Május 24-én lelkes, izgatott gyermekzsivajtól, csivitelő, várakozó „utolsó megbeszélésektől, útmutatásoktól”, nevetgéléstől volt hangos a muzslyai Petőfi Sándor Művelődési Egyesület színházterme, előcsarnoka és folyosói. Az estébe nyúló délutáni órákban ugyanis itt tartotta ötödik, bánáti elődöntőjét a Vajdasági Magyar Pedagógusok Egyesülete szervezésében a XIX. Vajdasági Suliszínház Fesztivál ötödik, bánáti elődöntőjét. Ez volt a legtömegesebb elődöntő, amelyen tizenöt helység tizenhét anyanyelvápoló és gyermekszínjátszó csoportjának kétszázötven (250) tanulója vett részt. A nagybecskerekiek és a magyarittabéiek ugyanis két-két csoporttal (az alsósokkal és a felsősökkel) neveztek be a találkozóra, megmérettetésre.
A Gálára továbbjutott legjobbnak nyilvánított jelenet szereplőgárdája, a magyarittabéi nagycsoport a rendezővel
Így lett a magyar atombomba világszabadalom! Rendezői díj (Nagybecskereki Oktatási Központ, Magyar atom)
Dúl a harc (Maradék, Gábor Áron rézágyúja)
Matyi Döbrögivel egyezkedik a ludak áráról (Erzsébetlak, Lúdas Matyi)
Újra kisütött a nap! Az ő jelmezeiket is díjazták (Nyékinca, A három pillangó)
Én minden évszakot szeretek (Nezsény, A tizenkét hónap)
A díjazottak egy csoportja
Lukács Gabriellának, a VMPE elnökének megnyitó és Jódal Rózsának, a zsűri elnökének üdvözlő beszéde után először az a hét anyanyelvápoló csoport lépett fel, amelynek tagjai játékos, könnyed formában mostanában ismerkednek a magyar nyelvvel, majd rövid, pihentető szünet után a további tizenegy csoport, amely már könnyedebben fejezi ki magát az anyanyelvén.
Egy teljes év kemény, önként vállalt, lelkes munkájának gyümölcseit szemezgethette, élvezhette hosszú órákon át a zsűri: Nagy Margit, a VMPE tiszteletbeli elnöke, Takarics Róbert főszervező, író és Jódal Rózsa író, a zsűri elnöke, valamint a termet zsúfolásig megtöltő, főként családtagokból álló kíváncsi, az eredményre sokszor boldog hitetlenséggel rácsodálkozó közönség.
Elhangzottak itt halkan, félénk bátortalansággal és bizonytalan neki-nekibuzdulással, szaggatottan, szinte szótagolva, idegenes hangsúllyal megformált mondatok azok szájából, akik a folyosón egymás között azért még többnyire szerbül váltottak szót egymással, és hallottunk gyönyörű, szárnyaló, ízes magyar beszédet, láttunk mély átéléssel, színesen megformált színészi alakításokat, pedagógiai megfontolással és rendezői hozzáértéssel megformált jeleneteket. Ami viszont biztatóan és örömtelien egységes volt, az a gyermekszereplők magatartásából, mozgásából, egész megnyilvánulásából áradó önfeledt öröm és felszabadult lelkesedés. Szinte sugárzott belőlük az öröm, hogy színpadon lehettek, és játszhattak egymásnak és a társaiknak. Megmutathatták, egy év alatt mennyit tanultak, s egyáltalán milyen sokra, milyen szemkönnyeztetően rengetegre képesek. A végtelen, alázatos, gondos törődés, a szárnyaló fantázia és az alkotni, merni tudó és akaró eredmény, ami a csoportvezetők, rendezők egy-egy jelenetét látva sugárzott. Szinte a semmiből varázsoltak ragyogó, szemet gyönyörködtető díszletet, a szivárvány minden színében pompázó, nyomorúságunkban káprázatosnak ható vidám, önkéntelen tapsot kiváltó jelmezeket és buzdítottak lelkes, természetes, belefeledkező összjátékra majd’ negyedszázadnyi gyereket.
Végül rengeteg ajándékot és dicsérő oklevelet kellett – megérdemelten – szétosztani. Nyolc gyermekszínész kapott szép beszédéért, remek alakításáért oklevelet: a magyarittabéi, hatodikos Körtési Réka, a szintén magyarittabéi, másodikos Szente Marina, két nyolcadikos, ürményházi nagylány: Barna Csilla és Szokola Simon Blanka, a maradéki, másodikos Pavlik Milán, a homokrévi, negyedikes Szabó Krisztina, a módosi, nyolcadikos Szpacsek Lídia és a muzslyai, negyedikes Zombori Laura. Négyen vehettek át oklevelet sikeres anyanyelvápolásukért: a bókaiak, a homokréviek és a nezsényiek kis- és nagycsoportja is. A módosi anyanyelvápolókat Fazekas Mihály Lúdas Matyijának látványos díszletéért jutalmazták, a beodraiakat humoros maszkjaikért. Karakteres jelmezmezeikért vehettek át oklevelet a nyékincaiak, a surjániak és a titeliek. A kiváló összjátékért a maradékiak, a muzslyai Szervó Mihály ÁI I. 4 osztályának tanulói és a magyarittabéiak kiscsoportja.
A sok jó rendezés közül a zsűri hármat emelt ki és díjazott. A Nagybecskereki Oktatási Központ Moldova György Magyar atom című jelenetének talányos, izgalmas jelenetét Lukács Gabriella rendezte sok ötlettel, bonyodalommal és humorral megspékelve. Az ürményházi anyanyelvápolói csoport Móricz Elvira rendezésében Tom Sawyer kalandjainak jól ismert és nagyon szeretett meszelőjelenetét adta elő harsogó tetszésnyilvánítások és nevetés kíséretében, a két főszereplő – Barna Csilla és Szokola Simon Blanka – emlékezetes megjelenítésében. A magyarittabéi anyanyelvápolók nagycsoportja Petes Erzsébet rendezésében a Rebeka – Életjáték című jelenetet adta elő Körtési Rebeka nagy átéléssel, bátor őszinteséggel és megszenvedettséggel előadott főszereplésével. Ezt a jelenetet mintha csak mindennapi valóságunkból helyezték volna át egy az egyből a színpadra, annyira aktuális és szívbemarkolóan valós tartalmú. A mai gyerekek magárahagyottsága, elveszettsége, kiútkeresése szinte sikolt belőle, mialatt hasonló cipőben járó társaik csúfolják, megbélyegzik, leitatják, majd kirekesztik őket maguk közül. A bírálóbizottság ezt a jelenetet nyilvánította az ötödik elődöntő legsikerültebb, legjobb előadásának, amely a május 27-én Csókán megtartott Gálán – a döntőn, amelyről lapunkban később bővebben beszámolunk – képviselte a bánátiakat.
Felszabadult, hálás, bizakodó örömmel búcsúztunk a bánáti, egymást ölelgető, szintén búcsúzkodó résztvevőktől: „Jövőre veletek ugyanitt!”
