Munkatársunk jegyzete
Washington, február 3.
Két nap alatt háromszor is megdöbbentette Amerikát a jobboldali figurák társadalmi esetlensége – vagy inkább gőgös rövidlátásból fakadó kíméletlensége.
Először Mitt Romney vezető republikánus elnökjelölt jelentette ki, hogy „nem aggasztja a legszegényebbek helyzete”, majd Nancy Brinker, a mellrák ellen küzdő Komen alapítvány mozgatórugója, volt protokollfőnök és budapesti nagykövet (a Bush-család rokona) vonta meg az anyagi támogatást a népszerű Planned Parenthood (Tervezett Családvállalás) szervezettől, amely a biztosítás nélküli nők egészségügyi ellátásáért harcol. Végül Donald Trump ingatlan-milliárdos, valóságshow- és szájhős jelentette be, hogy Romney mellé áll az elnökválasztási kampányban.
Azoknak is sok(k) volt ez, akik megszokták, hogy a Republikánus Párt nem képviseli a szegényebb rétegek érdekeit: tisztességes konzervatív körökben ugyanis nem szokás – mert nem illik – olyat mondani, hogy „nem érdekel a szegények sorsa”. Ifj. George Bush nem volt arról híres, hogy bármilyen benyomása lett volna arról, hogyan élnek a nem-milliomos amerikaiak (például fogalma sem volt, mennyibe kerül a tej), de azért sokat tapasztalt politikus családban felnőve pontosan tudta, hogy egyszerűen nem szabad lenézni a szegényeket.
Romney-nak talán fejébe szállt a floridai győzelem, hogy már másnap ilyen otromba, ostoba kijelentést tett. Amikor a CNN műsorvezetője rákérdezett – ami ritkán fordul elő manapság –, hogy mégis mit ért ezen, Romney megfeddte az újságírót, hogy az egész kontextust kell értelmezni – és megismételte saját egyértelmű gondolatmenetét. Amelyről gyorsan kiderült, hogy már korábban is nem egyszer elhangzott. Érdemes szóról szóra lefordítani, hogy lássuk, hogyan nem (lenne) szabad politizálni, még Amerikában sem:
„Nem aggasztanak a nagyon szegények. Számukra ott van a szociális védőháló. Ha nem jó, majd rendbe hozom. Nem aggasztanak a nagyon gazdagok sem, ők jól megvannak. Engem Amerika igazi szíve aggaszt: az a 90-95 százalék, akik most nagyon küszködnek.”
Nos, Romney-nak fogalma sincs: az amerikaiak 15 százaléka, több mint 45 millió ember él a hivatalos szegénységi küszöb alatt. Ez az utóbbi 2011-ben 22 350 dolláros évi összjövedelmet jelentett egy négytagú család számára – amiből egyszerűen lehetetlenség emberhez méltó módon élni.
Még aggasztóbb, hogy Romney arra sem emlékszik, amit ő maga mondott pár nappal korábban: hogy ti. túl sokan élnek kormánysegélyből és ezt bizony alaposan korlátozni kell. A volt massachusettsi kormányzó, aki százmillió dollárt ajándékozott öt fiának adómentesen – tehát soha életükben nem kell dolgozniuk – egyszerűen nem érti, milyen életet él az átlag amerikai. Nem csoda hát, hogy az egyetlen mantra, aminek az ellenkezőjét még sohasem sikerült kimondania – miközben szinte minden más politikai kérdésben fordított már köpönyegén – az az, hogy nem hajlandó bocsánatot kérni azért, mert meggazdagodott. Ismételjük meg: Romney a legmérsékeltebb a republikánus elnökjelöltek között – ezért nem támogatja a szélsőjobb.
De Romney nincs egyedül. A Susan Komen Alapítvány döntése, hogy nem finanszírozza többé az ország legismertebb szervezetét, amely a szegényebb nők egészségügyi helyzetének javításán fáradozik, többek között ingyenes mellrákszűrési programmal, azt jelenti, hogy a jobboldal már az egészségügyi segélyprogramokat is elpolitizálja. A hivatalos indoklás, amellyel Nancy Brinker magyarázkodik, az valamiféle általános szemléletváltásra hivatkozik, ám a valóság a legtöbb megfigyelő szerint az, hogy a most kizárt szervezet ingyenes felvilágosítást és eszközöket is nyújt a családtervezéshez. Noha nem abból a pénzből végzik ezt, amit a Komentől kapnak, az ultrakonzervatív köröknek már az is elég, hogy egyáltalán létezik ilyen program. Ebből is látszik, hogy nem lehet a gazdagok ajándékadományaira alapozni semmit: akkor vonják meg, amikor akarják.
Romney valódi hátterének megítéléséhez érdekes adalék, hogy csütörtökön nem kis csinnadratta közepette, a Las Vegas-i kaszinóvárosban mellé állt a fura hajú Donald Trump, aki tavaly maga is foglalkozott az önjelöltetés gondolatával. A szeszélyes és veszélyes Trump, akinek az egyik valóságshow-ja abból áll, hogy élőben rúg ki embereket – Romney is elmondta, hogy imád felmondani embereknek – igazán furcsa támogatói háttér lesz a „legmérsékeltebb” jobboldali jelölt mögött.
De mivel a pénzen múlik minden – és mivel a szegények nem számítanak – úgy látszik, teljesen mindegy, milyen haja – és szaga – van a támogatásnak.
Még szerencse, hogy januárban tovább csökkent a munkanélküliség, 8,5-ről 8,3 százalékra.
