November 13-án negyedik alkalommal tartanak közvetlen magyar nemzeti tanácsi választást Szerbiában. A Köztársasági Választási Bizottság egy választási jelöltlistát hirdetett ki, a Magyar Összefogás elnevezésű listát. Lapunkban bemutatjuk a Magyar Összefogás 35 jelöltjét, akiket terveikről, céljaikról és elképzeléseikről kérdeztünk.
Szőnyi Csongor a Magyar Összefogás választási jelöltlista nyolcadik jelöltje, okleveles rehabilitációs terapeuta. Életrajza szerint 1994-ben született Nagybecskereken, jelenleg Törökbecsén él. Az Újvidéki Egyetem Orvostudományi Karán diplomázott 2019-ben, majd a mesterképzést is ugyanitt végezte el – MsC rehabilitációs terapeuta. Az MNT ösztöndíjasa volt, majd a Várady kiválósági ösztöndíjat is elnyerte. Egyike volt az Európa Kollégium első lakóinak, aktívan kivette részét a kollégium közösségi életéből. Tanulmányainak befejezése után elnyerte a Prosperitati Alapítvány támogatását és kezdő vállalkozóként saját rehabilitációs rendelőt nyitott Törökbecsén. A Vajdasági Magyar Szövetség helyi szervezetének alelnöke. Szabadidejében sportol, fut és focizik. Emellett gitározik és énekel, zenekarával fellépésekre jár.
Mi a benyomása a vajdasági magyarság országos kisebbségi önkormányzati szervének eddigi munkájáról és eredményéről, a szolgált közösség életében betöltött szerepéről?
– Fontos, hogy jelen legyünk, hiszen akkor a terepen ismerhetjük fel a kezelendő problémákat, illetve tudhatjuk meg, hogy hol, mikor és mit kell lépni. Ennek a tevékenységnek köszönhetően nyílt meg például Beodrán az óvoda vagy indult be az ingyenes iskolabuszprogram. Ez nagy segítség a szülők számára, hiszen nincsenek pluszkiadásaik. Az autóbusz Beodra és Törökbecse között közlekedik, az otthontól az iskoláig szállítja a diákokat. A gyerekek a felső tagozatokon is anyanyelvükön tanulhatnak. Korábban a szülők már az óvodai oktatás és nevelés tekintetében is a szerb nyelvet választották, elsősorban azért, hogy a gyerekek megtanulják az államnyelvet, hogy később, az általános iskola felső tagozatain, ne legyenek gondjaik a tanulással.
Miért vállalta a felkérést?
– Azért vállaltam a felkérést, mert értékelésem szerint nagyon fontos saját példánkon keresztül szemléltetni, hogy magyarként és anyanyelvünkhöz ragaszkodva is érvényesülhetünk, mind tanulmányaink során, mind később. Ezt az utat én már végigjártam, ebben szeretnék segíteni a következő nemzedéknek.
Hogyan, milyen célokat képviselve kíván hozzájárulni a Magyar Nemzeti Tanács munkájához a következő négy évben?
– Mint már említettem, abban szeretnék segíteni a fiataloknak, hogy minél jobban megismerjék a már adott lehetőségeket, valamint abban, hogy ráébredjenek arra, hogy valóban szerencsés dolog magyarnak lenni. Úgy kívánom képviselni a magyarság érdekeit, hogy közben a más nemzetiségek iránt is tisztelettel viseltessek.
Az MNT ösztöndíjasa, továbbá a 2015-ben megnyitott Európa Kollégium első lakóinak egyike volt. Mit jelentettek ezek a lehetőségek Önnek és családjának, illetve miként élte meg az egyetemi éveket?
– Annak idején az általános iskolát, majd az egészségügyi középiskolát is Nagybecskereken végeztem el, anyanyelvemen. Értékelésem szerint nagyon fontos az anyanyelvű oktatás, hiszen ezáltal közelebb hozhatunk a gyerekekhez minden fontos dolgot. Az a gyerek, aki valamilyen okból kifolyólag nem az anyanyelvén tanul, nem ismerheti meg irodalmunkat, történelmünket és kultúránkat. Az Újvidéki Egyetem Orvostudományi Karának orvosi rehabilitációs szakára államnyelven felvételiztem, sikeresen, hiszen állami támogatással tanulhattam. A szerb nyelvet csak társalgási szinten beszéltem. Abban az időszakban testvérem már elsőéves hallgató volt Szabadkán, vagyis hirtelen két egyetemistája lett a családnak. Ismerjük be, ez nem egyszerű helyzet, így számunkra mentőöv volt az MNT felsőoktatási ösztöndíjprogramja. Megpályáztuk, és kezdődhetett a tanulás. Elismerem, az első előadáson az volt az érzésem, hogy semmit nem értek, ám megígértem magamnak, hogy nem adom fel. És nem is adtam fel. Másodéves hallgatóként már demonstrátor lettem. Csak egy évben nem tanultam állami költségen, és idejében fejeztem be az egyetemet. Alapfokú egyetemi tanulmányaim elvégeztével, mesterhallgatóként, a Várady kiválósági ösztöndíjat is elnyertem. Ami az Európa Kollégiumot illeti, hatalmas lehetőség a magyar ajkú fiatalok számára, hogy egyetemre járhassanak. Nagyon sok család nem engedheti meg magának, hogy az egyetemi tanulmányok költségei mellett a lakhatási költségeket is fedezze. Valóban, az első lakók egyike voltam. Nagyon felemelő érzés volt beköltözni, hiszen minden új és korszerű volt, az épület, a bútorok, a felszerelés. Majdnem 400 magyar fiatal élt ugyanabban az épületben, azaz ugyanannak a közösségnek a részeként. A lehetőségek tárháza szinte végtelen volt, különböző képzéseket, előadásokat, valamint szórakozási lehetőséget, szabadidős tevékenységet kínáltak fel a kollégiumban a hallgatóknak. Mindig volt kihez fordulnunk, ha segítségre volt szükségünk. Szerelmek és életre szóló barátságok születtek az Európa Kollégiumban. Példaként említeném, hogy valamikori szobatársam felkért, hogy legyek az esküvői tanúja. Mindezt azért mondom el, hogy bátorítsam a fiatalokat. Igenis megéri a szülőföldön anyanyelvünkön tanulni! A lehetőség és a segítség adva van, az MNT pedig végigkíséri a diákokat, illetve a hallgatókat ezen az úton.
Értékelése szerint hogyan lehetne a vajdasági magyarság identitását megőrizni, a fiatalok elvándorlását megállítani vagy legalábbis a folyamatot lassítani?
– Szerintem a megoldás kulcsa már adva van, ez pedig az MNT, valamint a Prosperitati Alapítvány. Jó úton járunk, hiszen a beiskoláztatás támogatásától kezdve egészen a lakásvásárlás támogatásáig mindent fedeznek. Persze a lehetőségek tárházát mindig gazdagítani lehet, például újabb intézkedésekkel segíteni a fiatalok szakmai érvényesülését, foglalkoztatását és a családalapítást, hogy felnevelhessék a magyarság következő nemzedékét. Az a legfontosabb, hogy itt legyünk és közvetlenül segítsük őket.
