Nagyon bátor bejelentésnek tűnt, hogy az 57. Nemzetközi Könyvvásáron Belgrádban mintegy 800 kiadó mutatkozik be, köztük hatvan külföldi. A vásár megnyíltával kiderült, hogy valóban tengernyi a könyv, ám mégis szűkebb a keret, „alig” 500 kiadó állít ki. Impozáns szám ez is, még akkor is, ha meggyőződünk arról, hogy a kiadók meglehetősen jelentős hányada a világban uralkodó trendeknek megfelelően könnyű irodalmat forgalmaz, egy másik jelentős hányada pedig a gyermekirodalom széles választékát kínálja, mintegy bizonyítván, hogy a családok zöme pénzínség ellenére is könyvet vesz a gyermeknek.
Ezúttal is, akár a korábbi években, igazán széles a paletta. Könyv is van, de szemét is – állapította meg találóan az egyik vásárlátogató.
Ami az idei rendezvényt – számunkra – különlegessé teszi, az mindenképp a hangsúlyos magyar jelenlét, Magyarország díszvendégi státusa. Az 1-es csarnok központi helyén, a Czakó Zsolt grafikusművész által megálmodott, látványosan berendezett pavilonban a látogatók kézbe vehetik, lapozgathatják a magyar nyomdaipari termékeket, de az elképzelések szerint a magyar kultúrába is betekintést nyújtanak majd az irodalmon túl. Már itt, a pavilonban tükröződik az a koncepció, mely a kreativitásra, a játékosságra, az újszerűre, a korszerűre épül. Nikowitz Oszkár, Magyarországbelgrádi nagykövete többször is hangsúlyozta, hogy ez a bemutatkozás is a kölcsönös, elmélyültebb megismerést, távlatilag a két nép közeledését szolgálja. Kihasználta az alkalmat annak bejelentésére, ami tulajdonképpen már nem titok, ez pedig a magyar kulturális intézet közeljövőbeni megnyitása a szerb fővárosban. A jövendőbeli belgrádi Magyar Ház működését vetíti előre a vásári bemutatkozás – szögezte le.
SOKSZÍNŰ KÖZVETÍTÉS
– Kicsit más koncepcióval építette fel Magyarország a vásári bemutatkozását, mint azt talán egyesek várták. Egyrészt a fiatal írókra, költőkre koncentráltunk, másrészt arra törekedtünk, hogy minél többet mutassunk be a magyar irodalomból és kultúrából – szögezte le Szentgyörgyi Klára, a magyar nagykövetség oktatási és kulturális tanácsosa, aki jó ismerője a nyelvnek és a szerbiai viszonyoknak is.
A szervezésben nagy részt vállalt a Balassi Intézet. Az összeállított program célja minél sokszínűbben közvetíteni a magyar kultúrát, úgy, hogy a hagyományok mellett a kreativitás és a játékosság, valamint a modernitás és az innováció is hangsúlyosan megjelenjen. Az intézet munkatársa, Szabó Zsuzsanna szerint könyvvásáronként változnak a szokások.
„ELTÁNCOLJÁK” ÖRKÉNY EGYPERCESEIT
A szerb sajtó jelentős terjedelmet szán a könyvvásárra. Elénk figyelemmel kíséri az eseményeket, nem ritkán egész mellékletet szentel a rendezvénynek. Előkelő helyen foglalkozik a magyar irodalommal, magyar, közöttük vajdasági magyar írók műveiből ad részleteket, ismertetőket. A megkülönböztetett figyelem kijár, csakúgy, mint a korábbi években a díszvendégeknek: tavaly pl. a portugál nyelv (Angola, Brazília, Portugália...), 2010-ben Svédország, előtte Görögország, 2008-ban Japán, 2007-ben Olaszország, 2006-ban az Egyesült Államok stb. Igaz – ha emlékezetem nem csal –, a korábbi díszvendégek bemutatkozása körül nem alakult ki jó előre politikai célzatú „hadjárat”, mint most, bármilyen koncepcióval is érkeztek. Ezt valószínűleg annak köszönhetik, hogy Szerbiában nem élnek olyan nemzettársaik, akik mindenáron ügyet kerestek volna. Az is lehet, hogy ez a porverés mégsem ártott, hanem a szerb olvasóközönség figyelmét még inkább a magyar bemutatkozásra és viszonyokra irányította.
És valóban nem jöttek a kortárs magyar irodalom legjelentősebb, legismertebb alakjai. Itt volt, itt van viszont a fiatalabb nemzedék, legalább annyira „tömegesen”, mint a korábbi díszvendég-országok „csapatai”. Az események egyébként még csak most lendülnek be, a vasárnap záruló vásáron még számos magyar vonatkozású történés várható.
Szécsi Noémi Kommunista Monte Cristo című regényét tavaly fordították le szerb nyelvre. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy a díszvendég Magyarország nevében köszönthette a vásár közönségét
