– Jó, hogy van ez az ideiglenes átjáró, de teherrel ezen nem lehet közlekedni, maguk is látják, hogy milyen puha, milyen vizenyős. 2005-ben Olajos Győző bácsi szervezett egy nagy munkaakciót és jöttünk traktorokkal, gépekkel, hogy feltöltsük. Én nem vagyok oromi, de vannak itt földjeim és úgy gondoltam, segítek. Akkor 60 köbméter földet hordtunk az átjáróra és mintegy 30 centiméter vastagon döngöltük szét. De nem ez a megoldás. Egy tartós betonhíd kellene, olyan, amelyen át tudnak kelni nemcsak traktorok, de kombájnok is. Nekem 25 hold földem van itt és tessék elképzelni, hogy minden egyes kijáráshoz a híd hiánya miatt 2-3 liter naftával több kell – mondta az ilonafalvi gazda.
– A munkaakcióval megerősített töltés 2010-ig meg is maradt. De ez csak ideiglenes megoldás. Mi azt szeretnénk, ha vagy egy montázshíd vagy egy kis betonhíd épülne itt – mondta Olajos Győző.
Cseszkó Valéria tavaly aláírásokat gyűjtött
A tartós híd megépítése kapcsán tavaly novemberben tartottak egy megbeszélést, amelyen részt vett a DTD észak-bácskai illetékese meg Branko Nasković, a Vajdaság Vizei képviseletében. Ekkor az oromiak olyan ígéretet kaptak, hogy idén tavasszal egy montázshidat helyeznek a kanálisra vagy valamilyen szilárd anyagból egy olyan híd készül, amely alkalmas a mezőgépek közlekedésére is.
– Amióta megépült ez a csatorna, nekünk ebből csak kárunk van, mert kétszer olyan messze vannak most a földek, mint korábban voltak. Az oromi helyi közösség hidat egyáltalán nem kapott. Az egyik Ilonafalván van, a másik meg a ludasi határúton. Hat család van Ustorkán, ők is szenvednek, de mi is, mert több ezer hold föld van ott és oda valahogy el kell járni. Gond a híd is, meg az is, hogy járhatatlanok az utak, be vannak nőve surjánnal, alig lehet rajtuk elmenni. Gondoltuk, csinálunk majd munkaakciót és kitakarítjuk, de nem engedték meg, mert az hivatalos út. Ha a csatornán meg volna ez a híd, akkor nagyon sok gondtól megmenekülnénk. Amikor a csatornát építették, nagyon sok sóder meg betonvas megmaradt. Igazán megcsinálhatták volna a hidat. Úgy érezzük, hogy nem törődnek azokkal az emberekkel, akiknek a csatorna túloldalán van a földjük. Miközben azt látjuk, ahol autóutakat vagy csatornákat építenek, mindenütt épülnek a hidak is – hallottuk Kádár Ilonától.
A tavaszi időpont után idén őszre ígérték a vízgazdálkodási vállalatból, hogy nem hidat, hanem hatalmas betoncsöveket fektetnek le és azok fölé tesznek földet, és így biztonságosabb lesz az átjárás a mostaninál. Szerettünk volna utána járni, vajon beváltják-e ezt az újabb ígéretet.
Kádár Ilona
A Vajdaság Vizei vállalatban Branko Nastićtyal nem tudtunk beszélni. Egy közleményt kaptunk, amelyben a következő áll a sajtószolgálat aláírásával:
„A Tisza–Palics regionális alrendszer az észak-bácskai vízrendszer része, amely kiemelt jelentőségű, hiszen Zenta, Magyarkanizsa, Szabadka és Topolya területén 35 000 hektár termőföld öntözésére szolgál. Hosszú távú befektetésről van szó, amely 1984-ben kezdődött és eddig 3 millió eurót ruháztunk be ebbe a projektumba. A beruházás első fázisában a Tiszát a Palicsi-tóval összekötő csatorna, illetve a rajta lévő épületek készültek el, de még befejezetlenek, és megépült még egy 10 kilométeres kanális is az Orom–Csík-részen. A nehéz gazdasági helyzet miatt ebben az évben a szóban forgó híd nem épülhet meg, illetve az ideiglenes betoncsövek lehelyezésére sem kerül sor. A Vajdaság Vizei Közvállalat mindenképpen tervez egy hidat ideépíteni és amint megteremtődnek ennek feltételei, megteszi a szükséges lépéseket.”
Nos, egy újabb ígéret, amelyből már eddig is volt éppen elég. Azt persze elhisszük, hogy most nincs pénz, de hogy eddig miért nem építettek egy kicsinyke hidacskát, arra nem kaptunk választ. Elmúlt 17 év. Nem csodálom, hogy a helybeliek semmilyen ígéretnek nem hisznek és úgy tartják, nem törődnek velük.
