Sándor, József, Benedek, mi van Veletek? Ez az aranyköpés kering a Facebookon. Majdnem olyan szellemes, mint az, amely a nyár után jelent meg: „Én szeretem mind a négy évszakot, de nem egyszerre.”
Most ez az új annak kapcsán jelent meg, hogy évtizedes tapasztalat: Sándor, József, Benedek zsákban hozzák a meleget, az idén viszont nemcsak a meleg maradt el, hanem egyenesen barátságtalan hideg volt mind a három napon. Most azért idézzük ezt az új aranyköpést, mert az idei tél egyik jellegzetességére utal.
Ez a jellegzetesség: a mostani tél az eddig mért legmelegebb volt. Pedig úgy indult, hogy kemény telünk lesz: az enyhe teléről ismert Olaszországban december elején havazott. Végül azonban úgy alakult, hogy a 2020. esztendő 14 fok átlaghőmérséklettel az eddig mért legmelegebb év lett. Olyan furcsaságokkal mint az, hogy ezen a télen Újvidéken csak kétszer volt – csak mutatóban – egy kevés hó, s az is már aznap elolvadt. Olyan rekorddal, mint az, hogy január 10-én Európában 28 fokot is mértek. (Szerbiában február 4-én 19 fokos meleg volt.) Még a síközpontokban is kevés volt a hó.
És a felmelegedés hozott egy újdonságot: ez év februárjában történt meg először, hogy egy orosz hajó áthaladt az Északi Sarkon, az eddig télen soha nem használt útvonalon Oroszország és Norvégia között, a Csendes-óceántól az Atlanti-óceánig 10 nappal megrövidítve az utat, használva egy olyan útvonalat, amely eddig csak évente 150 napig volt hajózható.
Ugyanakkor azonban a világnak ezen a részén szokatlanul nagy hideg volt. Spanyolországban 50 éve nem esett ennyi hó, 500 autót és 1500 embert kellett kimenteni a hó fogságából. Január 19-én az ország jelentős részét kellett katasztrófa sújtotta vidékké nyilvánítani. Január 10-én Magyarország több megyéjében havazási riasztás volt, Franciaország hat megyéjében riasztó hideg. Különösen nagy károkat okozott a tél az Egyesült Államokban, ugyanis 122 éves havazási rekord dőlt meg. Az ország északkeleti részét megbénította a havazás. Különösen sokat szenvedett Texas. A szeszélyes időjárás következményeit mi is megéreztük: elfagyott a korán virágzó sárgabarack és kajszibarack.
Az ilyen szeszélyes időjárás azoknak az állítását igazolta, akik már évek óta azt hirdetik, hogy az embernek sokat kell tenni a felmelegedés ellen. Mert az már az emberi civilizációt veszélyezteti.
Nagy viták folytak, amíg a köztudatba nem hatolt a fájó igazság: az éghajlat változik, ezzel együtt jár a szeszélyes időjárás. E változások mind nagyobb kárt okoznak az embernek (mert nemcsak a szeszélyes időjárást hozzák, hanem a viharokat, árvizeket is.) Valóságos harc folyt akörül, hogy mennyiben hibás ezért az ember, tehát mit kell tenni a következmények enyhítéséért. Az is tisztázódott, hogy egyetlen biztos intézkedés az lenne, ha az emberiség teljesen abbahagyná a fosszilis energiaforrások hasznosítását. (Ha a levegőben több a szén-dioxid, az megakadályozza, hogy a Naptól kapott meleg egy része továbbjusson a világűrbe.)
Ezt azonban gazdasági érdekek akadályozzák. (Donald Trump a szénbányák érdekében mondta fel a párizsi klímaegyezményt.) Csak nehezen érvényesült az egyszerű igazság: halott bolygón nincsenek munkahelyek sem. Ennek a felismerésnek a diadala hozta meg a már említett párizsi egyezményt. Az kimondja, hogy legalább 30 százalékban megújítható energiával kell előállítani a villanyáramot. A házak fűtésénél fel kell számolni a szén használatát. Legalább 15 százalékban villamos energiára kell alapozni az autóközlekedést. Le kell állítani az erdőirtást. Racionálni kell az ipar energiahasználatát. És dollármilliárdokat kell költeni, általában a klímavédelemre.
Az egyezmény eddig nem sok eredményt hozott. Pedig a felmelegedés következményei nem csak a szélsőséges időjárásban, a viharok és árvizek elszaporodásában mutatkoznak meg. Szembe kell néznünk azzal, hogy a felmelegedés következményeként olvadnak a gleccserek. Tűnnek el a korallzátonyok. Számolni kell azonban nemcsak a már említett gazdasági érdekekkel (gazdasági ágakat kellene felszámolni, munkahelyeket megszüntetni), hanem olyasmivel is mint például az, hogy a Föld szén-dioxid-kibocsátásának a fele Kínában van.
Újabban mind hangosabb egy másik irányzat. A tudósok egy csoportja (nem tudni, mennyire egyes gazdasági érdekek pénzelésével) egyre határozottabban bizonygatja, hogy nem a felmelegedéstől, hanem a jégkorszak beköszöntésétől kell félni. Szerintük a Föld történetében százezer éves jégkorszakok és közöttük mindössze néhány ezer évig tartó melegebb időszakok vannak. Egy-egy ilyen jégkorszak idején az európai kontinens nagy részét több száz méter vastag jég és hó takarta.
Egy-egy ilyen jégkorszak során az élőlények egész fajai pusztultak ki, új fajok jelentkeztek, és utána a bolygó kizöldült. A mi korunkra az jellemző, hogy a hőmérséklet nem csökken, hanem emelkedik. Épp az emberi tevékenységnek köszönhetően az új jégkorszak már késik, ahogy a tudósok fogalmaznak: „az ember természetrombolásnak minősített tevékenysége nemcsak az embernek hasznos, hanem az egész élővilágnak”.
Nem tudni, mennyi igazság van ebben az érvelésben. Vagy csak arról van szó, hogy a Föld a világűrnek abba a részébe jutott, amelyben a jégkorszak már nem törvényszerű, és mégis a felmelegedés viszontagságai ellen kell küzdenünk. De le kell vonni a tanulságot: a Föld másodpercenként 30 kilométeres sebességgel száguld a világűrben (csupán a Nap körüli keringési pályáját véve), így kevésbé vagyunk sorsunk urai, mint gondolnánk.
