Történelminek és pozitívnak nevezte Donald Trump amerikai elnök a napokban esedékes hivatalos kínai látogatását, amelyre több országot érintő ázsiai körútja részeként kerít sort.
Érkezését óriási érdeklődés és várakozás előzi meg, mivel az Egyesült Államok és Kína kapcsolatát több konfliktus mérgezi. Kereskedelmi vitáik vagy az észak-koreai atomprogram miatt kialakult nézeteltéréseik az utóbbi időben tovább rontották az egyre feszültebb államközi viszonyt, aminek kedvezőtlen hatásait mások is megérzik. A Trump-vizit alkalmával sok minden kiderülhet a két nagyhatalom kapcsolatának várható alakulásáról és a világ(gazdaság) jövőjéről.
Az amerikai elnök már elindulása előtt másfél héttel igyekezett kedvező légkört kialakítani a pekingi tárgyalásokhoz. Telefonon felhívta vendéglátóját, Hszi Csin-ping kínai elnököt, hogy gratuláljon „rendkívüli felemelkedéséhez”. A jókívánságok mellett a vitás kérdések egy része is szóba került. Az egyeztetés után Trump kifejezte reményét, hogy Észak-Korea ügyében érdemi eredményt sikerül elérni a november 8-ra tervezett pekingi megbeszélésükön.
Nem lesz könnyű dolga, hiszen – mint azt maga is elismerte – egy „nagyhatalmú férfi” fogadja, akit egyesek talán már Kína királyának tartanak. Lehet, hogy nem véletlenül, hiszen az országot egyetlen politikai erőként irányító kommunisták (az októberi kongresszusukon) Hszít további öt évre megerősítették pártfőtitkári tisztségében.
A hatalmi párt (KKP) a saját alapokmányában (statútumában) ugyanakkor rögzítette, hogy a jövőben „a hszi csin-pingi gondolat” is részét képezi a hivatalos ideológiának. A kínai kommunista ideológia és gondolkodás alapjai tehát immár Hszi tanaival is bővültek.
A KKP irányelveit, működését, cselekvését és vezetési módszereit eddig Mao Ce-tung kommunista államalapító és Teng Hsziao-ping határozta meg. Korábban Mao elnök a kínai kommunizmus megteremtéséért harcolt, majd őt követően (szintén a XX. század második felében) Teng – különböző reformokkal – már egy modern nagyhatalom felépítésébe kezdett a KKP segítségével. Munkájának gyümölcseit utódai aratják le, akik közül Hszi már a világpolitika egyik kulcsfigurájává avanzsált.
Otthon is szilárd hatalmat épített ki; pozíciója biztosított. Erre utal az is, hogy az október végén tartott KKP-kongresszuson ismét bizalmat kapott. A legfontosabb és legfelsőbb hatalmi szervezet, az Állandó Bizottság pedig megújult. A hét tagú testületbe többnyire az ő emberei kerültek be.
A többi fontos irányító testület is a befolyása alatt áll. Szinte mindenütt az emberei vették át a vezetést. Még a hadseregből is kirostálta azokat a főtiszteket, akikről azt sejtette, hogy korlátozhatják hatalmát, esetleg megfoszthatják tőle.
A tisztogatási folyamat nem sokkal azután kezdődött, hogy 2012 novemberében a KKP vezetőjévé (főtitkárává) és államfővé választották. A kellemetlen vetélytársak és ellenlábasok eltávolítása az útból a korrupció ellen hirdetett harc leple alatt történt.
Hszi így már az utóbbi néhány évben jelentősen megerősítette hatalmát. A múlt hónapi kongresszus után akár teljhatalomra is szert tehet, de az is lehet, hogy legközelebbi munkatársai ebben megakadályozzák. A legfontosabb (gazdaság)politikai döntésekért felelős Állandó Bizottság, vagyis a kínai csúcsvezetés tagjai között ugyanis vannak olyanok, akik a Hszi csoportjához közelálló konzervatívokkal és centristákkal ellentétben a liberálisabb gondolkodású reformerek táborához tartoznak.
Bár hatalma jelentősen megerősödött, azt nem tudni, hogy milyen hosszú távra rendezkedne be. Elképzelhető, hogy a neki szánt második ötéves megbízatási időszaknál tovább maradna, miként az is, hogy a mandátum végén a háttérbe vonul, s onnan irányít. A jogrendszer szerint az utódkérdést a jelenlegi (azaz a második) ciklusban bármikor, tehát a végén is rendezheti.
A rá váró következő ötéves megbízatási időszakban nagyon neki kell gyürkőznie, ha maradéktalanul teljesíteni akarja azokat a szokatlanul ambiciózus vállalásait mint az életszínvonal folyamatos (évenkénti) emelése vagy a szegénység felszámolása. Sok problémával is meg kell küzdenie, ezért valószínűleg az eddiginél keményebb kormányzásra készül. Nem kizárt, hogy ennek érdekében még inkább (a saját és az állam kezében) koncentrálja a hatalmat.
A külpolitikájában egészen biztosan határozottabb fellépés várható. Legalábbis ezt ígérte az egyhetes pártértekezleten elhangzott két felszólalásában. Elképzelésével összhangban Kína alighanem igyekszik majd elfoglalni azokat a pozíciókat is, amelyeket – a Trump által kilátásba helyezett befelé fordulással – az Egyesült Államok a jövőben esetleg felad a világban.
Az aktívabb külpolitikával Kína befolyása tovább erősödhet a világban. Fő csapásiránya várhatóan továbbra is az Egy övezet, egy út globális kereskedelmi és befektetési program marad, amelyet 2013-ban épp Hszi hirdetett meg. E téren nem várható tőle semmilyen visszalépés. Más területen sem, sőt egy sor ügyben (ilyenek: Tajvan jövője, a szabadkereskedelem erősítése vagy a Dél-kínai-tenger feletti ellenőrzés kiterjesztése, megszilárdítása) a keményvonalas és nacionalista politika alkalmazásától sem riad majd vissza. Jó ideig nem is igazán lesz olyan erő, ami ebben könnyen megakadályozhatná.
