„Nem megszokott, hogy diplomaták tartanak beszédet pártösszejöveteleken, az viszont megszokott, hogy részt vesznek azokon, s én itt pontot is szeretnék tenni” – reagált kedden szűkszavúan Boris Tadić államfő, amikor arról kérdezték az újságírók, mi a véleménye Alekszandr Konuzin orosz nagykövetnek a Szerb Haladó Párt szombati niši kongresszusán tett felszólalásáról. Konuzin az eseményen megtartott beszédében közölte, hogy a haladók a szerbiai polgárok hangulatának egyik fő megtestesítői, s ez a tény felhatalmazza a pártot arra, hogy össznemzeti jellegű terveket készítsen, de ugyanakkor felelősséggel is felruházza azt, a polgárok pártba fektetett bizalma és reményei miatt.
– Konuzin úr túlságosan is otthon érzi magát, olyannyira, hogy megfeledkezett róla: egy vendégszerető országban ő maga csak vendég – nyilatkozta tegnap a Szabad Európa Rádiónak Jelena Trivan, a Demokrata Párt alelnöke. Véleménye szerint az orosz diplomata szereplése ellentétben áll a Bécsi Konvencióval és más diplomáciai protokollokkal is.
– Rosszul érzem magam amiatt, hogy Szerbiában a nagyköveteknek nagyobb jelentőséget tulajdonítanak, mint kellene, s mára már a pártsikerek fokmérőinek tekintik őket – nyilatkozta Trivan a B92-nek.
– Az ország belügyeibe történő mindennemű beavatkozás káros, jöjjön az keletről, nyugatról, északról vagy délről. Ahogyan más országok sem szeretnék, ha a politikájuk jó vagy rossz oldalaira mutatnának rá, hazánk sem szereti azt – adott hangot véleményének Đelić, s hozzátette, a külföldi diplomatáktól Szerbia politikai semlegességet vár el.
Nenad Čanak, a Vajdasági Szociáldemokrata Liga elnöke még vasárnap arra szólította fel a kormányt, hogy utasítsa ki az országból megtűrhetetlen viselkedése miatt az orosz diplomatát. Predrag Simić egykori párizsi nagykövet szerint pedig a történtek akár még a kormánykoalíció malmára is hajthatják a vizet, hiszen egyértelműbbé vált, melyik oldal számít inkább nyugatbarátnak.
„A GYAKORLAT RÉSZE”
A haladók sikerként könyvelték el magát a felszólalást, s az azzal kapcsolatban kialakult felhajtást is. Aleksandar Vučić, a párt alelnöke a támadást tartotta a legjobb védekezésnek, s közölte, akkor senki sem tiltakozott, amikor mindössze négy nappal a választások előtt Andreasz Papandreu görög kormányfő látogatta sorra a nagygyűléseket, egyértelmű üzeneteket intézve a hallgatóságnak arra vonatkozóan, kire kell pár nap múlva voksolni. A kormány képviselői viszont elutasították az efféle magyarázatokat azzal az indoklással, hogy Papandreu saját országában megválasztott politikai személyiség volt, akinek jogában állt politikai meggyőződését hirdetni.
Az orosz külügyminisztérium, annak ellenére, hogy orosz külpolitikai elemzők szerint sem mindennapi történés volt a nagykövet hétvégi felszólalása, Konuzin mögé állt, s a diplomata által közölteket a „vendéglátó ország politikai pártjaival való kapcsolattartás” részének tulajdonította. A kiadott közleményben az áll, hogy „a különféle eseményeken való részvétel... a megszokott nemzetközi gyakorlat részét képezi”.
A NYUGAT SEM KÜLÖNB
A történtekkel kapcsolatban Mihajlo Kovač, Szerbia egykori bécsi nagykövete, a Szerbiai Szociáldemokrata Párt főbizottságának tagja lapunknak elmondta, maga is részt vett számos kongresszuson, mégsem találkozott soha olyan esettel, amikor valamelyik nagykövet fel is szólalt volna ezeken a pártrendezvényeken.
– Úgy vélem, ami most történt, az ellentétben áll a diplomáciai gyakorlattal és a jó ízléssel is. Bizonyos mértékben ellentmond annak a Bécsi Konvenciónak is, mely a nagykövetek pozícióját, magatartását, tevékenységét hivatott szabályozni. A hatalmi struktúrák visszafogottabb reakciója arra a megfontoltságra utal, mely – Oroszország befolyása miatt – azt diktálja, nem lenne jó komolyabb összetűzésbe keveredni a történtek miatt, túlságosan élesen reagálni erre a nem mindennapinak számító diplomáciai incidensre.
Kovač szerint egyáltalán nem biztos, hogy az ennél élesebb reagálások eredményre tudnának vezetni, mindenesetre az elégedetlenség kifejezését teljesen indokoltnak tekinti.
– Beszólíthatták volna az oroszországi nagykövetet egy baráti jellegű megbeszélésre a külügyminisztériumba, ahol elmagyarázták volna neki, hogy a választási kampány tulajdonképpeni előestéjén Szerbiában nem célszerű politikai összejöveteleket látogatni, mert azt könnyen egy bizonyos párt támogatásaként értelmezhetik – tért ki az egyik lehetséges forgatókönyvre Kovač.
Mint mondta, megannyi más módja van annak, hogy egy olyan nagyhatalom, mint Oroszország kimutassa, melyik pártot tartja a legszimpatikusabbnak, ha arra igényt tart.
– A nagykövetek, mondhatni, mintegy „műszaki személyzetként” vannak jelen két ország kapcsolatfenntartásában, s országuk hivatalos véleményén túl más véleményt nem lenne szabad közvetíteniük. A politikai eszmecserék egy ennél jóval magasabb szinten zajlanak, ebből kifolyólag Konuzin lépését én amolyan erőfitogtatásnak tartom.
Szerbia egykori ausztriai nagykövete elmondta, sok esetben találni hasonló kivetnivalót a nyugati országok nagyköveteinek magatartásában is, az elmúlt években mintha kevésbé vennék figyelembe a diplomáciai szokásokat. Sokszor megtörtént például az, hogy az amerikai, a német vagy a brit nagykövet, igaz nem politikai pártok összejövetelein, de más alkalmakkor, túlságosan is behatóan foglalkozott a hazai politikai élettel – jegyezte meg Kovač.
Arra a kérdésre, hogy ronthat-e a Szerbia és Oroszország közötti viszonyokon a szerbiai vezetés reakciója, Kovač elmondta, ettől nem kell tartani, mert egyetlen politikai párt sem vélheti magát olyan erősnek, hogy egy ilyen konfliktust meg merjen magának engedni.
