De szeretnék libasültet enni...

Ha a libaágazat térségünkben történő fellendülése kizárólag a tiszaszentmiklósiaktól függne, tartományunk falvainak a legelői minden bizonnyal ismét ezektől a szárnyas jószágoktól fehérlenének. Az észak-bánáti faluban tavaly rendezték meg először a libanapot, és rengetegen voltak kíváncsiak a Tiszaszentmiklósi Magyar Kultúrkör kezdeményezésére, hogy a hagyományőrzés mellett fellendítsék ezt az ágazatot. Vasárnap a tavaszias időjárás ellenére kissé kevesebben vettek részt a rendezvényen, de ettől függetlenül a megjelentek ezúttal is hangulatos, sütéssel, főzéssel, barátkozással és nem utolsósorban libatollal teli napot töltethettek el a kultúrkör udvarában megrendezett libabulin. A tavalyihoz hasonlóan a gasztronómiai megmérettetés során a benevezett csapatok libatöpörtyű, libasült, libapörkölt, húsleves készítésében vetekedtek egymással, de volt libatépő verseny is, és mivel a szárnyasokat etetni is kell, kézi kukoricamorzsolásban is versenyeztek.

No de mi is a jó libahús titka?

Zamody Gábor nemzetközi bíró, gasztronómiai újságíró és a bírálóbizottság egyik tagja napilapunknak nyilatkozva elmondta, hogy a tiszaszentmiklósi rendezvény zsűrije mindenekelőtt arra helyezi a hangsúlyt, hogy a csapatok mennyire hagyományőrző módon állnak hozzá az ételek elkészítéséhez, vagyis a lényeg az, hogy régi, eredeti receptek alapján, hagyományos módon készítsék el az ínyencfalatokat, ne gáz-, illetve villanytűzhelyen, hanem bográcsban, illetve nyílt tűzön. Ne égessék oda, ne süssék túl, de ne maradjon sületlen sem.

– Ha jól megsütjük a libát, a húsnak finoman le kell jönnie a csontról, a bőre nem lehet megpirulva, hogy kívülről-belülről ropogjon, de véresnek sem szabad maradnia – ecsetelte, s hozzátette azt is, szerinte akkor van a hús jól fűszerezve, amikor nem lehet kiérezni, mivel is ízesítették.

– A hús ízét kell érezni, a friss libahúsét. Egy kis bors, só, babérlevél untig elég, véletlenül se fűszerezzük túl  – tanácsolta beszélgetőtársunk.

Egykor Vajdaságban több százezer libát tenyésztettek. Reperger Miklós, a Tiszaszentmiklósi Magyar Kultúrkör vezetője és a rendezvény fő szervezője egyike azon keveseknek, akik a mai napig tenyésztenek libát. Miklós szerint rendezvényükkel is a libaállomány növelését szeretnék elérni a faluban és a tartományunkban is.

A szárnyasnak a tollát és a húsát is értékesíteni lehet. Ezzel ugyan adódnak még gondok, de rövid időn belül megoldják. Szólt arról is, hogy a tenyésztők egyelőre a hazai piacot látják el libahússal, de külföldi ügyfelekkel is tárgyalnak, így a közeljövőben remélhetőleg kí is tudnak majd szállítani. A tiszaszentmiklósi tenyésztő szerint tartományunkban jelenleg mintegy 100 000 liba van, s egy vállalkozónak legalább ezer szárnyassal kellene rendelkeznie ahhoz, hogy megérje foglalkozni vele. Azt is elmondta, hogy ő a toll kilóját 10 euróért tudja értékesíteni, és ez elfogadható árnak tekinthető, a hús kilója pedig 450 dinár.

– Ha jól megszervezzük a piacot, a jövőben jövedelmező gazdasági ágazat lehet a libatenyésztés – jegyezte meg Reperger.

A rendezvényre nemcsak tartományunkból, hanem a környező országokból is érkeztek vendégek. A legtávolabbról minden bizonnyal a karancslapujtői Duci csapat érkezett, a „palócok országából”, a magyarországi Nógrád megyéből, Salgótarján környékéről. Ők már visszatérő vendégek, akik a vajdasági magyar gasztroversenyzői körökben régi ismerősnek tekinthetők. A hölgyek közvetlenségükkel, ékes tájszólásukkal, rendkívül igényesen kialakított főzőhelyükkel azonnal belopták magukat a jelenlévők szívébe. Ötórás, bonyodalmas út volt a hátuk mögött, többször is eltévedtek, így a többi csapathoz képest később kezdtek főzni, de hihetetlen sürgéssel-forgással láttak neki a munkához, de azért közben volt idejük és kedves szavuk az őket üdvözlő régi ismerősökhöz és a látogatókhoz is.

A liba elkészítésének az a titka – árulták el olvasóinknak –, hogy a hús libazsírban süljön. A megsózott, kevés majoránnával ízesített húst libazsírba helyezzük, öntünk alá egy pohárnyi vizet, és másfél órán keresztül omlósra sütjük.

A libanap alkalmából az óvodások és az iskolások számára meghirdetett versenyre számos ötletes mécsest készítettek a gyermekek. A legkisebbek közül az első helyezést a csókai Borsócska csoport érdemelte ki, az első és második osztályosok mezőnyében Viola Máté győzött, a 3–4 osztályosoknál Tóth Edina, a felsősök kategóriájában pedig Kállai Kler bizonyult a legjobbnak. A libatépés 15 résztvevője közül a felsőhegyi Fényszárosi Márta aratta le a babérokat, a legtökéletesebb libasültet a martonosi Kenyeres Dénes készítette, a legfinomabb levest pedig a feketetói Stojkov Davor főzte, és kukoricamorzsolásban is ő vitte el a pálmát. A legízletesebb pörköltért a szenttamási Horgász József vehette át a díjat, de értékelték Schilinger Júlia kuglófját és Szeles Rozália savanyúságát is.