Andreas Fat német vegyész és hivatásos úszó – akinek a dunai tapasztalatairól a múlt héten írtunk –, azért vállalkozott a nagy európai folyó végigúszására, hogy felhívja az emberek figyelmét a környezetszennyezésre. Talán maga sem számított arra, mennyire kétségbeejtő a folyó szerbiai szakaszának állapota, és talán az itteni közvélemény sem gondolt arra, hogy épp itt a legkedvezőtlenebb a helyzet.
A szerbiai sajtó mindenesetre még most sem ocsúdott fel Fat megdöbbenésétől, melyet a folyó szerbiai szakaszán tapasztalt. A Betának elmondta, hogy a Duna belgrádi szakaszán kénytelen volt hajóra szállni, mert féltette az egészségét. A Novának elmesélte, hogy Belgrádnál kénytelen volt kiszállni a vízből, mert szó szerint emberi ürülék úszkált a víz felszínén. Érthetetlen számára, hogy nincsenek szűrőberendezések, és hogy a belgrádiaknak a folyó egyet jelent a szemétteleppel.
– Siralmas, mire hasonlítanak a folyóik, én szó szerint emberi ürülék között találtam magam – mondta.
Bevallása szerint ez volt számára projektuma legkeserűbb és legszomorúbb része, pedig 2000 kilométert már megtett, és jelenleg Romániában tartózkodik.
A német vegyész azért vágott bele a 3000 kilométeres vízi út megtételébe, hogy menet közben mintát gyűjtsön a folyó vizéből, és feltérképezze állapotát.
