A díjat olyan személy kaphatja meg, aki már legalább öt éve tevékenykedik a tehetségsegítés berkeiben, az ön esetében viszont már évtizedekről beszélhetünk. Mikor indult az ön tehetségsegítése?
– Azonnal, ahogy munkába álltam a Zentai Gimnáziumban, ez 1987-ben volt. Bekapcsolódtunk az országos matematikaversenyekbe, és vittük a tehetséges gyerekeket. Ez ott is külön elfoglaltságot jelentett, mindig szombatonként tartottuk a „matematikaklubot”, ahogy én nevezem. A Zentai Gimnáziumban egyébként azóta is szombatonként tartom, ha az iskola véletlenül zárva van, akkor a parkban matekozunk, vagy nálam otthon. A lényeg, hogy dolgozzunk, átbeszéljük a nehézségeket, készüljünk a versenyekre.
A Bolyai Tehetséggondozó Gimnáziumnak a kezdetektől a tanára, vagyis már ott is tíz éve egyengeti a tehetséges tanulók útját. Eleve tehetséggondozó iskolaként, ott hogy néz ki a plusz tehetséggondozás?
– A Bolyaiban egy kicsit könnyebb a dolgom, mert ott az órarend része a délutáni tehetségfelkészítés, vagy ahogyan mi hívjuk: az emelt szintű oktatás. Ez a matematikából versenyzőknek kötelező, de szerencsére nem csak azok jönnek, akiknek kötelezővé tesszük, hanem sokan mások is, olyanok, akik szeretik a matematikát. A tehetségsegítés ugyanis nem csak arról szól, hogy segítsük és felkészítjük a jó versenyzőket a versenyekre, hanem arról is, hogy felkaroljuk azokat, akik szeretik a matematikát. Egy pszichológustól hallottam, azt a mondatot, hogy a dagály minden hajót megemel. Ezt a gondolatot én is magaménak érzem, e szerint dolgozom. A matematikából igazán tehetségeseket nagy versenyekre visszük, mint például az Országos Matematikaverseny, a Nemzetközi Magyar Matematikaverseny, akik viszont nem olyan erősek matematikából, de szeretik, azok a karikázós tesztversenyeken bizonyíthatnak. Az ott kapott feladatok sokszor arról szólnak, hogy mozgassuk meg az agyunkat, gondolkodjunk logikusan, vagyis nem a levezetés, a bizonyítás és a tételek alkalmazása a cél. Ilyen pl. a Gordiusz-Zrinyi Matematikaverseny, a Kenguru Nemzetközi Matematikaverseny. Ezeket nagyon szeretik a diákok. Évente egyébként rengeteg versenyre készülünk. A minap a kollégákkal össze is írtuk, 12 versenyen akarunk ott lenni ebben a tanévben, némelyik hónapban több is lesz. Ez rengeteg munkával jár. A Bolyaiban szerdán és csütörtökön délutánonként tartjuk az emelt szintű foglalkozást. Az iskola minden matematikatanára részt vesz benne, így rajtam kívül Béres Zoltán, dr. Péics Hajnalka, mgr. Csikós Pajor Gizella, Zavargó Zsuzsanna és Szabó Magda. A kitüntetést ők is ugyanúgy megérdemelnék, hiszen a diákjaink eredményei a közös munkánk gyümölcsét tükrözik.
Szigorú tanár hírében áll. Ön milyennek tartja magát?
– Az erőskezű tanár nem biztos, hogy rossz tanár. Számomra az erőskezű azt jelenti, megtanítja, amit fontosnak tart valamilyen szempontból, ezt azonban csak úgy érdemes csinálni, ha mögötte ott a gyermekek és a tantárgy szeretete. Ha én nem szeretném a gyerekeket és a matematikát, hiába lennék szigorú, nem lenne eredménye. Azért vagyok szigorú, mert tudom, hogy azok a dolgok, amelyekre hangsúlyt fektetek, fontosak a matematika megértéséhez.
Huszonhat éve tanít matematikát. Mennyit változott azóta a tanítás módja?
– Ahogy a matematika több ezer éve fejlődik, úgy a tanítása is változik, hozzá kell alakulnia a 21. századi élethez. Most épp az informatikateremben beszélgetünk, én ugyanis a geometriát itt tanítom, számítógép segítségével. Ez a kutatásom része, ugyanis azt vizsgálom, milyen modern számítógépes programokat alkalmazhatunk a geometria tanításban. Itt a tanár szerepe is megváltozik, nem egy frontális előadásmód zajlik le, hanem inkább moderátor vagyok. Az adott tananyag kutatása, kivizsgálása, problémamegoldás, tételek felfedezése folyik számítógépen. Ez a felfedeztető tanulás. Ezért a kutatásomért és a kapott eredményekért 2007-ben a Magyar Tudományos Akadémia díjazott. Azt a díjat én magam pályáztam meg.
Ha már a díjaknál tartunk: A Bonis Bona díj mit jelent önnek?
– Már annak is nagyon megörültem, hogy a Bolyai Tehetséggondozó Gimnázium és a Bolyai Farkas Alapítvány felterjesztett erre a díjra, ugyanis ez azt jelenti, hogy a környezetem értékeli a munkámat. Hogy meg is kaptam, plusz elismerés.
