A Halkidi-félszigetet májustól kezdve szinte teljese egészében megszállják a szerbiai turisták, és október elejéig ott vannak. Alig egy évtized alatt a vidékünkről Görögországba nyaralni járók egyik közkedvelt helyévé vált a görögországi tengerpartnak ez a része, több okból kifolyólag: elsősorban azért, mert ez van hozzánk legközelebb, de talán még inkább azért, mert meglehetősen olcsó, és az sem mellékes, hogy körös-körül gyönyörű, homokos, apró kavicsos strand övezi a félsziget három ujj alakú nyúlványát.
Számomra a Halkidiki-félsziget három nyúlványából a hozzánk legközelebb lévő Kaszandra-félsziget a legkedvesebb és ott is a Polihrono halászfalucskában szeretek nyaralni. Nem is akármikor, hanem az idény elején vagy pedig az idény végén. Nemcsak azért, mert ilyenkor a legolcsóbb, hanem nyomós érv az is, hogy ebben az időszakban még nincs nagy hőség, viszont a tenger már meleg, mert a part mentén hosszú sávban elég sekély a víz, a Balatonhoz hasonlítanám leginkább, és ezért is kellemes üdülést ígér.
Valamikor 10 évvel ezelőtt jutottam el először Polihronóba, már akkor is nagyon tetszett és azóta is rendszeresen visszajárok minden évben vagy az előszezonban, május végén, vagy pedig az utóidényben, szeptember közepétől október elsejéig. Ideális hely azok részére, akik valóban pihenni szeretnének, úszni, napozni, kikapcsolódni, elrugaszkodni a mindennapoktól, mert mindez ott megadatik. A görögök igyekeznek a maguktól telhető legtöbbet nyújtani, hogy a turistának meglegyen mindennemű kényelme. Mivel a szerbiai nyaralók érkeznek a legtömegesebben, szinte már minden üzletben folyékonyan beszélnek szerbül, és most legutóbb azt tapasztaltam, hogy a legtöbb étteremben az étlapot az utcára kifüggesztik szerb nyelven kiírva, sőt van, ahol a cirill betűs írásmódot részesítik előnyben. Egyébként az éttermek látogatását nem kimondottan ajánlom a laposabb pénztárcájúaknak, mert bizony 10 euró alatt nemigen lehet étkezni, ha csak nem érjük be a jól ismert girosszal, amely kb. 1,5–2 euróba kerül, de azoknak, akiknek gondjuk van a koleszterinszinttel, nem ajánlom, mert még a lepényt is átsütik zsírban, hogy táplálóbb legyen.
Az általunk közkedvelt utazási irodák apartmanos elhelyezést javasolnak meglehetősen olcsón, a berendezéshez hozzátartoznak a konyhai felszerelések is. A nyaralóknak azt tudom ajánlani, hogy inkább saját maguk készítsék el az ételt, úgyis fogyaszthatnak görög különlegességeket. Polihronónak van halasboltja, ahol mindenféle, a görög tengerben úszkáló hal kapható, kilója 2 eurótól 50 euróba kerül, mindenki az ízlésének megfelelően választhat és azt fűszerezheti görög fűszerekkel, amelyek a helyi üzletekben igencsak nagy választékban kaphatók, alig egy euróért. Egyébként, ha már belebonyolódtunk az árakba, sokan itthonról visznek magukkal élelmiszert, hogy minél olcsóbban oldják meg a nyaralást. Nekik azt ajánlom – mivel az előidény során tapasztalatokat gyűjthettem –, hogy zöldségfélékkel semmiféleképpen se terheljék a csomagjaikat, mert például a paradicsom és az uborka olcsóbb volt ott, mint itthon. Ugyanez mondható el a fokhagymáról, vöröshagymáról, a gyümölcsök közül pedig természetesen a görögdinnyéről és a sárgadinnyéről. A tejteremékek nem kimondottan olcsók Görögországban, azt javasolom, hogy a nyaralók vigyenek magukkal tartósított tejet, de hasonló csomagolású joghurtot is pakolhatnak, s természetesen sajtot és túrót is. A kenyér kimondottan drága, a görögök jobban kedvelik a kukoricakenyeret, ezért aki az ilyesmiért nem rajong, inkább vigyen magával itthonról vákuumozott csomagolású tosztkenyeret, amely nagyon sokáig eláll.
Mindent egybevetve, érdemes és jó Polihronóban nyaralni, de csak azoknak, akik üdülésük idején nem kívánnak élénk éjszakai életet folytatni, és nem kávézókat és bárakat látogató típusok. A görögök vendégszeretőek, segítőkészek, ezért bárki szívesen jár vissza hozzájuk. Az utazás egy kicsit hosszú, 12 órát tart, de többször tartanak pihenőt, és sok a látnivaló menet közben. Csupán a macedónokkal nem vagyok kibékülve, ők minden évben kitalálnak valamit, hogy nehezítsék a nyaralásunkat. Tavaly például a határon órákig ellenőrizték az útleveleket és hosszas sorok kígyóztak az átkelőhelyeknél, még diplomáciai háttere is volt a dolognak, lehet, hogy ennek köszönhetően az idén elálltak e módszertől. De találtak helyette mást: lázas útépítésbe kezdtek a görög határ közvetlen közelében, ezért a szerpentines útszakaszon csak egyirányú forgalom lehetséges, mert az útsáv másik részét most aszfaltozzák. Kb. egy órát rá kell szánni erre a kitérőre. Annyira azért mégsem rossz, hogy az embernek elvegye a kedvét a szépnek ígérkező nyaralástól.
