Nem mindenki búslakodik az EU-t évek óta sújtó adósságválság miatt. Sőt, sokan örülnek is annak, hogy több uniós tagország gazdasága és zsugorodó bankágazata a túlélésért küzd. Ebből ugyanis szép hasznot lehet húzni. Gyakran illegálisan, olykor törvényesen. Virágzik a feketepiac, amelynek szereplői – közöttük uzsorások, (zug)bankárok, csempészek, maffiák, pénz-, dohányiparitermék- és üzemanyag-hamisítók – soha nem látott profitokat vágnak zsebre.
A zálogházak (általában) legálisan működnek, és éppen a válságnak köszönhetően élik a fénykorukat sok országban. Elsősorban az euróövezetben, amelyben a 17 tagország közül legalább hétben nagyon komoly a baj.
A már csődbe jutott és (hivatalosan) 23 százalékos munkanélküliséggel sújtott Görögországban sokáig szinte ismeretlennek számított a zálogház. A görögök korábban nem szívesen zálogosították el értékeiket, és szégyen is volt ilyen helyre menni. Ez a szokás már a múlté.
A görögök már nem csak külföldi útjaikon bukkanhatnak zálogházra, van belőlük otthon is. Egyre gyakrabban esik meg velük is, hogy a kilátástalan helyzetben olykor a családi ékszer legjobb darabjait is zálogba adják, s a kapott pénzből fizetik a rezsit, vagy vásárolnak gyógyszert, élelmiszert.
Akik továbbra is ragaszkodnak a családi ezüsthöz, másként is hozzájuthatnak pluszpénzhez. Uzsorás(ok)hoz fordulhatnak, akiknek a szerencsecsillaga szintén évek óta magasan ragyog Görögországban és a többi euróövezeti válságországban.
Az adósságválság révén a bankrendszert ért megrázkódtatások paradicsomi állapotokat teremtettek az uzsorásoknak. Nekik könnyen megy a hitelezés és a kölcsönök behajtása is. Többségük folyamatosan gyarapszik, köszönhetően az óriási uzsorakamatoknak, amelyek olykor a heti (!) 5-15 százalékot is elérhetik.
Bár a görög hatóságok igyekeznek megfékezni a szervezett bűnbandák ellenőrizte illegális hitelezést, ez az „iparág” továbbra is szépen virul. Becslések szerint az uzsorás ágazat 2009 – az eurózóna adósságválságának kezdete – óta évi 5–10 milliárd euró tiltott hitelforgalmat bonyolít le Görögországban.
A szervezett bűnözés szép hasznot fölöz le üzemanyag-hamisításból és -csempészetből is. A görög feketepiacon csaknem 3 milliárd euró értékű hamisított üzemanyag cserél gazdát évente. A Görögországban eladott benzinnek állítólag húsz százaléka származik illegális forrásból.
Az euróövezet déli térségének másik válságállamában, a 25 százalékos munkanélküliségtől is szenvedő Spanyolországban szintén reneszánszát éli a feketegazdaság. Egyeseknek ott is remek, aranyat érő üzlet a válság. Óriási bevételeket hoz a maffiának, amely már a spanyol ingatlanpiaci szárnyalás idején (1997 és 2007 között) horribilis összegeket mosott tisztára az ibériai ország építőiparában. A válság kezdete óta pedig aprópénzért vásárolja fel a lakásokat az ingatlanhiteleiket fizetni képtelen emberektől.
A feketepiac és az illegális tevékenységek térhódításában sok a hasonlóság a válságövezeti országokban, de bőven akadnak eltérések és helyi sajátosságok is. Ilyen a hasznot bezsebelők nemzetiségi összetétele is. Míg a görögöknél balkáni és kelet-európai szervezett alvilági bandák uralnak több, bombabiztos válságpiaci üzletet, a spanyoloknál az orosz, a kolumbiai, a mexikói és az olasz maffia az úr.
Az olasz maffia a hazai üzletmenetre sem panaszkodhat, jóllehet 2009-ben Silvio Berlusconi akkori kormányfő még azzal fenyegetőzött, hogy 2013-ra legyőzi a rettegett bűnszövetkezetet. A válságnak hála, a maffia Olaszországban még meg is erősítette pozícióit, miközben egyre nagyobb haszonra tesz szert. Az olasz bűnözők otthon már a bruttó hazai össztermék, a GDP hét százaléka, vagyis csaknem 135 milliárd euró felett rendelkeznek. Ennek felét likvid, azaz könnyen pénzzé tehető tőke képviseli, és ez különösen fontos a mai ínséges időkben.
A likvid pénz jelenleg is sok globális nagybank álma, a pénzügyi világválság 2008-as kirobbanása után pedig több banknak a túlélést jelentette, a megmentőjük volt. A bankok szinte minden elképzelhető szabálytalanságot elkövettek, hogy megússzák a válságot, amelynek előidézésében a fő szerepet játszották. Még az illegális drogkereskedőkkel, vagyis a maffiával is lepaktáltak. Mindenki jól járt: a kapzsi bank(ár)ok pénzhez jutottak és megmenekültek a csődtől, a maffiák pedig tisztára moshatták a törvénytelenül szerzett pénzüket.
Antonio Maria Costa olasz közgazdász, az ENSZ Kábítószer- és Bűnügyi Hivatalának (UNODC) egykori igazgatója már 2009-ben utalt arra, hogy a pénzügyi világválság kezdete óta több bank úgy kerülte el a csődöt, hogy illegális drogeladásokból származó (kész)pénzt fogadott el. Túlélésük érdekében mást nem is tehettek e bankok, hiszen Costa szerint akkoriban „a drogeladásokból származó pénz volt az egyedüli befektethető likvid tőke”. Costa azt is nyilvánosságra hozta, hogy a bankközi kölcsönöket, abban az időben, szintén „drogkereskedelemből és egyéb illegális tevékenységekből származó pénzből finanszírozták”.
Az UNODC szerint 2009-ben, a legnagyobb pénzínség idején, a világ bűnözőcsoportjai 1600 milliárd dollárt mostak tisztára pénzügyi csatornákon. Ebből 580 milliárd dollár származhatott illegális kábítószer-kereskedelemből és a szervezett bűnözéshez köthető egyéb bűncselekményből.
A hatóságok a legtöbbször szemet hunytak a pénzintézetek ilyen tranzakciói felett. Daniel Mejia, a bogotai Andes Egyetem közgazdász professzora szerint a (patinás) nagybankok jelenleg is „tabunak számítanak”. A The Guardian brit lapnak azt állította: az illetékesek azért nem vizsgálódnak ezeknél a bankoknál, mert a pénzmosással óriási összegek kerülnek vissza a legális forgalomba; azok lefoglalása „ebben a gazdasági helyzetben” egyenlő volna a „politikai öngyilkossággal”.
