A farsangi nagy lakomák, bálok és mulatozások végére az igen híres mohácsi busójárással szoktak pontot tenni, amikor a Duna-menti városban több ezren közösen űzik el a telet. Minden túlzás nélkül mondhatjuk, hogy ez a télűző-tavaszköszöntő, karneváli hangulatú rendezvény messze földön híres, hiszen népszerűsége mellett 2009 óta az ENSZ Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete az emberiség szellemi kulturális örökségének a részévé nyílvánította. Erre a különleges hangulatú programra néhányan ellátogattak a szerémségi Maradékról is, pontosabban a Petőfi Sándor Magyar Művelődési Egyesület néhány oszlopos tagja, akik közül Berta Géza, az egyesület elnöke a következőket mondta.
– Kár, hogy nem évekkel ezelőtt látogattunk el, hiszen a magyar közösségünk ápolásában ez is egy kiemelkedő program lehet. Az idén első alkalommal jöttünk el a busójárásra, de biztos vagyok benne, hogy a jövőben belevesszük az általános programjainkba, utazásaink közé, hiszen fantaszikus élményt és nagyon gazdag programot kínál ez a néhány nap.
A kisfarsangtól húshagyókeddig tartó hatnapos rendezvény ilyenkor megtölti Mohács utcáit csaknem 2000 beöltözött busóval, akik hangos kereplés mellett viccelik meg az oda látogatókat, legyen szó arckormozásról, tollszórásról vagy éppen a tömegbe szórt lisztről. Jellegzetes öltözékük részét képezi a famaszk, illetve a kifordított birkabőr. A busók mellett sokácok is sétálnak ilyenkor az utcákon, ők a „szép busók”, azok a népviseletbe öltözött hölgyek, lányok és asszonyok, akik arcukat csipkefátylas maszkokkal takarják el.
Maga a busójárás a XVIII. század végén jelent meg először Mohácson, melyet betelepítésükkor a horvátok hoztak magukkal, idővel azonban egyre többen csatlakoztak a programhoz, melyet mára már nemcsak egész Mohács, de minden határon innen és túli magyar is magáénak érezhet.