Nem egyszer hallhatjuk kiválóan tanuló, leendő vajdasági magyar egyetemi hallgatóktól, hogy inkább nem vágnának bele a nagyon bonyolultnak tartott jogi tanulmányokba, s az okok között általában két fő aggodalom kristályosodik ki: szerb nyelven kell tanulni, s egyébként is meglehetősen nehéz elvégezni ezeket a tanulmányokat. Akik már elvégezték az egyetemet, azok azonban egészen mást mondanak, s néha az ő szavukat is érdemes meghallgatni. A Magyar Szó munkatársai sikeres, Jogi Kart végzett tisztségviselőket, ügyvédeket, közjegyzőket szólítottak meg, s utánajártak annak, miért lenne érdemes ma is jogot tanulniuk a fiataloknak, miért számít hosszú távon is teljesen megalapozottnak egy ilyen döntés. Beszélgetőtársaink arról vallottak, hogyan élték meg a nehézségeket, hogyan jutottak el a diploma megszerzéséig, s továbbra – visszatekintve a korábban meghozott döntésre – is meggyőződésük-e, hogy megérte a nehezebbnek tűnő fák egyikébe vágni a fejszét.
A gimnáziumban leginkább a társadalomtudományok vonzották Lulić Emilt, a Magyar Nemzeti Tanács hivatalának vezetőjét, így az érettségi teljesítéséig eloszlott benne minden kétség: jogra iratkozott be Újvidéken.
– Az egyetemi tanulmányok során a legnehezebbnek az átállás bizonyult a tanulás új módjára. Amikor egy addig még nem látott mennyiségű tananyaggal találtam magam szemben, még jelentősebbnek bizonyult megkülönböztetni a fontosat a nem fontostól. Amint rájöttem arra a belső logikára, ami a jogban is ott van, arra, hogy a jogot meg is lehet érteni, és nem csak bemagolni, onnantól kezdve már könnyedén vettem minden akadályt – emlékezett vissza a tanulmányokra.
Mivel társadalmunk működésének szabályai jogszabályokkal vannak meghatározva, a jog életünk minden részében ott van: legyen szó például az igazságszolgáltatásról, közigazgatásról, fogyasztóvédelmi jogról, szerzői jogokról, gazdasági jogról, légi közlekedési jogról, vagy akár IT-jogról. Szerbiában, a magyar nyelv hivatalos használatát és a részarányos foglalkoztatást szabályozó törvényeknek köszönhetően, óriási az igény a tudásukat magyarul és szerbül egyaránt alkalmazni tudó jogászokra, így ez az életpálya nem csupán a személyes kibontakozás, hanem ugyanúgy a biztos megélhetés lehetőségét is kínálja – hangsúlyozta beszélgetőtársunk. A Magyar Nemzeti Tanács felsőoktatási ösztöndíjprogramja – melynek legújabb eleme a Vajdasági Jogászösztöndíj Program – által nyújtott támogatás pedig még inkább megkönnyíti fiataljainknak, hogy éljenek ezzel a lehetőséggel – mutatott rá az előnyökre Lulić.
– Jogi tanulmányaim lehetővé tették számomra, hogy közvetlenül diplomázásom után gyakornokként megtapasztaljam a nemzetközi büntetőjog világát az ENSZ által a volt Jugoszlávia területén bűncselekményeket elkövetett felelős személyek megbüntetésére létrejött Hágai Nemzetközi Törvényszékben (ICTY) dolgozva, majd szintén gyakornokként a szerbiai közigazgatási rendszert is, Szabadka Város Közigazgatási Hivatalában dolgozva. Mégis leginkább az emberi és kisebbségi jogok világában találtam meg magam, s ezen a területen dolgozom ma is a Magyar Nemzeti Tanácsban. Itt lehetőségem nyílik napról napra foglalkozni az oktatással, kultúrával, tájékoztatással és a hivatalos nyelvhasználattal kapcsolatos jogi kérdésekkel, melyek mindig újabb, érdekes kihívás elé állítanak.
