Tudósítónk jegyzete
Washington, december 30.
Semmiféle racionális meggyőzésnek nincs akkora hatása, mint amikor valakinek a háza ég. Márpedig a legtöbb közgazdász egyetért abban, hogy a jelenlegi gazdasági válság nem sokkal jobb annál. És ezúttal a politikusok sem látszanak menekülni ettől a felismeréstől. Ezért hihető, hogy 2009 végre a fordulat éve lesz.
Olyan fordulaté, amely a közeljövőben rákényszeríti a világot egy racionálisabb politikára az élet minden területén: a pénzügyi rendszerben, az energia-felhasználásban, a környezetvédelemben, az országok egymás közötti függőségének értelmes kihasználásában.
Talán még az emberi munkaerő megbecsülésében is, ám sajnos egyelőre az tűnik a legtávolabbinak, a legnehezebben elérhető célnak. Láttuk, hogy a megavállalatok csípőből azzal kezdik az „átalakulást”, hogy alkalmazottaik tízezreit bocsátják el.
De majd ha ennek komoly következményei lesznek például Kínában és Oroszországban, ahol a hatalom a piaci konjunktúrával vásárolta meg eddig a szociális békét (az előbb az amerikai piac „végtelen” felvevőképességének kiaknázásával, az utóbbi pedig az ajándékba kapott kőolaj- és földgázárakkal), akkor talán megijednek annyira a politikusok, hogy a munka értékét is értelmesebb szintre lehessen hozni.
Az amerikai munkaerőpiac „mentőövét” pedig Obama infrastrukturális közmunkálati terveiben látják. Igaz, hogy az elbocsátások cunamija éppen az amerikai cégeknél kezdődött, és hogy a pénzügyi szektor után a gépkocsiiparban folytatódott, de ha majd saját szakmájukban nem találnak megélhetést nyújtó munkát az emberek, akkor egyre inkább vonzóvá válhatnak a közmunkák is.
Sokkal nehezebb lesz azonban ilyen mentőövet találniuk a kisebb országoknak, amelyek nem képesek rövid idő alatt óriási friss eszközöket mozgósítani az ilyen jellegű beruházásokra. Ezért lehetséges például, hogy Magyarország korai „válsághitele” végül racionális gyors húzásnak bizonyul majd. Hiszen azt is láttuk már december folyamán, hogy az annyira irigyelt Szlovákiából is menekülni kezdett a külföldi tőke, mihelyt élesre fordult a helyzet.
Van tehát értelme hinni abban, hogy van esélyük azoknak, akik bátran szembenéznek a válsággal és olyan lépésekre szánják el magukat, amelyek „normális időkben” politikailag vagy más okból lehetetlennek mutatkoztak.
„Semmi nem számít akkora tékozlásnak, mint egy jó válság ki nem használása” – ez lehet az új esztendő mottója. Akármilyen baljósan hangzik, hosszú távon még kedvezően is alakulhatnak a dolgok. Ha bátrak lesznek, akik mernek. És ha túléljük az első, mindenen átcsapó hullámokat.
