A szerbiai politikai élet jól megszokott, mindent az utolsó pillanatra hagyó mentalitásának függvényében szinte természetesnek számít, hogy az év utolsó napjaira marad a költségvetés elfogadása úgy országos szinten, mint a tartomány és az önkormányzatok esetében. A különböző hatalmi szintek pénzügyi terveiről igazából ugyanaz állapítható meg. Mivel választási évbe lépünk, ami azt jelenti, hogy nyártól már mindenhol kisebb vagy nagyobb hatalmi átrendeződésre kerül(het) sor, ezért nyilvánvalóan a most elfogadott költségvetések ideiglenes jellegűek, a „kincstárnokok” igyekeznek a rendelkezésre álló pénz java részét a választási kampány szolgálatába állítva áprilisig, májusig elkölteni, amit lehet felépíteni, átadni, átvágni.
Ez sajnos elmondható a legmagasabb szintű, állami költségvetésről is, amelynek megvalósulásától a transzfer eszközök miatt lényegesen függ a vajdasági büdzsébe beáramló pénzmennyiség is. Amikor e sorok íródnak, még nem zajlott le a szavazás a szerbiai parlamentben, de szinte biztosra vehető, hogy a javaslatot a hatalmi koalíció elfogadja. Ennek értelmében az ország 2012-es költségvetésének bevételi oldala 750 milliárd dinár lesz, ezzel szemben kiadásokra 890 milliárd dinárt irányoztak elő. Mirko Cvetković kormányfő, aki a kabinet látszat-átalakítása óta a pénzügyminiszteri tisztséget is betölti, elmondta, a hiányt hitelből fogják pótolni, viszont a túlköltekezést nagyberuházásokra és a fogyasztás ösztönzésére költik. Magyarra fordítva: az ország ismét többet költ, mint amennyit előteremt, ezért újabb hiteleket fog felvenni. Amit már lehet tudni, számos beruházás esetében már biztosították a hiteleszközöket, a 11-es közlekedési folyosó esetében, amely Bosznia-Hercegovina és Montenegró felé halad majd, Azerbajdzsántól és Törökországtól 300-300 millió euró értékű hitelt vesz fel az ország.
Gazdasági elemzők szerint az ország már így is túllépte az eladósodottság kritikus szintjét, ami a költségvetési rendszerről szóló törvény értelmében a bruttó társadalmi termék 45 százaléka, csupán statisztikai kozmetikázással szorítják azt ezen százalék alá, a további hiteligénylés pedig még inkább mélyíti az adósválságot.
A költségvetés jelentős részét az idén is az állami szektorban dolgozók béreire és a nyugdíjalapban tátongó rés betömésére fordítják. A közalkalmazotti bérekre 173 milliárd dinárt szántak, a nyugdíjakra pedig 278 milliárdot, vagyis e két tételre fordítják a bevételeknek jóval több, mint a felét. Ezzel azonban nincs vége, ugyanis a költségvetés terhére újabb embereket alkalmaznak, a tervek szerint 2000 rendőrt, tűzoltót és nyomozót és 220 szociális munkást. A nagy számok ellenére a hozzávetőleg kétmillió nyugdíjas számára a puszta túlélést biztosítja az állam. Két alkalommal, áprilisban és októberben emelik a nyugdíjak összegét, először négy, aztán 0,9 százalékkal. Számszerűsítve ez azt jelenti, hogy áprilisban egy 20 000 dináros nyugdíj 800 dinárral emelkedik majd.
Az előző években tapasztalt csatározások az idén elmaradtak, valószínűleg a hatalmi többség, ha már túlélt számos komolyabb válságot, nem akart a választások előtt ezen a témán bukni, így a VMSZ-nek sem kellett kilátásba helyeznie, hogy nem támogatja a javaslatot, annál is inkább, mert a kormány biztosította Vajdaság számára az alkotmányos minimumot, a sokat emlegetett hét százalékot és háromhetedet, vagyis, hogy a tartomány költségvetése az állami büdzsé hét százaléka kell, hogy legyen, illetve hogy befektetésekre kell szánni a pénz háromhetedét.
A tapasztalataink szerint azonban mindez még nem jelent semmit, a papírra vetett ígéretekből még nem lehet gazdálkodni. A VMSZ képviselői ugyanis elmondták: az elmúlt öt év során Vajdaságnak 64 milliárd dinárral fizettek ki kevesebbet, mint kellett volna.
Ezért is tekinthetünk szkeptikusan Bojan Pajtić tartományi kormányfő optimista, szinte már dicsekvő megnyilvánulására, aki a 65 milliárd dinárosra tervezett tartományi költségvetés kapcsán közölte, ez nemhogy az állami költségvetés hét, hanem teljes 8,5 százalékát teszi ki. Nagyberuházásokra 10,5 milliárd dinárt terveztek, de a fenti kifizetetlen milliárdok ismeretében és nap mint nap elsétálva befejezetlen színházak, medencék és kultúrház mellett, ez szép ígéret, várjuk meg, mi valósul meg belőle. A tartományi kormány elnökét büszkeséggel tölti el, hogy a tartományban 4500 munkanélkülivel kevesebb van, mint januárban, ennek fényében pedig a foglalkoztatás serkentésére jövőre további 18 milliárdot fordítanak. Pajtićék az elmúlt időszakban több olyan vállalatnak is fizettek ki ilyen ösztönzéseket, amelyek ma már a csőd szélén állnak, és azt is tudni kell, hogy a tartományi foglalkoztatási titkárság ilyen jellegű programjai meghatározott időre biztosítják az érintettek munkába állását, a munkaadó rendszerint felmond az embereknek, miután a tartományi pluszpénz elmarad. Emellett olyan példa is volt, hogy egyes vállalkozók felmondtak alkalmazottaiknak, majd újból felvették őket e programokon keresztül, tehát a 4500 foglalkoztatott nem feltétlenül ad okot büszkeségre, mert nagyobbrészt itt is kozmetikázásról, rövid távú megoldásról van szó.
A fentiek függvényében megállapítható, hogy Szerbia ismételten úgy viselkedik, mintha egy másik bolygón lenne. Miközben a komolyabb gazdasági erővel rendelkező országokat adóssági válság sújtja, emberek százezrei veszítik el munkahelyüket, a szerb kormány olyan költségvetést dug az orrunk alá, amely kizárólag a rövid távú problémák orvoslását biztosítja, miközben egyetlen olyan intézkedés sem látható, amellyel elébe vágnának az országra váró problémáknak. A nyugdíjrendszer reformja várhat, újabb hiteleket veszünk fel, a lényeg, hogy a választásokig kihúzzuk. A kérdés csak az, mi lesz utána.
