Szeptember elsején azok a gyermekek ülhetnek be az iskolapadba, akik a tanév kezdetéig betöltik a hat és fél évet, továbbá az iskola pszichológusa megvizsgálta őket, és igazolta, hogy elég érettek az iskolakezdéshez. A temerini Kókai Imre Általános Iskolában várhatóan 43 elsős kezdi meg tanulmányait ősztől. Bori Mária, az iskola pszichológusa elmondta, hogy az iskolába való indulás alapfeltétele az óvoda tagozat befejezése, valamint egészségügyi bizonylat felmutatása.
– Az iskolaérettség első és alapvető feltétele a testi érettsége a gyereknek. Meg kell, hogy legyen a testsúlya, a testmagassága, illetve olyan erős kell, hogy legyen, hogy tudja vinni az iskolatáskát. Fel kell venni a kötelező oltásokat, amelyek elő vannak irányozva. Ekkor kapja meg azt az egészségügyi bizonylatot, hogy iskolába indulhat. Emellett mi is teszteljük a gyerekeket egy standardizált teszttel, amit a Szerbiai Pszichológusok Társasága ad ki, és annak alapján nézzük meg, hogy mennyire felkészült az iskolára. Általában, e felmérés alkalmával, rögtön visszajelzést és tanácsot adunk a szülőnek, hogy mire kell még odafigyelni, mit kell még az iskolába indulásig fejleszteni. Esetleg logopédiai, vagy gyógypedagógiai foglalkozásokat javasolunk. Ezen a téren azonban még mindig nagyon kevés szakember van. Magyarul nincs állami intézményben, ingyenes foglalkozás, esetleg csak szerb nyelven az óvodáskorúak számára. Ugyanakkor, ha a szülő időben segítségért fordul a logopédushoz, gyógypedagógushoz, és járnak a gyerekek a foglalkozásokra, hogy kiküszöböljék az esetleges beszédhibákat vagy más részképességzavarokat, amiket észreveszünk, akkor azok a kicsinyek jobb alappal indulnak az első osztályba. Nagyon fontos dolog például az, hogy a gyerek tisztán ejtse a hangokat, mert az az alapja az olvasásnak és a betűtanulásnak is. Fontos a hangoknak a megkülönböztetése, mert anélkül nem megy utána a nyelvtan sem, meg nagyon sok minden más sem – magyarázta az iskolapszichológus, aki hozzátette, hogy a felmérés a tavasz folyamán történik, és őszig a gyerekek rengeteget érnek, így ezt az érési folyamatot is bele kell kalkulálniuk, amikor megadják az engedélyt, hogy iskolába induljon.
Bori Mária
– Amit még mérünk, az a kommunikáció. Fontos, ha feladunk egy feladatot, akkor azt el is végezze a gyerek, ne ellenkezzen, ne mondja, hogy őt az nem érdekli, mert olyan esetek is vannak, hogy a gyerek nem akarja, és akkor plusz motivációra és ösztönzésre van szükség. Tehát kell, hogy legyen feladattudatuk, persze nem teljes mértékben kialakult, de azért amit az ember ad neki, azt megcsinálja. Az is fontos, hogy betartsa a közösség szabályait, hogy ne ellenkezzen, hogy tűrje a monotonitást, és a kudarctűrő képessége is aránylag jó legyen, mert nem sikerülhet minden elsőre senkinek sem. Ismételni kell és javítani rajta, ezt pedig a gyereknek is tudnia kell. Mérjük egy kicsit a térirányok ismeretét is, hogy tudja-e, hogy mi az a lent, fönt, alatt, fölötte, illetve az időbeli viszonyokat is megkapirgáljuk, hogy érti-e, hogy mi volt előtte, utána. Ki az idősebb, ki a fiatalabb, ki született előbb – emelte ki a pszichológus, aki szerint az iskolaérettség szempontjából az is fontos, hogy egy bizonyos ideig tud-e egy helyben maradni.
– Az örökké mozgó, állandóan fölálló, sétáló gyerekeknek nagyon nehéz dolga van, mert az órán sem tudja majd úgy követni azt, amit mond a tanító néni, vagy zavarja a többieket. Kell valamennyi emlékezőtehetség, memória is, hogy meg tudjon jegyezni versrészleteket, kis dalocskákat, mondókákat, ezekre nagyon szükség van, mert minél jobban eddzük a memóriánkat, minél többet memorizálunk, annál jobb lesz az emlékező tehetségünk is.
Az is szükséges, hogy felismerje és megnevezze a saját testrészeit, tudja az irányokat. Fontos még valamint, hogy ki legyen alakulva a jobbkezesség vagy balkezesség, mert ha nincs kialakulva, egy csomó más nehézség is előbukkan. Egy adott szókincsre is szükség van, és ismeretekre. Kell, hogy tudja az alapvető dolgokat a körülötte lévő világról, és saját magáról is. Például, hogy hol lakik, hány éves, esetleg a lakcímét és a szülők telefonszámát, ez biztonsági szempontból is fontos – mondta.
Az iskolára való felkészítésben a szülők is kiveszik a részüket, az iskolapszichológus szerint azonban külön semmire sem kellene tanítani a gyerekeket.
– Betűket, számokat és olvasni csak abban az esetben kellene tanítani, ha a gyerek spontán érdeklődik a betűk iránt, például szeretné elolvasni a reklámot, vagy a képaláírást. Külön leülni és betűt vagy számot tanítani nem ajánlatos. Amit a szülő megtehet, az, hogy sokat olvas a gyereknek, hogy bővüljön a szókincse és az általános tudása. A meseolvasást követően pedig feltehetünk néhány kérdést a történettel kapcsolatosan, és akkor már visszajelzést kapunk arról, hogy a gyerek megértette-e, miről is van szó, és ez fontos utána az értő olvasás elsajátításához. Az a fontos, hogy minél többet beszélgessünk vele, mondjuk az állatvilágról, a bútorzatról. A gyerek mint a szivacs, befogad minden új ismeretet. Egy közös főzés alkalmával megszámolhatjuk a krumplikat, répákat, vagy a babszemeket. Amikor növényt ültetünk, akkor elmagyarázhatjuk neki, hogy mi hogyan történik, milyen részei vannak a fának például. Ezáltal a gyerek nagyon sokat tanul, és erre van szüksége utána az iskolában. Amire azonban oda tudnak figyelni a szülők az írással kapcsolatosan, hogy minél helyesebben fogja a gyerek a ceruzát. Az óvodában az az utasítás van, hogy nem kell kijavítani a gyereknek a ceruzafogását, de rettenetes nehézségeik vannak, amikor ide kerülnek – javasolja a szakember.
