„Vajon valóban a dicsőség a legkedvesebb a hiúságunknak? – Ez a szenvedély csak a legkivételesebb embereknek adatik meg, és nekik is csak a legritkább pillanatokban. Ezek a hirtelen megvilágosodás pillanatai, melyekben az ember a saját kezének parancsolva kinyújtja azt, mintha ezzel teremtené meg a világot. Saját magából a fényt, mellyel beragyogja környezetét. Ekkor áthatja őt az a boldogító bizonyosság, hogy attól, ami a legnagyobb messzeségbe emelte őt, és eltávolította, vagyis ennek az érzésnek a mélységétől nem fosztható meg egyetlen eljövendő nemzedék sem.”
(Friedrich Nietzsche)
Ezúttal vélhetően kegyesebb lesz a sors Ivan Sarićhoz – Szárits Jánoshoz, mint amilyen volt az elmúlt évtizedekben. A maga korában vakmerőnek és különcnek tartott sokoldalú élsportolóról, az önmagát képző itteni első autó- majd repülőgép-tervezőről és szerkesztőről, a pilótáról az utóbbi évtizedekben oly kevésszer lehetett hallani. Ezért is indította útjára Mirko Grlica, a szabadkai Városi Múzeum kurátora Ivan Sarić c. monográfiaszerű katalógusát a Nietzsche-idézettel. Van mit pótolnia az utókornak – hangzott el előbb Szabadkán, majd Belgrádban, és végül Újvidéken, a Sarić-centenáriumon.
Köszönőlevelek, elismerések átadása Szabadkán
A hézagpótlónak számító életrajzi kalauz után várhatóan hamarosan megjelenik még két kiadvány. Dragan Rokvić, a szabadkai Városi Könyvtár igazgatója életrajzi regényben eleveníti fel Sarić életútjának főbb állomásait. Čedomir Janić, a surčini Repülőmúzeum egykori igazgatója, a Szerbiai repülés évkönyve (Godišnjak srpskog vazduhoplovstva) 2008–2009 szerkesztője pedig a Sarićtyal való találkozásaikból, beszélgetéseikből jelentet meg egy kötetnyit.
Kiállításmegnyitó a szabadkai Városi Múzeumban
– Rendkívüli ember benyomását keltette, amikor 1957. augusztus 6-án először felkerestem szabadkai szerény otthonában. Már a kapuban tudtam, hogy nem mindennapi embernél járok: a csengő működési mechanizmusa is utalt a mindig újat kereső egyéniség jellemére. A másik meglepetést maga a találkozás jelentette. Magas termetűnek hittem, és egy alacsony, szikár emberke invitált be otthonukba, amelyben barátságosan mosolyogva üdvözöltük egymást Irén asszonnyal, a jóban-rosszban kitartó útitárssal. Olykor, amikor a tájainkon úttörőnek számító repülőst a kitaszítottság, az elfelejtettség kerítette hatalmába, mindig bátorítóan biztatta. Csak évekkel később értettem meg, hogyan tanulta meg a repülés technikáját, hogy sok mindenre egyedül jött rá. Repülni is egyedül tanult meg. Tapasztalatai alapján javítgatta a saját gépét is, amely nem csoda, hogy hasonlított Berliotéra, hiszen amikor 1909-ben Párizsban járt, találkozott vele. Sőt, ahogyan Sarić mesélte, titokban le is fényképezte a repülőjét, amellyel 1909. július 25-én átrepülte a La Manche-csatornát – mondta Čedomir Janić Újvidéken.
Kerékpárosok és repülősök, a jelen sportolói az emlékműnél
Mindennek immár egy évszázada. Ideje, hogy az utókor ráébredjen arra, hogy méltón és tudatosan kell ápolnia a Szárits-örökséget. Ez sokszor elhangzik a napokban az egész régióban, Bajától kezdve Szegeden, Szabadkán, Újvidéken át egészen Belgrádig. Amikor a korabeli sajtó világgá kürtölte, hogy Szárits János szabadkai aviatikus 1910. október 16-án, vasárnap délután 3 órakor a lóversenytéren bemutató repülést tart monoplánjával, az egész várost ellepték a plakátok. Részletesen beszámolva mindenről, arról is, hogy a nagy eseményre különvonat indul… Bejelentették a 86. gyalogezred zenekarának köszöntő fellépését is. A jegyeket Silberlaitner Ferenc gyógyszertárában, Vígh Zsigmond könyvkereskedésében és a Kossuth utcában lévő drogériában lehetett elővételezni. Még mindig nem tudni bizonyosan, hogy az akkori városvezetés miért hagyta válasz nélkül Sarić támogatási kérelmeit. A rendőrség viszont engedélyezte a repülésbemutatót, amelyre a négy legdrágább jegyet a városi főméltóságok vették meg…
Koszorús Sándor (középen balra), a kiállított repülőmodellek szerkesztője
A nevezetes napon a lelátókon mintegy hétezer néző az eget kémlelve várta kíváncsian a nagy eseményt. A viharos erejű szél próbára tette valamennyiük idegeit. A bemutatót többször elodázták. Végül Ivan Sarićnak, a legenda szerint a szerencsekoronája: a fej vagy írás, eldöntötte a repülés sorsát. „Szárits minden ellenkezés ellenére elrendelte, hogy a jelzőoszlopra húzzák fel a piros-fehér zászlót: a gép indul. És olyan időben, amikor Budapesten a repülőgépet sem hoznák elő, felugrott a gépmadárra. A szél hangosan emelgette a gépmadár szárnyait, lesodorta a sapkát Szárits fejéről, de a motor már berregett, a gép megindult, és alig 25 méternyi kifutás után – elhagyta a földet.” (Bács megyei napló, 1910. október 18)
A századik évfordulón nem volt légi bemutató, nem köröztek repülők Szabadka felett… Jóllehet a nevét viselő repülőklub, a Vajdasági Repülőszövetség mindent megmozgatott, hogy repüléssel is emlékezzenek a történelmi eseményre. Bajáról és Szegedről legalább harminc pilóta tervezett átrepülni, hogy méltón adózzon a nagy előd, a vidék első pilótája emlékének. A tervek sajnos tervek maradtak. A jövőben ezt is jobban át kell gondolni, hogy részéve válhasson a régióközi együttműködésnek – mondta Aleksandar Jovanović, a szövetség elnöke és Željko Vuletić titkár.
Petrović Piroska a nagyapjáról megjelent írásunkat olvassa a napilapunkban
A Sarić/Szárits centenárium kapcsán számos elképzelés elhangzott. Meglátjuk, hogy mi valósul meg belőle. Sarić leszármazottai: unokái, dédunokái, ükunokái köszöntenek minden kezdeményezést. Köszönik Slavko Bigának, a Repülőmúzeum igazgatójának és az Ivan Sarić Aeroklubnak a meghívást. Örömmel jöttek Surčinba, a Repülőmúzeumban megtartott ünnepségre. A fiatalabbak először csodálhatták meg dédnagyapjuk rekonstruált repülőgépét. Szabadkán kellemes meglepetésben részesültek, hiszen a szünnap ellenére Hulló István igazgató mégis lehetővé tette számukra, hogy Városi Múzeumban megtekintsék a kiállítást. Az unokák, a Németországban élő Schumacher Mária és a Norvégiában élő Petrović Piroska elismerően szólt a teljes életmű tárgyilagos bemutatására törekvő kiállításról és a monográfiáról.
A Sarić család a múzeumban
A népes családból Piroska asszony néhány hetet tervezett maradni Újvidéken, gyermekkori pajtásánál, Dezső Ágnesnél. A látogatást a Szerbiai Repülőszövetség november közepéig meghosszabbította, mert egy rendhagyó névadó ünnepségre kapott meghívást, amelyre várhatóan hamarosan sor kerül: egy Boeing utasszállító gépet terveznek elnevezni Ivan Sarićról.
Ivan Sarić unokái nagyapjuk sírjánál
Az ükunokák közül volt, aki először látta Sarić emlékművét
A kiállítás megnyitása Újvidéken
Köszönőlevél Stanyó Tóth Gizellának a repülősport népszerűsítéséért a VRSZ-től
Slavko Biga meghívására érkeztek a Sarić-hozzátartozók a centenáriumra
Szárits János autós
Szárits János kerékpáros
Szárits János labdarúgó
Szárits János idős korában
Szárits János repülős
