Saját bevallása szerint atata a héten úgy érezte magát, mintha csak egy Hëmingvéj Erneszt-regénybe csöppent volna, egészen pontosan a Búcsú a fegyverektől címűbe. Az emberek országszerte fejvesztve szállították leadni a legközelebbi rendőrállomásra az addig otthon őrzött lőfegyvereket, bombákat és egyéb robbanószerkezeteket. Amíg büntetlenül megtehetik! Az lenne csak az igazi, ha elkezdenék olvasni is az öreg halász könyveit, ábrándozott a fater, kevesebb idejük maradna az alpári valóságshow-k meg a szintúgy ízléstelen politikai talkshow-k követésére.
– Rendületlenül gyűjtik be a fegyvereket – állapítá meg atata. – Még géppuskákat és Zolját is adtak át. Mit szólsz te mindehhez, Tematild?
– Szóhoz sem jutok, Tegyula – felele az öreglány –, de azt áruld el, mi a csuda az a Zolja?
– Hordozható páncéltörő rakétameghajtású gránát, Tematild – világosítá fel a fater.
– Köszönöm a magyarázatot, Tegyula, így már sokkal jobban értem, miről van szó – jegyzé meg durcásan amama.
– Olyan képet is láttam, amelyen valaki traktorral húzva egy ágyút visz leadni – ámula az öreg.
– No de mi lesz azzal a rengeteg fegyverrel, amit leadnak?! – tűnőde a muter. – Bezúzzák őket? Vagy felkínálják a zupererős zerb hadseregnek?! És vajon mennyi marad még belőlük odahaza?!
– Valamennyit a lakodalmakra meg egyéb ünnepekre is hagyni kell, zomzédasszony – mondá az éppen betoppanó Zacsek. – Bár, igaz, arra a célra a törvényesen tartott fegyver is megteszi!
– Szó mi szó, üdvözlöm az akciót, de vannak fenntartásaim az eredményességével kapcsolatban – ada hangot véleményének atata. – Szerintem aligha érhető el a vágyott cél csupán a lakosság lefegyverzésével. Mert hiába nem lesz lőfegyver, lesz tőr, fejsze, motorfűrész! Nehogy félreértsetek, a jenki kóbojokkal ellentétben uopste nem vagyok fegyverpárti, csak azt szeretném mondani, hogy a pusztításhoz a fegyver mellé szükség van valakire, aki használja is azt! Ami annyit tesz, hogy a fejekben is rendet kéne tenni, s attól tartok, ez lesz az igazán nagy kihívás, mivelhogy a társadalmat totál áthatja az erőszak. Elég bekapcsolni a tévét, árad belőle a zellemi mérgezés!
– Van benne valami – merenge az öreglány –, gondoljunk csak arra a 17 nőre, aki az év eleje óta családi erőszak áldozata lett, meg az utóbbi napokban történt késes-baltás támadásokra.
– Érdekes – morfondíroza a Zacsek –, hogy mindenki más irányból közelíti meg a problémát. A hatalom állítólag a kijevi forgatókönyvtől fél. A Vučko kijelentette: nem lesz Majdán Belegrádban!
– Jaj! – hüledeze a fater. – Kitől tartanak ugyan?! Tán csak nem a gazdatüntetésektől rezeltek be?! A teszetosza ellenzék mellett legfeljebb tényleg egy parasztfelkelés jelenthet számukra veszélyt!
– Az is elhangzott, hogy a követelőző parasztokat a zellenzék hergeli – csóválá a fejét amama.
– Szerintük mindig mindenki mögött áll valaki – morgolóda a Zacsek –, mert, ugye, senki sem képes gondolkodni a saját fejével!
– Mindenki magából indul ki, zomzéd – nyugtázá az öreg.
– A parasztok mellett – fűzé hozzá a muter –, ott vannak még a társadalomban eluralkodott erőszak ellen péntek esténként felvonuló polgárok. Állítólag hétről hétre egyre többen jönnek össze.
– Nem tudni biztosan, mert fotómontázs gyanúja merült fel ez ügyben – ismerteté a Zacsek –, a hatalom szerint ugyanis nincsenek is sokan, csak odasokszorosítják magukat a képekre!
– Némi ellentmondást vélek felfedezni az említett állításokban – vakará a fejét atata. – Ha kevesen vannak, mint mondják, akkor egyáltalán miért foglalkoznak velük?! Ha viszont úgy vélik, hogy a sétálók forradalmat robbanthatnak ki, akkor még sincsenek annyira kevesen!
– A Kormányos Annácska nagyon kihúzta a gyufát, amikor a sétálók létszámán csipkelődve egy Vučkót, Kis Szinisát és önmagát megtöbbszörözve ábrázoló képet osztott meg a közösségi médiában – messéle az öreglány. – Fel is tették neki a kérdést: „Mi olyan nevetséges?!”
– Amikor a lakosság még alig tért magához a hónap elején történt zörnyűségektől, egy ilyen lépés a kormányfő részéről minimum ízléstelen – konstatálá a fater.
– Egyes külföldi tudósítások szerint 2000. október 5-e óta nem vonult fel annyi tiltakozó a hatalom ellen, mint mostanság – taglalá amama.
– Ne mondjon ilyeneket, zomzédasszony, mert még külföldi bérencnek kiáltják ki, csak azért tűnnek soknak, mert oda photosoppolják őket – heccelőde a Zacsek. – Többször is elhangzott a napokban, hogy a bennünket ért zörnyűségek az átvett nyugati értékek zámlájára írhatók!
– Én meg azzal a meglátással értek egyet, hogy az a mag, amelyet tíz éven át ápolnak és dédelgetnek, egyszer csak kikel – bölcselkede az öreg.
– Nekem pedig olyan érzésem van, hogy a hatalom igazából nem fogja fel, mi történik – spekulála a Zacsek.
– Lehet, éppen ez a hozzáállás fogja majd 3D-ben többszörösíteni a felvonulók számát – elmélkede a muter. – Még buszok sem kellenek majd hozzá!
– Erről jut eszembe! – sóhajta atata. – Pénteken sehova se tervezzetek menni, mert minden út Belegrádba vezet majd a Vučkóék által szervezett mítingre. Azt olvastam, hogy már most nem lehet vonatjegyet kapni arra a napra. Néhány kozovói zerb a héten már gyalogosan megindult a fővárosba, de a többség nyilván busszal fog érkezni.
– Egyzerűbb lenne lemondatni a belügyis Gašićot, amit a tüntetők követelnek – agyala az öreglány –, ám a Vučko kerek-perec megmondta: nem adja őt, inkább bukjon az egész kormány, és választásokat helyezett kilátásba szeptemberig.
– Ezek sosem adják egymást, mert mi van akkor, ha az a másik tud róla valamit, ami később nem mutatna zépen az életrajzában – magyaráza a Zacsek. – Szeretnének minél előbb választásokat tartani, míg nem konyult le teljesen a népszerűségi mutatójuk. Biztosan úgy gondolják, hogy a nyári uborkaszezonban úgysem lesz nagy érdeklődés egy választási hepaj iránt.
– Én már rég megmondtam – emlékeztete a fater –, hogy ez a hatalmi struktúra a választási kampányon kívül nem sok mindenhez ért, ezért is rendez évente egy „történelmi jelentőségű” megmérettetést. Addig sem kell a felgyülemlett problémákkal foglalkozni.
– Pedig én nem haragudnék – háboroga amama –, ha a fegyvergyűjtési akció, a tüntetőszámlálás és a különféle zigorítások bevezetése mellett találnának időt egy kicsit az infláció csökkentésére, mert még egy telet nehéz lesz úgy kibírni, hogy a fizetés stagnál, az árak meg közben hasítanak fölfelé, mint a mérgezett egerek!
– Ne panaszkodj, Tematild! – inté őt az öreg. – Gondolj az Alan Ford-képregényből arra a zokosságra, miszerint csak a zegények dünnyögnek, a gazdagok tűrnek és hallgatnak. Különben is az egyik zerb lap a héten a címoldalon írta meg, hogy európai viszonylatban Zerbiában a legolcsóbb a villany és a gáz, úgyhogy nem kell sopánkodni!
– Csak a lusta firkászok azt már elfelejtették megemlíteni – dühönge a Zacsek –, hogy Európa-szerte mekkorák a bérek, mert egy 3500 eurós luxemburgi, 4100 eurós dániai vagy 5200 eurós svájci nettó havi átlagfizetésből én is fizetnék többet az áramért és a gázért!
– Azt meg pláne nem mondta senki sem, hogy még májusban is kénytelenek leszünk fűteni a megdrágult gázzal, mert hol fúj, hol esik, hol egyszerre mindkettő – lamentála a muter. – Nem rémlik, hogy anno a suliban tanultunk volna olyan évszakról, amelyben a meleg radiátor mellett kell enni a földiepret.
– A mindentudó Facebook tanúsága szerint több fatelepen is látni vélték Noét, ahogyan éppen deszkákat nézeget – trollkoda atata.
– Úgy látszik, már semmi sem az, aminek látszik – vevé a lapot az öreglány.
Amiről a Zacseknak az alábbi vicc jutott az eszébe:
– Nagypapi, mit csinálsz?
– Történelmi filmet nézek.
– De hát ez pornó!
– Nekem már történelem.
Pistike, a józan paraszti észjárás, az értékközpontú olvasás és az egészségügyi séta híve
