Egyre nagyobb a nyugtalanság Hollandiában a március közepén esedékes parlamenti választás közeledtével. A többség tart az EU- és bevándorlásellenes Szabadságpárt győzelmétől, bár azzal nyugtatgatja magát, hogy egy ilyen populista politikai erővel senki nem áll össze kormányt alakítani, s az első helyezett végül hoppon marad. Sokan viszont attól tartanak, hogy hackerek megpróbálják manipulálni a szavazás végeredményét.
A történet miatt nemcsak Hollandiában idegesek az emberek és a kíberbiztonsági szakértők, hanem Franciaországban, Németországban és Csehországban is, ahol az idén parlamentet kell választani. Ráadásul a franciák az új államfőjükről is döntenek. Senkinek nem mindegy azonban, hogy mi lesz a komputerrendszerbe bekerülő szavazatokkal.
Egyre többen félnek attól, hogy „valakik” kívülről megpróbálják manipulálni az eredményt egy-egy politikai párt vagy jelölt javára, illetve kárára. Legtöbben Moszkvára mutogatnak, hiszen Washington már tavaly azzal gyanúsította meg az orosz titkosszolgálatokat, hogy megpróbálták feltörni az amerikai elnökválasztásnál használt számítógépeket és hálózatokat. A cél az lehetett, hogy Moszkvának megfelelő eredmény szülessen. Bár a Kreml tagadja a vádakat, nem mindenki hisz neki.
Julian King, az EU védelmi biztosa sem zárja ki, hogy az Ókontinens több országa is hasonló problémával szembesül majd, mint az USA. Arra számít, hogy elsősorban az oroszok próbálnak beavatkozni egyik-másik uniós társállam parlamenti vagy elnökválasztásába.
Szerinte a támadások célja a demokrácia megingatása. A veszély elhárítása érdekében nemrég szigorúbb ellenőrzéseket és nemzetközi hackerellenes összefogást sürgetett.
Az idő egyre jobban sürget, hiszen a világon naponta már csaknem 150 sikeres támadást hajtanak végre a számítógépes rendszerek vagy hálózatok ellen.
Az akcióknak nagyon komoly politikai és gazdasági kockázataik vannak, ráadásul emberi életeket is veszélyeztetnek. Ellenszer állítólag már létezik, de a világháló szerkezeti felépítése miatt rendkívül nehéz az összehangolt védekezés, vagyis a probléma elhárítása.
A netes banditák, kémek és hadseregek ezért bátran folytatják műveleteiket, amelyeket jó esetben a kiszemelt ellenfél vagy ellenség hasonló összetételű csapatai akadályozhatnak meg.
Az utóbbi tíz évben az internet már számtalan konfliktus, hadművelet és komoly összecsapás helyszíne volt, ezért sokan úgy tartják, hogy a virtuális térben már javában dúl a harmadik világháború. Olykor csak ellenérdekelt csoportok, szervezetek, vállalatok, olykor viszont titkosszolgálatok és országok kíberhadseregeinek tagjai esnek egymásnak a számítógépük képernyője előtt klikkelgetve.
Erről persze a lakosság keveset tud, de gyakran akaratlanul is belekeveredik, mint ezt a legutóbbi amerikai elnökválasztás is bizonyítja. A társadalmilag, politikailag és gazdaságilag veszélyes támadások szervezése, kivitelezése ugyanis már elsősorban a kíbertérben zajlik. Már nem egy tömegmegmozdulást, sőt kormánybuktató tüntetést szerveztek az interneten (közösségi hálók segítségével). Akadt már példa sikeres és sikertelen akciókra, rajtaütésekre, behatolásokra, sőt kormányok által indított hadműveletekre is. A cél a zavarkeltés, károkozás, adatok megszerzése…
A célpontok között pedig egyre gyakrabban bukkannak fel azok a számítógépes rendszerek, amelyek kiemelt jelentőségűek egy-egy állam nemzetbiztonsága, közigazgatása, közlekedése, távközlése, energiaszektora vagy épp banki, pénzügyi és közműszolgáltatások területén.
A támadásokat elsősorban politikai és gazdasági okok motiválják. Nincs kizárva, hogy a későbbiekben ez időnként átcsaphat katonai akciókkal egybekötött támadásokba is, mint Ukrajna példája is jelzi.
Az országok között zajló kíberháború első igazi nagy csatája 2007-ben zajlott le. A számítógépes támadás célpontja Észtország volt, az akciót pedig – jóllehet a Kreml nem ismeri el – orosz szakértők hajtották végre, amiért a balti állam fővárosában, Tallinnban eltávolították eredeti helyéről a szovjet katonáknak állított hősi emlékművet.
Moszkva először gazdasági szankciókkal akart válaszolni, de inkább a kíberseregével csapott le, komoly fennakadásokat okozva az észt internetes adatforgalmat irányító, létfontosságú komputerközpontokban. Emiatt fejetlenség alakult ki több állami intézményben, de leállt az online pénzátutalások rendszere, a netes kereskedelem pedig akadozott, vagy nem működött.
Az akció hatalmas veszteségeket okozott Észtországnak. Bár a kár mértékét pontosan nem tudták meghatározni, abban minden szakember egyetért, hogy az online ostrom nagyobb bajt kevert, mint amekkorát a kereskedelmi büntetőintézkedések okoztak volna.
Azóta minden ország egyre nagyobb hangsúlyt helyez a kíbervédelmi és a válaszcsapás képességeinek fejlesztésére, s egyre többet költenek a biztonsági rendszereikre is.
A hadviselés a virtuális trében gyökeresen megváltoztatta az államok katonai és nemzetbiztonsági szervezeteinek működését is, miközben saját kíberbiztonsági stratégiák alakultak ki. Sőt tavaly ezeket már több ország felül is vizsgálta, illetve megújította.
A kíberkonfliktusok doktrínája azonban még nem kristályosodott ki, ezért nem lehet pontosan tudni, hogy mi számít kémkedésnek, adatlopásnak, és mi hadviselésnek.
