A véletlen műve volt (egy amerikai szenátor asszony elszólta magát), hogy kiderült, az izraeli hírszerző szolgálat főnöke a múlt hétvégén Washingtonban járt, hogy az iráni atomlétesítmények elleni esetleges támadásról egyeztessen amerikai hivatalbeli kollégájával.
Vélhetően az is csak véletlen (egybeesés), hogy ezzel párhuzamosan a Pentagon újabb 82 milliót kért annak a bunkerpusztító bombának a tökéletesítésére, amelyre ugyan nem írták rá: „Teheránnak szeretettel”, de egyértelműen a titkos iráni atomlétesítmények kilövésére fejlesztették ki.
Nem tudni, hogy Tamir Pardo Moszad-főnök és Leon Panetta CIA-főnök miben állapodott meg az eredetileg titkosra tervezett washingtoni találkozón, de azt igen, hogy Washington és Tel-Aviv az iráni atomprogram ügyében továbbra is melegen tartja az odasózás lehetőségét. Barack Obama (nyilatkozataiban) ugyan bízik abban, hogy a szankciók jobb belátásra bírják majd Teheránt, de azért megkérte a Pentagont, hogy a katonai opciókat is tegye asztalra. Simon Peresz izraeli elnök egy keddi értekezleten ismételte meg, hogy egyetlen lehetőséget sem zár ki az iráni atomprogram elleni intézkedések sorából.
Egyes haditechnikai kütyük egyelőre csupán a diplomáciai nyomásgyakorlás (olvasd: ijesztgetés) eszköztárába tartoznak, de – mivel köztudott, hogy ama bizonyos csehovi puskának a harmadik felvonásban fátumszerűen el kell dördülnie – bevetésük nem zárható ki. Izrael arzenáljában eme rendeltetésre egyelőre 55 darab lézervezérlésű GBU-28-as van. Deep Throat (Mély torok) a becenevűk, és egyenként 2,268 kilós bombák, amelyeket a vastag (vas)betonnal borított, mélyen a föld alatt levő erődítmények megsemmisítésére fejlesztettek ki (előbb – kisebb „fúrórobbanások” révén – áthatolnak a felületi kőzeten, és csak a mélyben robbannak) a Sivatagi Vihar idején „kopogtattak be” több ízben az iraki bunkerekbe.
Izrael már 2005-ben jelezte e bunkerromboló bombák iránti igényét, a Bush adminisztráció azonban elsőre elutasította a kérést, ugyanis akkortájt a Pentagon csaknem az összes amerikai–izraeli fegyverüzletet befagyasztotta, mert felmerült a gyanú, hogy a zsidó állam a fejlett katonai technológiát továbbadja Kínának. Bush két évre rá engedélyezte a bunkerrombolók eladását, de csak 2009. vagy 2010. évi leszállítással. Barack Obama Nobel-békedíjjal vértezett életrajzában bizonyára nem mutat túl jól annak ténye, hogy a titkos adásvételre maga adott engedélyt; ennek értelmében a GBU–28-asokat 2009-ben szállították le Izraelnek, néhány hónappal azután, hogy Obama beköltözött kabinetjébe.
Szinte mondani sem kell, hogy amikor Bush jóváhagyta a GBU–28-asok késleltetett leszállítását, a költségvetésben már 88 milliós tétellel szerepelt a – Pentagon által sürgős igénnyel megjelölt – GBU–57A/B fejlesztése. Azóta további „átcsorgatások” révén már 330 millió dollárt költöttek erre a Massive Ordnance Penetrator (MOP) néven is ismert programra, továbbfejlesztésére pedig frissen további 82 milliót kér a Pentagon.
Nos, a 6,2 méter hosszú, 13,6 tonnás, műholdvezérlésű bombaszörnyeteg minden tekintetben kimeríti a bunkergyilkos fogalmát, hiszen lazább talaj esetén akár 60 méteres mélységig (átlagosan kemény szikla esetén 40 méterig) is le tud „bújni” mielőtt a 2,4 tonnányi töltete felrobbanna. Az eddigi tesztek alapján 18 méter vastag vasbetonborítást is képes áttörni, hogy megsemmisítse az alatta levő bunkert. Az átütőerőt szeretnék még növelni, mert (nagyon valószínű, hogy a Moszad-főnök információi nyomán „derült ki”) a mostaniak nem képesek olyan mélyre hatolni, amilyen mélyen vannak egyes iráni atomlétesítmények.
A 2009-es teszt során egy B–52-esből „pottyantották ki” a GBU–57-es bombaszörnyeteget. Mögötte egy F–16-os vadászbombázó látható
Menet közben – már az Obama-adminisztráció regnálása idején – a Boeing további 51,9 millió dolláros szerződést kapott a B–2 Spirit lopakodó bombázók átalakítására (a NATO '99-es tavaszi „mélyszántása” idején a mi egünkön is fel-feltűntek), így azok bombakamrájában két GBU–57-est lehet elhelyezni. A darabonként több mint egymilliárd dollárba kerülő Spiriteken kívül (jelenleg 20 ilyen stealth-bumeráng van szolgálatban) ekkora bombát még csak a B–52-esek tudnak szállítani. Tavaly novemberig a légierő 16 MOP-ot kapott, jövő év során – amikor a további teszteket is megejtik – 20-ra kerekedik a számuk.
Ennyit a békecsiholók időszerű megoldáskereső húzásairól. Egy – korábbi, rokontémát boncolgató szöveg netes hozzászólójától származó – gondolat jutott még eszembe ennek kapcsán: Fegyverkezni és háborúzni a békéért olyan, mint dugni a szüzességért.
