Augusztus 20-a alkalmából rangos elismerésben részesült Kalapis Stojan szalézi szerzetes, aki Kallós Zoltán Külhoni Magyarságért Díjat vett át Budapesten. Stojan atya évtizedek óta szívén viseli a szórványban élő magyar fiatalok sorsát, mentorként terelgeti és biztatja őket anyanyelvük ápolására és gyakorlására. Az ő nevéhez köthető a muzslyai Emmausz fiúkollégium felépítése, kezdeményezésére 1991-ben újraindították a cserkészetet Vajdaságban, 1995-től kezdve rendszeresen tartanak oratóriumokat a muzslyai kollégiumban – röviden talán így lehetne összefoglalni Stojan atya csaknem négy évtizedes tevékenységét.
Stojan atya munkáját 2004-ban Apáczai Éremmel díjazták, 2010-ben a Magyar Köztársaság Kisebbségekért Díját vette át, 2018-ban Életfa díjjal ismerték el munkáját, amelyet most a legújabb, Kallós Zoltán Külhoni Magyarságért Díj követett.
– Köszönöm szépen azoknak, akik erre a díjra javasoltak, és köszönet a magyarországi támogatóinknak. Azok nagyobb kitüntetést érdemelnek, akik mellettem álltak. Meg egész Magyarország is. Hiszen mindaz, amit csináltam, amit elvégeztem itt Muzslyán, Magyarország érdeme. A támogatása nélkül nem tudnék tenni semmit, vagy csak nagyon keveset. Külhoni magyarokkal foglalkozom immár 37-38 éve, és tudom, hogy ez fontos kitüntetés, meg az a munka is, amit végeztem itt a magyarok közt Vajdaságban. Felsorolták, hogy mi mindent csináltam. Megvallom, magam se tudtam, hogy mindez az én érdemem. Csak azon gondolkodtam, hogyan köszönjem meg nekik ezt a kitüntetést – mondta szerényen.
Stojan atya ezúttal Szlovéniából érkezett haza, mivel a szalézi rend – hatvan év után – júliusban kivonult a Nagybecskereki Egyházmegye területéről. Jelenleg Verzsében (Vržej, Lendva és Muraszombat közt) egy szalézi lelkigyakorlatos intézetben, ministránsok, cserkészek, fiatalok, családok találkozóhelyén és a helybeli plébánián teljesít szolgálatot.
Kalapis Stojan a bánáti Erzsébetlakon született 1958-ban, bolgár családban. A falunak egykor kétszáz paltyán bolgár lakója volt, akik napjainkban mintegy hetvenen lehetnek. Mint mondta, a gyerekkorukban a legtöbbször emlegetett szó a becsület volt. Szüleiknek – miközben sokat dolgoztak – mind a 12 gyerekben sikerült elpalántálni azt, hogy ne térjenek le a jó útról. Az általános iskola alsó tagozatait magyar tannyelven végezte el, ötödiktől már csak szerb nyelven tanulhatott tovább, de nem felejtette el gyökereit. Erzsébetlakon a szlovákok, magyarok és németek közt élve osztozott az ott élők sorsán, elődeik ugyanis a falut övező töltések építésével – embert próbáló munkával – biztosítottak megélhetést maguknak.
Ötödikes korában, egy víg kedélyű, kedves plébánosnak, a szlovén Toncsek atyának köszönhetően határozta el, hogy pap lesz. A középiskolát és teológiai tanulmányait Szlovéniában végezte el, majd 1987-ben szentelték pappá szülőfalujában, az Árpád-házi Szent Erzsébet-templomban. Tekintettel arra, hogy magyarul jól tudott, csakhamar áthelyezték Muzslyára. Stojan atya káplánként elkezdte áldozatos munkáját, felkarolva a környék hívőközösségét is. Volt olyan nap a háborús időkben, amikor száz kilométert biciklizett, hogy celebráljon egy misét Kanakon vagy Módoson.
A díjat Potápi Árpád János nemzetpolitikáért felelős államtitkár adta át
Tekintettel arra, hogy a szalézi rend fő tevékenysége a fiatalokkal való foglalkozás, ezért Stojan atya a papi tevékenysége mellett hozzáfogott a vajdasági magyar cserkészet újraindításához. Bátor kezdeményezés volt ez a délszláv háborúk idejében. Nem volt könnyű, de 1992-ben sikerült megalakítani és hivatalosan is bejegyeztetni a Vajdasági Magyar Cserkészszövetséget. Stojan atya vezetésével elkezdték az őrsvezetői és segédtiszti táborok szervezését. Ez missziós munka volt, hiszen később sorra alakultak meg a cserkészcsapatok.
A délszláv háború végén Stojan atya kezdeményezője volt a muzslyai kollégium felépítésének, abban az időben, amikor Nagybecskereken majdnem megszűntek a középiskolai magyar tagozatok. Az első támogatást 2000-ben Stanislav Hočevar belgrádi érsek adta, majd érkeztek adományok az Apáczai Közalapítványtól, a Határon Túli Magyarok Hivatalából, a németországi karitásztól, a Magyar Kormánytól. A pályázáskor sokszor magyarázkodni is kellett, hiszen a magyar fiúk kollégiumának a kezdeményezője egy bolgár nemzetiségű, szalézi szerzetes volt.
A kollégium 2002-ben nyílt meg, és csakhamar megtelt tanulni vágyó magyar fiatalokkal. Néhány becskereki középiskolában pedig újra megnyíltak a magyar osztályok. A fiúk azóta kiváló feltételek mellett tanulhatnak, szimbolikus lakbér fejében.
