Munkatársunk jegyzete
Washington, szeptember 21.
Mitt Romney republikánus elnökjelölt eddigi legrosszabb kampányhetét zárja.
A múlt hét elején még akár sikeresnek tűnhetett azzal, hogy az észak-afrikai USA-ellenes gyilkos kilengések után nyomban keményen ostorozta Barack Obamát az iszlám világa felé mutatott „gyengesége” miatt. De az a kirohanása is gyorsan visszafelé sült el: ha ugyanis egy ócska videó miatt felhördült, fanatikus csőcselék rohamozza meg az amerikai nagykövetségeket, roppant kicsinyesnek tetszik a helyzetet önös politikai célokra kihasználni.
A hét elején felbukkant titkos videóról a Magyar Szó is beszámolt: a volt massachusettsi kormányzó szinte hihetetlen módon elszólta magát pénzeszsák támogatóihoz szólva, amikor kijelentette, hogy nem törődik azokkal, akik – az államtól kapott támogatáson „élősködve” – amúgy is Obamára szavaznának. De még ez sem volt elég: a jobboldali jelölt stábja a magyarázkodást is végtelenül ügyetlenül kezelte. A 47 százalék amerikai polgárral való mit sem törődést úgy próbálta elkenni a jelölt, hogy de persze ő mind a száz százalékkal kíván törődni. Már hívei is csak mosolyognak ezen a szánalmas igyekezeten.
Ha eddig sokan azt kérdezték, kicsoda is az „igazi” Romney, akkor most végre ő maga meghatározta önmagát, méghozzá saját híveinek körében, ahol „nyugodtan” beszélhetett: egy cinikus politikus ő, aki mindenkinek azt mondja, amit sejtése szerint elvárnak tőle, miközben saját meggyőződéseit – ha egyáltalán vannak – hosszasan és gondosan rejtegetve a történet végére meg is feledkezik azokról.
A Wall Street Journal közismert konzervatív kommentátora, Peggy Noonan két tárcában is foglalkozott a Romney-stáb tehetetlenségével. A hét elején még „csak” inkompetensnek nevezte őket, péntek reggelre viszont már azt írta, hogy az csak udvariassági jelző volt, mert valójában „folyamatos katasztrófa” az, ahogyan a kampányt vezetik.
Az igazságot végképp kimondani merő konzervatívok azt is hozzáteszik, hogy nem a republikánus stábot kell hibáztatni, hanem a jelöltet magát. Az a Romney, aki pénzügyi vezérigazgatói tapasztalataira hivatkozva próbál a politikai élvonalba betörni, nem takarózhat beosztottainak ügyetlenségével: azt rúg ki, akit akar (a tavasszal még azzal dicsekedett, hogy „élvezi”, amikor felmondhat valakinek), azt hív meg a republikánus stratégák közül, akit akar, aligha utasítaná el bárki is a felkérést. A kampány tehetetlenségéért egyedül ő maga a felelős – mert ő az, aki képtelen koherens és csábító küldetéstudatot felmutatni, képtelen a széles néprétegekben rezonáló üzenetet közvetíteni.
Roppant szellemes volt, ahogy az egyik jobboldali hírcsatorna egymás mellé vágta Ronald Reagan 1980-as és Bill Clinton 1992-es szárnyaló kampánybeszédét, valamint Romney ide-odatoporgó, szánalmasan dadogó idei fellépését.
Az eddigi legrosszabb kampányhetét zárja: Mitt Romney (Beta/AP)
A választási harc természetesen nem fejeződött be: még több mint hat hét van hátra, sok minden történhet, Romney-éknak tengernyi pénzük van a tévéreklámok özönét zúdítani a tőle elforduló független választókra. De egyre nehezebb lesz megfordítani a trendet. Márpedig mind a hat jelentősebb közvélemény-kutatás ugyanazokat a fejleményeket tükrözi: Obama nemcsak országos szinten, de minden „hintaállamban” vezet, sőt az elmúlt három hét alatt jelentősen növelte is előnyét. A tekintélyes kutatók közül éppen a legkonzervatívabb jelentés mutatja ki a legnagyobb, 8 százalékos vezetést országos szinten.
Ha esetleg maga Romney is elveszítette volna a győzelembe vetett hitét (ha egyáltalán volt neki), akkor is tartozik pártjának azzal, hogy legalább teljes erőbedobással küzdve veszítsen. Mert hiszen azért „nyelte őt le” nehezen az ultrakonzervatív tábor, mert nem tartották elég konzervatívnak, a mérsékeltek meg azért, mert nem tartották elég tehetségesnek. Viszont mindenki úgy érezte, hogy az indulók között ő az egyetlen, akinek esélye van a jelenlegi elnökkel szemben.
Nos, az esély még nem tűnt el teljesen, de erre a hétvégére mindössze 25:75-re csökkent – ami esetleg akár nagyvonalú értékelés is lehet Mitt Romney eddigi teljesítménye alapján.
