Lesz bőven alkalmunk szavazni ezen a tavaszon. Az még nem hivatalos, de biztosnak tűnik, hogy április 3-án tartják a szerbiai parlamenti választásokat, és a köztársasági elnök személyéről is döntenek a polgárok. Kedden viszont eldőlt, hogy a magyarországi országgyűlési választásokat egy népszavazással „karöltve" ugyanezen a napon tartják meg. Áder János köztársasági elnök a lehető legkorábbi időpontra írta ki a választást, ami biztosan nem lepte meg azokat, akik figyelemmel kísérik a magyar politikai életet, ami hosszú hónapok óta – ellenzéki körökben kifejezetten – a kampány jegyében zajlik. Pedig még a választás kitűzésével sem kezdődött meg hivatalosan a kampány, majd csak 50 nappal a választások előtt, azaz február 12-én indul.
A választáson és a népszavazáson egyaránt részt vehetnek azok a külhoni nagykorú polgárok is, akik rendelkeznek magyar állampolgársággal, de nincs anyaországi lakcímük. Természetesen csak abban az esetben szavazhatnak, ha regisztráltak valamelyik korábbi választásra, akik pedig ezt nem tették meg, március 9-éig elküldhetik regisztrációs kérelmüket a Nemzeti Választási Irodának. (Később is jelentkezhetnek, de abban az esetben ezt a választást már lekésik.)
Mint korábban is, a külhoni magyarok az egyéni választókerületek jelöltjeire nem szavazhatnak, csak a pártlistákra. A választási iroda levélben küldi ki a szavazólapokat a szükséges utasításokkal.
RENDKÍVÜLI A TÉT
Többen is állítják, hogy a rendszerváltozás óta nem volt olyan hatalmas tétje a magyarországi parlamenti választásoknak, mint ezúttal. Nyilvánvalóan azért, mert a harmadik egymás utáni mandátumát záró Fidesz–KDNP tizenkét év alatt olyan következetes és sajátos politikával építkezett és vitte előre az országot, aminek a megszakítása bizonyosan nagy törést okozna. Pedig korántsem volt könnyű dolga, amikor 2010-ben a Gyurcsány-féle kormányok után nekilátott a csőd közelébe kormányzott ország újjáépítésének, teljesen új, legalábbis másoktól nagyon elérő politikai (és gazdasági) szemlélettel.
A legfontosabb, hogy Orbán Viktor és kormánya kezdettől fogva átfogó program és rendszer alapján vezette az országot, mert van elképzelése a hosszabb távú jövőről, ellentétben a korábbi kormányok gyakran kapkodó és megszorító intézkedéseivel.
Áder János köztársasági elnök április 3-ára írta ki a választást (Fotó: MTI)
A rendszernek legalább néhány kulcsfontosságú elemére érdemes kitérni. A kormányfő gyakran hangsúlyozta, hogy munkaalapú társadalmat fognak építeni, mert a segélyezés nem visz előbbre. Ezzel elérték, hogy tizenkét év alatt majdnem egymillióval megnőtt a foglalkoztatottak száma (pedig a koronavírus-járvány nem játszott a kormány kezére), a munkanélküliség pedig minimálisra csökkent; ma már helyenként a munkaerőhiány okoz gondot.
A sikerhez szükség volt állami támogatásokkal is serkentett beruházásokra, amellett, hogy adó- és járulékcsökkentésekkel mérsékelték a munkaadók terheit. Mindez, persze, a folyamatos bérnövekedést is serkentette. Míg korábban sokan kerestek külföldön munkát, ma már egyre többen térnek haza.
A nemzeti kormány határozottan ellenzi a migránsok befogadását, ehelyett a népszaporulat növelésével igyekszik megoldani a népességfogyással járó gondokat. A gazdaság föllendülése lehetővé tette a családközpontú politika kiépülését, a támogatások számos formájával elérték, hogy állítólag most már anyagiakban az jár jobban, aki gyerekeket nevel. A cél az, hogy mindazok a gyerekek megszülessenek, akiket anyagi okok miatt nem mernének vállalni a szülők.
Bár egykor a baloldalt jellemezte a szociális érzékenység, mégis a jobboldali kormány vezette be a rezsicsökkentést, az időseknek visszaadja a tizenharmadik nyugdíjat, a fiatal munkavállalókat mentesítette a személyi jövedelemadó fizetése alól. Az energia- és az üzemanyagár ideiglenes befagyasztása után pedig a napokban több élelmiszer árának visszaállításáról döntött a kormány.
Kampány idején – még ha nincs is kampányidőszak – a politikai ellenfelek igen gyakran kígyót-békát kiáltanak egymásra, ezúttal mégis úgy tűnik, nem a Fidesznek kell riogatnia a szavazókat, hogy az ellenzék győzelme esetén számos, a polgárok életszínvonalát érintő kedvezményt megvonna, kimondják ezt ők maguk.
NAGY TALÁNY AZ ELLENZÉK
Az ellenzék legnagyobb része összefogott – a kimaradtaknak esetleg elméleti esélyük van a parlamentbe bejutni – a nagy cél elérése érdekében: Legyőzni Orbán Viktort. Ezért hát van köztük szocialista és szélsőjobból lett baloldali meg liberális, csak egyetértés nincs, de ezt igyekeznek nem hangoztatni. Ennek ellenére lebonyolítottak egy előválasztást azzal a céllal, hogy az egyéni választókerületekben ne egymás ellenfeleiként versenyezzenek – mert ez a Fideszt szolgálná –, meg a pártlista is közös lesz.
Az előválasztásból határozottan csak az szűrhető le, hogy a leginkább háttérben munkálkodó Gyurcsány Ferenc irányításával a Demokratikus Koalíció szerzett meg legtöbb körzetet. A miniszterelnök-jelölt választásán viszont homok került a gépezetbe. A budapesti főpolgármesterként nem éppen serényen ügyködő Karácsony Gergely ugyanis lemondott a harmadik helyezett Márki-Zay Péter javára a döntő futamról, majd Márki-Zay megverte a DK-elnök feleségét, Dobrev Klárát.
A győzelemnek ugyan nincs különösebb jelentősége, legfeljebb annyi, hogy tud-e új szavazókat csalogatni az ellenzéki összefogás mellé. Gyurcsány ugyanis előre megmondta, hogy először meg kell nyerni a választást, utána pedig összeül a parlament és miniszterelnöknek megválasztja a legalkalmasabb személyt. A miniszterelnök-jelölt viszont azóta is beszél, csak beszél összevissza, a szimpatizánsai pedig egyre fogyatkoznak.
Mindenről van véleménye, csak éppen a szándékát és célját nem tudják kibogozni sem az elemzők, sem az újságírók: az ellenzéki összefogásnak vagy a Fidesznek dolgozik-e? A második sajtófőnökét koptatja, akinek a legnagyobb kihívás, hogy megakadályozza védence folytonos nyilvános megnyilvánulásit, mivel azok igen gyakran elszabadult hajóágyúként rombolnak.
Márki-Zay Péter (Fotó: MTI)
Mert bizony ő inkább spórolásra kényszerítené magas árakkal a lakosságot, minthogy befagyassza az árakat; privatizálná a kórházakat, és akinek van pénze, az kiváló ellátáshoz jutna; az adóemelésektől sem riadna vissza. Persze a baloldali politikusok arról is nyilatkoztak már, hogy szükség van a migránsokra, az LMBTQ-nyomulásnak ajtót nyitnának.
A külhoni magyarok sem lennének a továbbiakban kedves testvérek, ha az állampolgárságot nem is, csak a szavazati jogot veszítenék el. Legegyszerűbben úgy foglalhatnánk össze az ellenzék programját, hogy mindent fordítva csinálna, mint a jelenlegi kormány. Bár a közvélemény-kutatások szerint a Fidesz meggyőzően vezet az ellenzék előtt, mégsem olyan mértékben, ami várható lenne az emberek pénztárcáját üríteni szándékozó ellenzéki tervek ismertetése alapján. És a Fidesz 2002-ben már megtapasztalta annak a bölcsességnek az igazságtartalmát, miszerint nem közvélemény-kutatást kell nyerni, hanem választást. Azt pedig csak az elbizakodottság áshatja alá. Ha erről nem is beszélhetünk, a várható és a kiszámíthatatlan akadályokról igen.
EGYSZERRE TÖBB CSATATÉREN
Kevés olyan eleme van a Fidesz sikeres kormányzásának, amelyet jó szemmel néz az Európát irányító balliberális hatalom. Szerintük nem a keresztény és konzervatív ideológia viszi előbbre a kontinenst. És ha nem nézik jó szemmel a patrióta kormányzást, igyekeznek is tenni ellene. A hazai kormányellenes sajtó hathatós közreműködésével és anélkül is zajlik már a külföldi médiumokban (Amerikától Németországon át Nagy-Britanniáig) az Orbán-kormány lejáratása. Mindegy, hogy hazugság-e vagy sem, csak ártson és segítse győzelemre a kormányzásra szemmel láthatóan képtelen ellenzéket. Utána pedig következhet a visszatérés a 2010 előtti korszak politikájához. Mert az esetleges ellenzéki győzelem árát vissza is kell fizetni. Ilyen meggondolásból nem is biztos, hogy Márki-Zay félrebeszél, amikor az életszínvonalat sújtó elképzeléseit vetíti előre.
Ha nem is élvonalbeli, mégsem ismeretlen magyar baloldaliak némelyike azt latolgatja, hogy vajon milyen külföldi szervezetek avatkoznak be az ellenzék oldalán a választásokba. A CIA-t is megemlítik potenciális lehetőségként, mert hát mindenkiről lehet „találni valamit", ami kellemetlenül érintheti, főként pedig szavazatokat veszíthet általa.
Azt már talán föl sem kell idézni, hogy az Európai Unió máris beavatkozott a választásba azzal, hogy késlelteti a koronavírus-járvány miatti helyreállítási alap jóváhagyását, persze a kötelességszegési eljárások sem maradnak el. A brüsszeli elit számára megkönnyebbülést jelentene Orbán Viktor bukása, annál is inkább, mert mind több országban fedezik föl, hogy korántsem észszerűtlen a magyar kormány politikája, mondjuk a migráció vagy a családpolitika terén. És a példák ragadósak lehetnek.
A Fidesz március 15-ére bejelentett újabb Békemenete valószínűleg bizonyítani fogja (a legcsalóbb képet mutató kameraállás ellenére is), hogy nem lesz könnyű bármilyen nyomás hatására is térdre kényszeríteni az igazságot. Még ha külföldön ezt meg is tették, itthon mégiscsak hisznek az emberek a saját szemüknek és tapasztalataiknak. Így a népszavazás eredménye is megrázó lehet Brüsszel számára.
GYERMEKVÉDELMI NÉPSZAVAZÁS
Köztudott, hogy a Magyarországnak járó helyreállítási alap körül akkor merültek föl hirtelen gondok, amikor a parlament elfogadta a gyermekvédelmi törvényt. Egy keresztény-konzervatív kormány ugyanis nem lehet támogatója az LMBTQ-lobbi szexuális propagandájának, különösképp akkor nem, ha már a gyerekeket is intézményesen igyekeznek bevonni ebbe.
A törvény tehát érvényben van, meg is indult miatta a kötelességszegési eljárás. Az április 3-ai népszavazás nagy valószínűséggel igazán csak azt bizonyítja majd, hogy a kormány népakaratot érvényesített a törvénymódosítással, bár ez az EU-ban nem számít erénynek, inkább a szitokszónak tekinthető populizmussal illetik. A népszavazás nyilvánvalóan csak az időponttal kapcsolódik a választásokhoz, meg talán azzal, hogyha esetleg az ellenzék kerülne hatalomra, igen gyorsan módosulna a törvény „EU-s szabályok" szerint.
A népszavazásra bocsátott kérdések a következők: „Támogatja-e Ön, hogy kiskorú gyermekeknek köznevelési intézményben a szülő hozzájárulása nélkül szexuális irányultságokat bemutató foglalkozást tartsanak?", „Támogatja-e Ön, hogy kiskorú gyermekek számára nemi átalakító kezeléseket népszerűsítsenek?", „Támogatja-e Ön, hogy kiskorú gyermekeknek fejlődésüket befolyásoló szexuális médiatartalmakat korlátozás nélkül mutassanak be?" és „Támogatja-e Ön, hogy kiskorú gyermekeknek a nem megváltoztatását bemutató médiatartalmakat jelenítsenek meg?"
A népszavazás eredményének a jelentősége abban van, hogy megerősítse a kormányt a törvény támogatásával. Nagy meglepetésre nem kell számítanunk, vagyis a törvény elutasítására, mivel a közvélemény-kutatások egyértelműen elsöprő „nem" szavazatokat jósolnak. A kérdésektől függően 73-tól 93 százalékos a törvény támogatottsága. Nem véletlen, hogy a kormányellenes szervezetek minden eszközzel igyekeztek megakadályozni, hogy sor kerülhessen erre a népszavazásra.
