Az április 24-i választások eredményének mentén a Szerbiai Képviselőházba a nemzeti kisebbségeket képviselő és jelöltlistát állító pártok közül öt, a Tartományi Képviselőházba pedig három jutott be. A köztársasági parlamentben a Vajdasági Magyar Szövetségnek négy képviselője van, a Muamer Zukorlić vezette sandžaki Bosnyák Demokratikus Közösségnek és a Sulejman Ugljanin vezette sandžaki Demokratikus Akció Pártjának 2-2, a Zöldeknek – szlovák pártként jegyezték be – és a Demokratikus Tevékenység Pártjának pedig 1-1 képviselője van. A vajdasági parlamentben a VMSZ-t hat, a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége–Horvátok Demokratikus Közössége koalíciót 2, a Zöldeket pedig 1 képviselő képviseli. A kisebbségi pártok eredményéről, a nemzeti kisebbségeket megillető kedvezményekkel való visszaélésekről és a kisebbségi jogok helyzetéről Suzana Paunović, a szerb kormány emberi és kisebbségi jogi irodájának igazgatója írásban nyilatkozott lapunknak.
Hogyan értékeli a nemzeti kisebbségek pártjainak választási eredményét?
– Az április 24-én megtartott választások eredménye – legyen szó a nemzeti kisebbségeket képviselő pártok állította jelöltlistákról, vagy bármelyik másikról – a szerbiai lakosság akaratát tükrözi. Számomra az a legfontosabb, hogy miután a köztársasági és a tartományi választási bizottságok kihirdették a választások végeredményét, mindenki számára egyértelművé vált a polgárok óhaja. A választási eredmények mélyreható elemzése a pártok, azok szerveinek a feladata, egyedül ezek alkothatnak véleményt az eredményekről. Az előttünk álló időszakban azoknak a feladatoknak az elvégzésére kell összpontosítanunk, amelyek minden polgár számára fontosak, politikai nézeteiktől függetlenül.
Azokban a helyi önkormányzatokban, amelyekben valamelyik nemzeti kisebbségi közösség az összlakosság többségét képezi, az adott kisebbségi közösség képviselői nem kizárólag a politikai szervezeteik állította listákra voksoltak. Mivel magyarázható ez?
– A polgárok azokra a jelöltlistákra adták le voksukat, amelyek az előző időszakban eredményeket mutattak fel. Mindez független a nemzeti hovatartozástól. Vagyis az, hogy egy adott politikai csoportosulás elnyeri-e az emberek bizalmát, kizárólag a csoportosulás eddigi eredményeitől függ. Arról se feledkezzünk meg, hogy a nagyobb politikai pártokban is képviseltetik magukat a nemzeti kisebbségek képviselői. Ezek a személyek gyakran elismert tagjai az adott közösségnek.
A Köztársasági Választási Bizottság ezúttal feltűnően sok választási jelöltlista kihirdetését utasította el amiatt, mert a listaállító pártok nemzeti kisebbségiként deklarálták szervezetüket, programjaik felülvizsgálatát követően viszont kiderült, hogy nem az adott közösség érdekképviseletét tűzték ki célul. Mik ennek a jelenségnek a következményei?
– A RIK több politikai párt tekintetében is elutasította az indítványt, hogy nemzeti kisebbségi pártként állítsanak listát. A Közigazgatási Bíróság döntéseiben később eltérő álláspontra helyezkedett, így ezek a listák indulhattak a választásokon. Tudjuk, hogy a politikai pártokat a Politikai Pártok Nyilvántartójába kell bejegyezni. A nemzeti kisebbségi közösségek pártjaira ugyanez a kötelezettség hárul, azzal a kedvezménnyel, hogy a párt bejegyzéséhez tízszer kevesebb aláírást kell összegyűjteniük. Tehát amiatt, mert az állam segíteni próbálta a nemzeti kisebbségeket, hogy minél nagyobb számban képviseltethessék magukat a szerbiai politikai életben, odáig jutottunk, hogy a Politikai Pártok Nyilvántartójába bejegyzett pártoknak közel a kétharmada kisebbségi. A politikai pártokról szóló törvény vonatkozó rendelkezéseivel bizonyos pártok visszaélnek. Az idei választásokon tapasztalt visszaélések inspirálóak lehetnek a majdani törvénymódosítások megfogalmazásakor.
Hogyan értékeli az emberi és kisebbségi jogok területén uralkodó szerbiai helyzetet?
– Mind az emberi, mind pedig a kisebbségi jogok szintje kielégítő, megfelelő. Erről tanúskodnak például az ENSZ és az Európa Tanács különböző testületeinek monitoring jelentései is. Ezek a testületek az emberi és kisebbségi jogok területét szabályozó nemzetközi szerződések Szerbia részéről történő alkalmazását veszik górcső alá. A szóban forgó területeken éppen ezeknek a szerződéseknek köszönhetően sikerült előrelépnünk. Az intézményes keret megfelelő szintű és folyamatosan fejlődik. A nemzeti kisebbségek jogérvényesítésének mértéke Szerbiában meghaladja az európai átlagot. Bizonyos területek vonatkozásában Szerbia példaként szolgálhat több európai ország számára is. Szerbia azon kevés országok egyike, amely a nemzeti kisebbségek vonatkozásában az egyéni jogok mellett az alkotmányban a kollektív jogokat is elismeri. Így a szerbiai nemzeti kisebbségek közvetlenül, vagy megválasztott képviselőik által dönthetnek a kultúrát, oktatást, tájékoztatást és hivatalos nyelvhasználatot érintő kérdésekben. Az alkotmány és a törvényes keret egyforma jogokat garantál minden nemzeti kisebbségi közösség számára. A nemzeti kisebbségi közösségek eltérő szintű jogérvényesítésének okait, így elsősorban magukban a közösségekben kell keresni. Bizonyos közösségek csak kevés tagot számlálnak, mások több százezret, megint mások egy bizonyos területen élnek, mások szétszórva az egész ország területén, egyeseknek fejlett intézményrendszerük van, amely a közösség identitásának megőrzését tűzte ki célul, másoknak viszont semmilyen intézményrendszerük nincsen. Ezen tényezők együttesen határozzák meg, hogy egy adott kisebbségi közösség milyen mértékben él a törvények adta lehetőségekkel.
Mely területeken lenne szükség előrelépni?
– Mivel a törvényes keret megfelelő, ezért elsősorban a jogszabályok alkalmazását kellene serkenteni, jobbá tenni, hiszen a gyakorlatban azt látjuk, bizonyos törvényes rendelkezések alkalmazása csak korlátozottan valósul meg. Éppen ez az egyik célja a kisebbségi akciótervnek. A dokumentum rendelkezéseinek alkalmazásával jobbá válik a kisebbségvédelem és a jogérvényesítés. A végső cél az, hogy jelentős előrelépés történjen azokon a területeken, amelyek kulcsfontosságúak a kisebbségi közösségek helyzete jobbá tételének tekintetében. Ezen területek közül elsősorban a részarányos foglalkoztatást említeném, hogy a nemzeti kisebbségek képviselőit nagyobb számban alkalmazzák a közszférában, az állami szervekben. A nemzeti kisebbségek nyelvén tájékoztató médiumok védelme is különösen fontos eleme az akciótervnek.
