1992 óta december 3-a a fogyatékkal élők világnapja. Célja, hogy felhívja a figyelmet a betegség, baleset vagy katasztrófa következtében fogyatékossá váltak problémáira.
Közvetlenül vagy közvetve szinte valamennyiünk érintett az ügyben, hiszen a családban, baráti körünkben születhettek oxigénhiányos vagy egyéb agykárosodást szenvedett gyerekek, ismerünk autistákat, Down-kórban szenvedőket, gyengén látókat, süketnémákat, vakokat, mozgáskorlátozott embereket, akik vagy születésüknél fogva sérültek, vagy később valamilyen betegség áldozatai lettek, esetleg balesetet szenvedtek életük során. Sokunkban megfogalmazódik a kérdés, hogyan tudnánk könnyebbé tenni az életüket, segíteni nekik az akadálymentes életben, a beilleszkedésben, mennyire vagyunk felelősek a sorsukért egyénileg, illetve mennyire terjed ki ez irányban a társadalom felelőssége.
A világnap alkalmából a Down-szindrómában szenvedők megsegítésére létrehozott újvidéki egyesületnek, valamint az Egészségügyi Dolgozók Vajdasági Szövetségének szervezésében tegnap a székvárosban tanácskozást tartottak. Arra keresték a választ: mit kell tenni annak érdekében, hogy eredményesebb legyen a fogyatékkal élők, valamint az orvosok és nővérek közötti kommunikáció?
Violeta Popović, a Down-szindrómában szenvedők megsegítésére létrehozott egyesület elnöke elmondta, hogy az egészségügyben dolgozók tanulmányaik során megfelelő képesítést szereztek a fogyatékkal élők gyógykezelésére vonatkozóan, a betegekkel, illetve az őket tömörítő szervezetekkel való együttműködés, a hozzájuk való viszonyulás azonban hagy még kívánnivalót maga után. Becsléseik szerint a fogyatékkal élőknek mindössze 30 százaléka tagja valamelyik egyesületnek, az érintettek többsége úgy tudja, hogy e szervezetek révén csupán a betegségükből eredő jogaikat valósíthatják meg, pedig azok ennél jóval többet nyújtanak számukra, számos lehetőséget kínálnak a hasznos szabadidő-eltöltésre, a kreatív foglalkozásokra stb., hogy a körülményekhez képes minél jobb életet élhessenek.
Violeta Popović felhívta a figyelmet arra, hogy az új szociális törvény lehetővé teszi, hogy azok a szülők, akik gyermekük fogyatékossága miatt képtelenek voltak munkába állni, s emiatt egyetlen szolgálati évük sincs, ha legalább 15 éven át otthon, maguk ápolták gyermeküket, nyugdíjra jogosultak. Újvidéken évente mintegy 20 Down-kóros csecsemő jön a világra, s örvendetes tény, hogy egyre több szülő felismeri: az ilyen gyermek akkor fejleszthető eredményesen, ha az orvosi és a gyógypedagógiai ellátás mellett megfelelő családi környezetben nő fel. Esetükben egyre nagyobb annak az esélye is, hogy aztán esetleg beilleszkedhet a rendes iskolába. Nagy gond azonban, hogy az ilyen gyermekek a 18. életévük betöltése után már nem jogosultak azokra az anyagi juttatásokra, kedvezményekre (utazási térítés, szülői kíséret költségei), amelyeket addig igényelhettek. Egyebek mellett ezért is lenne szükség minél több helységben létrehozni a fogyatékkal élők számára fenntartott napközi otthonokat.
