2024. december 22., vasárnap

A Magyar Összefogás jelöltjei (8.)

Dr. Crnkovity Gábor: Minden erőnkkel fenn kell tartani a megvalósított eredményeket

November 13-án negyedik alkalommal tartanak közvetlen magyar nemzeti tanácsi választást Szerbiában. A Köztársasági Választási Bizottság egy választási jelöltlistát hirdetett ki, a Magyar Összefogás elnevezésű listát. Lapunkban bemutatjuk a Magyar Összefogás 35 jelöltjét, akiket terveikről, céljaikról és elképzeléseikről kérdeztünk.

Dr. Crnkovity Gábor 1976-ban született Szabadkán. 2002-ben szerzett magyartanári diplomát az Újvidéki Egyetem Bölcsészettudományi Karán, majd 2009-ben ugyanitt szerzett mesterszakos diplomát. 2016-ban védte meg doktori értekezését. 2002 és 2009 között a horgosi Október 10. Általános Iskola magyar nyelv és irodalom tanára, könyvtárosa. 2009-től a bácskossuthfalvi Idős Kovács Gyula Általános Iskola magyar nyelv és irodalom tanára, majd 2013-tól a intézmény igazgatója. 2017 és 2019 között a Tankönyvkiadó Intézet újvidéki részlegében a magyar nyelvű tankönyvek szerkesztője.

23 évvel ezelőtt alapítója és azóta elnöke a Moravicai Értelmiségi Fórum civil szervezetnek. Több sikeres nyertes projekt vezetője, munkatársa, egyebek mellett 2000-ben a DEMNET – jugoszláviai teleházak megalapítása projektben való személyes közreműködés, majd a Teleház működtetése. Részt vett a Falusi turizmus lehetőségének esélyei Ómoravicán című projekt megalkotásában. Gyermekszínjátszó-csoportot vezetett, 2014 óta szervezi a Diákszínjátszó Találkozót Bácskossuthfalván. 2011-ben megalapította a Civil Tanácsot, 2013-ban pedig az iskolán belül működő Értük a Moravicai Gyermekekért nevű civil szervezetet. 2018 és 2019 között a Gördülő Zöldítő Vajdasági Projekt egyik megálmodója, kivitelezője. Több publikáció, tudományos cikk szerzője. Dr. Crnkovity Gábor a Magyar Összefogás jelöltlistáján a hatodik helyen szerepel a nemzeti tanácsi választásokon.

Miért döntött az indulás mellett, milyen célokkal vág majd bele a négyéves mandátum alatti munkába?
– A felkérés nagy megtiszteltetést jelentett számomra, s természetesnek vettem, hogy azt elfogadva magam is hozzájáruljak majd a Magyar Nemzeti Tanács munkájához. Azt gondolom, elég sok tapasztalatot szereztem eddigi munkásságom alatt, s ezeket a tapasztalatokat hasznosítani tudnám a nemzeti tanácsi tevékenységem ideje alatt is. Elsősorban az oktatásra és a kultúrára gondolok most, ezek voltak azok a területek, amelyek esetemben meghatározóak voltak az elmúlt években, évtizedekben. Az ezekben a témakörökben megszerzett tapasztalatokat szeretném tehát a leginkább kamatoztatni a jövőben az MNT-n belül.

Hosszú ideje foglalkozik civil munkával, de oktatással is. Utóbbira kitérve kissé részletesebben, vannak-e olyan feladatok, amelyeknek az elvégzését fontosnak tartja az előttünk álló időszakban?
– Mindenképpen el kell mondanom azt, hogy a vajdasági magyar oktatás rengeteget fejlődött az elmúlt időszakban a Magyar Nemzeti Tanács kitartó és valóban áldozatos tevékenységének köszönhetően. Nem lehet tehát olyan megállapításokat közölni, melyek arra utalnának, hogy rossz helyzetben lenne jelenleg a magyar oktatásnak az ügye. Fontos feladatnak számít tehát az én véleményem szerint az is, hogy a már elért eredményeket, programokat megtartsuk és továbbvigyük azon a szinten, amelyen jelenleg láthatjuk azokat. Persze, amennyiben lesz rá mód, amennyiben lehetőség nyílik, meg kell vizsgálni részleteiben is azt, hogy egy-egy oktatási intézményben, legyen szó akár óvodai foglalkozásról, akár általános vagy középiskolai oktatásról, léteznek-e még érzékeny pontok, problematikus helyzetek, megkérdezni az ott dolgozókat, maguk hogyan képzelik el a fejlődésnek az irányát. Azért fogalmazok ennyire óvatosan, mert magam nem láthatom át az oktatást teljes egészében, általános iskolát vezetek, ebben a rendszerben vagyok. Itt jónak nevezhetőek a jelenlegi állapotok, ami persze nem jelenti azt, hogy nem lehetne tovább fejleszteni a digitalizációt, vagy nem lehetne olyan egyszerű újításokat eszközölni, mint például egy bútorcsere egy oktatási intézményben. Ez persze csak egy példa, de nyilván nem véletlenül látok egyre több olyan pályázatot, amelynek éppen ez utóbbi a célkitűzése, megvannak tehát az igények az efféle fejlesztésekre is.

A civil munkában szerzett tapasztalatok is kamatoztathatók nyilvánvalóan.
– Magam is így látom, a Moravicai Értelmiségi Fórumot még 1999-ben hoztuk létre. Kultúrával, oktatással ezen belül is foglalkoztunk, a Teleházat működtetjük, a pályázatokat folyamatosan írom 1999 óta. Ezt a jártasságot szerintem is hasznosítani tudom majd a Magyar Nemzeti Tanácson belül is.

A jelöltek közül sokan elmondták azt is, hogy bizonyos aggályaik vannak a következő időszakra vonatkozóan a világpolitikai történések miatt, nehézségekre, a korábbinál alacsonyabb anyagi forrásokra lehet majd számítani minden téren a háborúnak a következményei miatt. Milyen az oktatási intézményekben dolgozóknak, tanároknak a meglátása, hogyan gondolkodik Ön erről a problémáról?
– Nem véletlenül mondtam magam sem korábban azt, hogy amennyiben lehetőség lesz rá, amennyiben megengedik a körülmények, jó lenne tovább vinni ezt-azt… Magam is azon dolgozom itt a bácskossuthfalvi iskolában, hogy amit eddig letettünk az asztalra, amit eddig sikerült megvalósítani, azt folytassuk úgy, hogy minőségi romlást ne tapasztaljunk. Az áldatlan állapotok a gazdaság területén nyilván megteszik a hatásukat nálunk is, ezért nem biztos, hogy varázspálcával csodákat tudunk majd művelni. Azt vallom, hogy magunkra kell hagyatkoznunk, s arra kell törekednünk, hogy mindenképpen megőrizzük az elért eredményeket. Óvatosságra van tehát szükség, amikor a terveket szőjük, a lehetőségekhez mérten fejlődhetünk, de az is óriási dolognak számít, hogy életben tartunk mindent, amiért korábban megküzdöttünk.

80 éves a Magyar Szó, Magyar Szó Online kiadás