Szinte naponta megtörténik ez a csoda, függetlenül az évszakoktól. Sőt, előfordult már nem egyszer, hogy napjában többször is kivirágzottak.
Miről is van szó, hűséges Olvasóm?
Egy kilencemeletes bérházban lakunk, a bejáratban kezdettől fogva egy postaláda-komplexum lóg a falon, amelyben minden lakónak, illetve lakásnak külön, névre szóló postaládikója van. S mint hogy ez a monstrum „galambdúc” emeletenként öt lakással rendelkezik, könnyen kiszámítható, hány postaládácska sűrűsödik az említett komplexumban. De ne törd a fejedet, hűségesem, elárulom: negyvenöt!
Naponta tehát negyvenöt ládikó rése, éhes szája várja, hogy megtömjék küldeményekkel, levelekkel, értesítésekkel, nem utolsósorban pedig tarka szórólapokkal.
Maradjunk ezen utóbbiaknál.
Városunkban, és valószínűleg nem csak a miénkben, teljes virágzásában dívik a különböző indíttatású és szövegű szórólapok szórása. Mintha csak országos kampány indult volna e téren. Világkampány! A szórólapokat nem csupán az utcán tukmálják rá békés járókelőkre buzgó ügynökök, ezekkel tömik meg a postaládákat is. Ilyen alkalmakkor beszélhetünk a postaládák kivirágzásáról. Mindegyiknek a szájából lóg, lobog kifelé a szivárvány minden színében pompázó szórólap. A postaláda-komplexum egy fura, de lassan már megszokott papírvirágos rétté alakul át a lakók nem túlságosan nagy örömére. De alighogy letépjük őket és beledobáljuk a postaládafal alá odakészített szemetesdobozba, új virágzási hullám lepi eme falat, és kezdődik minden elölről.
Különösen így ünnepek előtt, ünnepek tájékán nagy a virágzás. Amikor a nagy- és kiskereskedelmi láncoknál szédületes az árleszállítás, s ezt szórólapokon is hírül adják a vásárlásra kiéhezett tömegeknek. Persze nemcsak a kereskedők élnek ezzel az „ingyenes” reklámhadjárattal, hanem az úgynevezett nonprofit szervezetek, a virágkertészek, a gombkötők és a kártyavetők is.
A postaládafal alá helyezett papírgyűjtő doboz mindennap megtelik szórólappal. A doboz tartalma a szemeteskukában köt ki. Valószínűleg a zöme olvasatlanul. Erről azonban ez idáig nem végeztek közvélemény-kutatást. Arról sem, hogy ennek a világméretű szórólaphullásnak, ennek a világméretű papírpazarlásnak hány élő fa issza meg a levét.
Amikor csak a postaládánkból kirántok egy szórólapot és belehullatom a szemetesdobozba, mindig erre gondolok. S te, hű Olvasóm?
