Bírálta az amerikaiak iraki háborúját Kofi Annan előző ENSZ-főtitkár, ezért nem sok esélye volt az újraválasztásra. Helyére a dél-koreai Ban Ki Mun került (2007 januárjában), akinek második ötéves mandátuma az év végén jár le.
Helyére eddig már kilencen pályáztak, közöttük négy hölgy is, így megtörténhet, hogy az ENSZ kilencedik főtitkára nő lesz. Ráadásul még az is előfordulhat, hogy az új vezető a térségünkből kerül ki, hiszen a jelentkezők nagy többsége kelet-európai és balkáni országokból származik. Az elmúlt hetven évben még soha nem töltötte be az ENSZ főtitkári tisztségét nő, de régiónkbeli politikus sem. Ezért különös figyelem övezi a decemberben leköszönő Ban utódlását.
A politikus ugyan nem okozott nagy meglepetést, sem kellemetlenséget Washington számára (ellentétben a ghánai Annannal, aki 2003-ban törvénytelennek nevezte Irak megtámadását), több hatalmi központban azonban már alig várják a távozását.
Sőt, a 193 ENSZ-tagállam jó része arra számít, hogy Bant egy sokkal határozottabb, kezdeményezőbb és karakteresebb személy váltja fel. Kritikusai az utóbbi időben főként azt róják fel neki, hogy a globális problémává terebélyesedett migránsválság kellős közepén szinte tétován szemléli az eseményeket, holott ezt a problémát csakis világméretű összefogással lehet kezelni. Egy olyan globális, és mindenütt ismert (bár sokak által csak félvállról vett) szervezet vezetésével, illetve hatékony közreműködésével, mint az ENSZ.
Az első erőteljes bírálatok azonban már 2009-ben megfogalmazódtak vele szemben. A Foreign Policy amerikai külpolitikai folyóirat azóta a „seholsincs ember” és „a nemzetközi porond dilettánsa” bélyeget is rásütötte.
Aligha véletlen, hogy az utódlásáért versengők mindegyike aktívabb szerepvállalást ígér, ha a helyére kerül. Addig azonban még végig kell járniuk a jelölési folyamatot. Ennek részeként a múlt héten New Yorkban már meg is hallgatták a jelölteket, akik a tagországok képviselőivel ismertették elképzeléseiket, terveiket és programjukat, majd kérdések özönére válaszoltak.
Döntés azonban csak kora ősszel várható arról, hogy kit is ajánlanak a főtitkári tisztségbe. Szinte minden attól függ, kit támogat a Biztonsági Tanács vétójoggal rendelkező öt állandó tagja, vagyis az Egyesült Államok, Franciaország, Kína, Nagy-Britannia és Oroszország. Ha ebben a testületben sikerül megegyezni, az ENSZ Közgyűlés (kora ősszel várható) szavazása már csak formalitás lesz.
A Közgyűlés tavaly szeptemberben azt javasolta, női főtitkár személyében állapodjanak meg a tagországok. A megszólítottak majdnem egyharmada egyetért az ötlettel. Moszkva számára inkább az a fontos, hogy kelet-európai személy vegye át az ENSZ vezetését. A Kreml ezzel persze nem zárja ki azt sem, hogy nő kerüljön a világszervezet élére.
A két szempontot figyelembe véve az eddig jelentkezett hölgyek közül hárman számítanak ideális jelöltnek: a bolgár Irina Borkova, a horvát Vesna Pusić és a moldovai Natalia Gherman, akik mindannyian külügyminiszterek voltak. A negyedik nő, Helen Clark csak félig illik a képbe, mivel ő a világ másik végében töltött be fontos politikai (miniszterelnöki) beosztást. Mellette szól viszont, hogy hét éve már a világszervezet magas rangú tisztségviselője, ahogyan Bokova is, aki 2009 októbere óta az az ENSZ Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezetének (UNESCO) főigazgatója. Ő már azt is elmondhatja magáról, hogy a párizsi székhelyű, tekintélyes ENSZ-ügynökség első női és első kelet-európai vezetője.
Az öt férfi jelölt mindegyike a politikai életből ismert elsősorban. Danilo Türk egy ideig szlovén államfő volt, António Guterres pedig Portugáliát vezette miniszterelnökként, egy ideig az ENSZ menekültügyi főbiztosaként is dolgozott. A csoport másik három tagja közül ketten – a szerb Vuk Jeremić és a macedón Srđan Kerim – külügyminiszterként vettek részt kormányuk munkájában, a montenegrói Igor Lukšić pedig jelenleg is ezt a tisztséget látja el.
Jeremić és Kerim neve sem cseng ismeretlenül az ENSZ-ben, mivel korábban mindketten betöltötték a Közgyűlés soros elnöki tisztségét.
A nagyhatalmak nem akarnak maguknak kellemetlenségeket az új főtitkár részéről. Alkalmatlan és szófogadatlan vezetőre sem vágynak. Ezért alighanem kényesen ügyelni fognak arra, hogy kinek szavazzanak bizalmat az előválogatáson.
Az új főtitkárnak azonban még akkor sem lesz könnyű dolga, ha maga mögött tudja a legbefolyásosabb tagállamok támogatását. Olyan szervezet élére kerül ugyanis, amely maga is rengeteg gonddal küszködik.
Trygve Lie, az ENSZ első megválasztott főtitkára szerint a világ leglehetetlenebb állását vállalja el az, aki átveszi a szervezet irányítását. Ezt még 1953-ban mondta, amikor átadta hivatalát utódjának.
Azóta sokkal bonyolultabbá vált a világ. Az ENSZ feladatai is jelentősen kibővültek, ráadásul – a sok érdekellentét, viszály és konfliktus miatt – egyre nehezebb konszenzust találni a kulcsfontosságú kérdésekben. A világszervezet reformjáról nem is beszélve.
