A verbászi helyhatósági választásokon a Szerb Haladó Párt nyerte el a szavazók bizalmát magas fölénnyel. Az alacsonyabb adatfeldolgozottsággal rendelkező községi választási bizottság részleges eredményei szerint az e párt körüli koalíció szerezte meg a szavazatok 39 százalékát, maguk a haladók a szavazatok nyolcvan százalékának áttekintését követően negyven százalék feletti teljesítményről beszéltek. Aleksandar Vučić pártelnök az eddig demokrata párti irányítású önkormányzatba látogatva úgy értékelte az elért eredményt, hogy azt a tisztességes és becsületes munka elismeréseként nyerték a polgároktól. A választási bizottság utolsó adatai szerint a második helyen a Szerbiai Szocialista Párt vezette lista végzett a szavazatok 22,4 százalékával – itt kell megjegyeznünk, hogy a Vajdasági Magyar Szövetség jelöltjei is ezen a listán indultak. A mostanáig legerősebb önkormányzati politikai tényezőnek számító Demokrata Párt a harmadik helyet szerezte meg a szavazatok 17 százalékával. A többi lista nem tudta átlépni a választási küszöböt. Indult még a Liberális Demokrata Párt és a Vajdasági Szociáldemokrata Liga közös listája, a Mindnyájan Együtt Polgárok Csoportja, a Szerbiai Demokrata Párt, a Szerb Radikális Párt és a Dveri mozgalom is.
A szavazás visszaélések nélkül zajlott a megfigyelők szerint, bár a vesztes Demokrata Párt vezetői arról számoltak be, hogy a napot a szavazatvásárlás határozta meg, mellyel kapcsolatban feljelentést is tettek a rendőrségen. A demokraták információi szerint 5–8 ezer dinárt fizettek a polgároknak, ha a „megfelelő” sorszámot karikázzák be a szavazólapon.
A haladók valószínűleg maguk is képesek lesznek a képviselő-testületi többség kialakítására, a végső eredmények mutatják majd meg, hogy megszerzik-e a mandátumok felét, vagy esetleg egy-két képviselő támogatására is szükségük lesz ennek a többségnek a kialakításához.
Ahogyan az várható volt, az SZHP a verbászi siker kapcsán ismét a vajdasági hatalmi többség legitimitását kérdőjelezte meg. Radomir Nikolić, a párt Végrehajtó Bizottságának elnöke közölte, hogy amennyiben tiszteletben kívánják tartani a demokrácia alapelveit, akkor ki kell írni a tartományi választásokat, hiszen a korábbi helyi szintű időközi választások is a haladók fölényét mutatták. Bojan Pajtić tartományi kormányfő, a DP elnökhelyettese arról beszélt, hogy a verbászi választások és az azt megelőző kampány egy erőszak által meghatározott hangulatban zajlott, ezért elismeréssel kell adózni minden olyan polgárnak, aki a körülmények ellenére is a DP-re „mert” voksolni. Mihal Ramacs újságírót, elemzőt kérdeztük arról, mire számíthatunk most egy újabb haladó párti helyi önkormányzati szintű sikert követően.
A sokadik helyi szintű haladó párti győzelem valóban jelzésértékű-e a jelenlegi tartományi vezetőség számára, valóban el kellene-e gondolkodniuk a DP vezetőinek az esetleges választások kiírásán?
– Az 1945 novemberében megtartott választásokon a Népfront listája a szavazatok 96 százalékát szerezte meg. Hogy miért? Azért, mert akkor a kommunisták tartották kezükben a teljes hatalmat az országban. A verbászi választási eredmények egyáltalán nem meglepőek, a szavazók a győzteseket szeretik, így szavaztak a verbászi polgárok is. Azt a pártot részesítették előnyben, amelyik a legesélyesebbnek számított a szavazatok többségének elnyerésére. Semmilyen kapcsolatot nem látok ez a választás és a tartományi vezetőség sorsa között. A tartományi kormány jól működik, stabil parlamenti többséggel rendelkezik, a demokratáknak szinte egyedül megvan a szükséges többségük a kormányzáshoz. Ám mindettől eltekintve sem látom, miért kellene megváltoztatni a verbászi eredmények miatt a tartományi vezetőséget, főképp, hogy ez az eredmény egyáltalán nem okozott senkinek meglepetést, mint ahogyan 2009-ben a Demokrata Párt győzelme sem számított annak. Akkor a DP volt hatalmon köztársasági szinten, s ugyanezek a szavazók a demokratákat támogatták nagy fölényt biztosítva a párt számára. A szavazók véleménye változik, Verbászon is legalább ötször változtattak véleményt a szavazók az elmúlt két és fél évtizedben. Nem számít csodának ez egy olyan instabil államban, melyből hiányoznak a demokratikus politikai rendszer hagyományai.
Mindettől függetlenül a haladók bizonyára nem fognak felhagyni a vajdasági választások előidézése érdekében tett kísérletekkel. Kiélezheti a politikai helyzetet a tartományban mindez?
– Attól tartok, ez valóban így lesz majd, mert a győztesek sokszor nem tudnak mértéket tartani. Még ha a belgrádi pártközpont ismeri is a határokat, regionális vagy helyi szinten ez nem mondható el, hiszen a párt ezen képviselői mindig többet és többet akarnak. Élvezik politikai ellenfeleik megalázást, s azt, hogy meghódítsák mindazt, ami még meghódítható. Kártékony hozzáállásról van szó, mely egy kellemetlen politikai légkör kialakításához vezet.
A szavazatvásárlás lassan már megszokott velejárója lesz Szerbiában a különböző szinteken megtartott választásoknak. Verbász esetében is hallhattunk ezzel kapcsolatos állításokat. A különbség csak a szavazat értékében mutatkozik meg községtől, hatalmi szinttől függően.
– Számomra sokkal fontosabb az, hogy most már senki sem emleget szavazatlopást, választási csalásokat. Valamilyen kontrollt tehát sikerült megvalósítanunk, a vesztesek sem beszélnek a voksok lopásáról – azok vétele a téma. Ezek a legtöbbször bizonyíthatatlan esetek. Újvidéken is a szavazatok megvásárlásáról volt szó a legutóbbi választásokat követően, míg végül a panasztevők bevették a hatalmi koalícióba a visszaéléssel vádolt képviselőket is. Természetesen meg kell vizsgálni, hogyan állhatjuk útját ennek a jelenségnek. Mindenesetre: olcsón adja el magát az a szavazó, aki néhány ezer dinárért túlad a bizalmán, s szánalmas az a politikus, amelyik ilyen módon jut hozzá a döntéshozás jogához.
A CeSID politikai erőviszonyokat feltáró legújabb kutatása is a verbászi választások eredményeihez hasonló adatokat mutatott fel, azzal, hogy kisebb pártok is a parlamenti küszöb fölé kerülnének köztársasági szinten. Meddig folytatódhat a jelenleg megfigyelhető tendencia?
– Nem lepne meg, ha valóban az első három párt emelkedne ki a többi közül legjelentősebb politikai tényezőként, az erőviszonyok időközben persze változhatnak. A demokraták még mindig nem fejezték be megkezdett mélyrepülésüket, noha ennek intenzitása most már nem olyan nagy, mint néhány hónappal vagy egy évvel korábban. Idővel ez a negatív tendencia véget ér majd. A hatalom már most is mindent meg fog tenni a belgrádi választások maximális elodázása érdekében, mert tisztában van vele, hogy a fővárosban nem számíthat olyan arányú támogatottságra, mint Kuršumlijában vagy éppen Verbászon. Belgrádra mindig is jellemző volt, hogy a polgárok nagy száma megőrzi saját véleményét, s nem csatlakozik csak úgy a győztes táborhoz. Nem olyan különös és egyedi egyébként az sem, hogy a hatalmi pártok és politikusok népszerűsége a legnagyobb az országban, így volt ez a DOS és Milošević idejében is. Szerbiában a pártok támogatottságukat nem a dolgozók bizonyos rétegeiből vagy a középosztályból merítik. Szeretném, ha a verbászi győztesek betartanák választási ígéreteiket, ha valóban munkahelyeket létesítenének, s felvirágoztatnák a községet. Akkor örömmel töltene el, hogy a jelenlegi hatalmi koalíció a további előrelépés jeleit mutatja.
