Gyűlnek a virágok a fokvárosi Szent György anglikán székesegyház előtt, a vasárnap elhunyt Desmond Tutu emlékére. A Nobel-békedíjas dél-afrikai anglikán egyházi vezető, apartheidellenes harcos 90 éves korában, vasárnap távozott az élők sorából.
A Nelson Mandela Alapítvány felbecsülhetetlen veszteségről írt Twitterén, és őszinte részvétét fejezte ki Tutu családjának. A Dalai Láma is mély részvétét fejezte ki a halálhírre reagálva. Matamela Cyril Ramaphosa dél-afrikai elnök pedig úgy fogalmazott: „Desmond Tutu hazafi volt, akinek nincsen párja; az elvek és a pragmatizmus vezetője, aki értelmet adott annak a bibliai felismerésnek, hogy a hit cselekedetek nélkül halott." Az Egyesült Államok korábbi elnöke, Barack Obama szerint mentor volt. Barát és erkölcsi iránytű számára és sokak számára. Egyetemes szellem volt, aki a saját hazájában a felszabadításért és az igazságosságért harcolt. Ahogy a francia elnök emlékező sorai megjegyzik, az 1984-ben Nobel-békedíjjal kitüntetett Desmond Tutu az emberi jogoknak és a népek egyenlőségének szentelte életét. „Az apartheid felszámolásáért és a dél-afrikai megbékélésér t folytatott küzdelmére emlékezni fog a világ" – írta Emmanuel Macron. Boris Johnson brit kormányfő pedig így fogalmazott, „Desmond Tutura szellemi vezetéséről és fékezhetetlen jókedvéről fogunk emlékezni."
Az emberi jogi aktivista pályáját tanárként kezdte, de a feketéket hátrányosan érintő oktatási törvények miatt lemondott inkább az anglikán pap lett. A 80-as években Fokváros érsekévé, majd az Afrikai Egyházak Konferenciájának elnökévé választották. Utazásait és ismertségét arra használta, hogy a rasszizmus és a megkülönböztetés ellen harcoljon, ezért 1984-ben Nobel-békedíjjal tüntették ki. Nagyban neki köszönhető, hogy az apartheid vér nélkül ért véget. Az apartheid megszűnése után Tutu szálka lett a feketék vezette kormány szemében is, mert bírálta a korrupciót, az elit kiváltságait és a szegénység felszámolásának kudarcát. Tutu azért is dolgozott, hogy felhívja a figyelmet a szegénységre, az AIDS-re és a demokrácia hiányára a fejlődő országokban. Egyszer arról kérdezték, hogyan szeretné, ha emlékeznének rá: „Szeretett, nevetett, sírt, megbocsátottak neki, megbocsátott" – válaszolta.
Évekig küzdött a prosztatarákkal, a közelmúltban ismét megromlott az egészsége.
