Az országban egyre súlyosabb a gazdasági helyzet. Amíg egyesek privilégiumokat élveznek és gazdagodnak, mások egyre nehezebben élnek. A korrupció a hétköznapjaink részévé vált, a politikai szinttér pedig egyre kaotikusabb. Az országot sújtó problémákról, arról, hogy mi vezetett ide, és mi várható a jövőben, Dragoljub Mićunovićtyal, a Demokrata Párt politikai tanácsának elnökével, egykori pártelnökkel, a DP működésének 25 évvel ezelőtti újraélesztésének kezdeményezőjével a párt évfordulójának okán beszélgettünk.
– Az ilyen félig demokráciában, amelyben élünk, sokkal könnyebb és szebb hatalmon lenni, mint ellenzékben. A gond abban jelentkezik, hogy a fejletlen demokráciában nincsenek erős intézmények és szabályok sem, így nagy különbségek vannak abban, hogy a párt a politikai életben milyen szerepet tölt be. Egy soha nem szűnő kampányban élünk, ami 25 éve tart. És a kampányban nagyon gyakran át nem gondolt ígéretek hangzanak el, nem ritkán sértegetik egymást az ellenfelek, és sokszor nem mondanak igazat. Ezenkívül történelemhamisítás is történt, hiszen a jelenlegi hatalom azt hangoztatja, hogy október 5-e után kezdődött az országban minden rossz, akkor emelkedett meg a munkanélküliség, akkor halmozódott fel az államadósság. Azt viszont senki sem említi, mi történt addig, országunkat mindegyik nemzetközi szervezet tagságából kizárták, a ’90-es évektől 2000-ig milyen nyomoron, háborúkon mentünk keresztül, miként bántunk a kisebbségekkel. Azt mind elfelejtettük mára. A DP akkor kapcsolatot tartott a világgal, a béke melletti, háború-, diszkrimináció-, sovinizmus- és gyűlöletbeszéd-ellenes küzdelmével enyhített a világ Szerbiáról alkotott szörnyű képén. De ami talán a legfontosabb: október 5-e után, a történelmünk legnagyobb tüntetése után, amikor a nép leváltotta az akkori hatalmat, Szerbia visszakerült a világ szervezetei közé. Az elkövetkező 12 év alatt az állami takarékot megtöbbszöröztük, és az EU-csatlakozás küszöbére hoztuk az országot. Az viszont tagadhatatlan, hogy voltak hibák is.
Milyen hibákra gondol? Miben tévedett a DP?
– Mindenekelőtt a magánosításban. Ez akkor nemzetközi trend volt. A nyugati vezetők nagy hibát követtek el, amikor a szocialista hozadékot nem fokozatosan számoltatták fel, hanem azonnal le akartak rombolni mindent, amit a kommunizmus épített fel. Az államosítás könnyű, főleg ha fegyverrel végzik azt. De ahhoz, hogy a magánosítás igazságos eljárásban folyjon le, időre van szükség. Mi azonban hirtelen láttunk neki ennek a folyamatnak, így az ország hirtelen svédasztalra kezdett hasonlítani, amelyről mindenki azt és annyit vehetett le, amennyit akart. Óriási rablások történtek. Ám ez nemcsak szerb különlegesség, hanem ez megtörtént Oroszországban, még drasztikusabb módon, és más országokban is. Mindennek hozadékaként pénzügyi hatalmak alakultak, amelyek zsarolták és korrumpálták a politikai elitet.
A másik hiba, amelyet a párt elkövetett, Montesquieu egyik mondatához köthető, amely szerint a hatalom mindig a szűkülésre törekszik. A pártok nagyon gyorsan pártvezetés-központúak lettek, egyik sem alakított ki demokratikus rendszert párton belül. A pártvezető körül oligarchia alakult ki, és ennek már semmi köze nincs a demokráciához, a párton belüli rendszert pedig átvetítették az államvezetésre is. És abban az esetben, amikor az államfő egyben a pártelnök is, az állami kabinetek vezetői kezdenek el párton belül is uralkodni. Így a demokrácia elnyomásaként megszűnik a joguralom. És amíg az egyének érdekei érvényesülnek, a szabályok betartása már senki számára nem fontos.
Továbbá megtörtént a politikai élet újrafeudalizálása is. A hatalmi koalícióval a pártok egymást között elosztották a feudumokat, elosztották, kihez tartozik a villanygazdaság, kihez a gyógyszeripar, kihez az energia... Így ezek a közvállalatok nyereségének 20–30 százaléka a párt kasszájába került. Ezzel megkezdődött a közjavak leépítése, és egyre nagyobb méreteket öltött a korrupció, mára pedig mély gyökereket eresztett.
A 2012-es választások után, amikor hatalomváltásra került sor, a DP-t egyre gyakrabban hozták kapcsolatba bűncselekményekkel.
– Mint említettem, zajlik a kampány, a jelenlegi hatalom gyűlölettel teli kampányt folytat. Az ő nyilatkozataikból az derül ki, hogy a DP tagsága mind lopó. Közben meg kiderül, hogy csupán néhány személy ellen indítottak nyomozást, és az esetek többségében nem került sor bírósági eljárásra. Több nagyobb botrányról pedig, amelyet a DP számlájára írtak, kiderül, a korábbi koalíciós partnerekhez köthetők, akik most is a hatalomban vannak.
A hatalmi párt a jól hangzó ígéretek ellenére nem tud eredményeket felmutatni. Az állam működése válságban van, a politikusaink nem értik a demokráciát, az állami hierarchia is felborult, senki senkit nem tisztel. Nagyon sok a gond, egy befejezetlen állam hatását keltjük, ahol most még azt is leromboljuk, amit eddig sikerült felépítenünk. Ha Európa nem folytatja le a csatlakozási folyamatot minél gyorsabban, mi gyorsan el fogunk távolodni az európai eszményektől.
Ha Zoran Đinđić nem lesz merénylet áldozata, másként alakul az ország és a párt sorsa?
– Ő áldozattá vált. Egy áldozat iránt teljesen másként viszonyul az ember, mint azok iránt, akik meg tudják védeni magukat. Kétségtelen, hogy jelentős alakja volt nemcsak a DP-nek, hanem az egész országnak, hiszen korszerű ember volt, a korszerű elveket képviselte. Korszerű Szerbiát képzelt el. A jelenlegi hatalom legnagyobb gondja a provincializmusban rejlik, nem tudják, hogy néz ki a világ. Sajnos Zoran Đinđić önmagában nem volt elég ahhoz, hogy célját meg is valósítsa. A párt sem volt elég, a többségre van erre szükség. Sajnos Szerbiában még mindig működnek olyan intézmények, amelyek a múltban élnek. A valamikori időket szeretnék újraéleszteni. Ezek az intézmények folyton lassították őt az elképzelései megvalósításában. Ha nem gyilkolják meg, lehet, bizonyos dolgok másként alakultak volna, de nem vagyok biztos abban, hogy Szerbia sokkal másként nézne ki, mint ma. A hagyományőrző államok ugyanis félnek a változásoktól.
Nehéz úgy politizálni, hogy a Vajdaságban hatalmi párt a DP, állami szinten pedig ellenzéki?
– Ez nem kellene hogy gondot jelentsen, hiszen még a miloševići időkben is voltak ellenzéki városok, ahol nem a szocialisták voltak hatalmon, és tudtak működni. Sajnos azonban a tejhatalomra való törekvés során a hatalomra kerül a hangsúly, és nem a szabályokra.
A jelenlegi nehéz helyzeten lehet változtatni?
– Ha a párt helyzetére gondol, akkor mondhatom, hogy sikerült megfékezni a párton belüli hatalmi harcot, és a támogatottsága is stabilizálódott, sőt lassan nő. Ami pedig az államot illeti, nagy a baj. Reformtörvényeket hoztunk meg, de sajnos nem alkalmazzuk őket. Több közvállalat csődeljárás alá kerül, munkások kerülnek az utcára abban a reményben, hogy a magánszektor foglalkoztatja majd őket. Erre sajnos nem fog sor kerülni, hiszen a magánszektor nem olyan erős, hogy ezt a terhet el tudja viselni. Gyors eredményeket akarunk, és nincs hosszú távú stratégia a gondok megoldására. Vagyis egyre nagyobb lesz a szociális elégedetlenség, ami viszont változásokat követel majd.
