A szórakozóhelyek, kocsmák nyitvatartási ideje mindig, minden országban, minden városban és minden időben olyan kérdés, amelyet szinte lehetetlen érdeksérelmek nélkül megoldani. Elvégre szórakozni emberi dolog, de ugyanolyan emberi az is, hogy az ember ne a lakásában tűrje a mások szórakozását. És akkor arról még egy szó sem esett, hogy nemcsak a szórakozók és a szórakozóhely mellett, felett lakók között vannak feloldhatatlannak tűnő érdekütközések, de az ügynek gazdasági, közbiztonsági stb. vetületei is vannak…
Budapesten az utóbbi napokban ismét az a hír járja, hogy a város több kultikus szórakozóhelye minden bizonnyal lehúzza a rolót. A romkocsmákról van szó, amelyeket egy, a legkevésbé sem erre a célra hozott jogszabály nyomán akarnak bezáratni az illetékesek. A zömmel a VI. és a VII. kerületben található romkocsmák közül a napokban egyre több kap olyan határozatot kézhez a kerületi jegyzőtől, amely megtiltja az éjfél utáni nyitva tartást. A dokumentum többnyire „közbiztonsági, személy- és vagyonbiztonsági” magyarázatokkal indokolja a döntést, de sok esetben azt is nehezményezik a jegyzők, hogy a szórakozóhelyek előtt megálló taxik akadályozzák a forgalmat.
A jegyzők a korlátozás alapjául egy, eredetileg a prostitúció és a drogkereskedelem visszaszorítására irányuló törvényt használnak fel, de a helyzet ismerői szerint a jogszabályt a fővárosi kerületek elsősorban az utcai zajongás megakadályozására alkalmazzák. A törvény elfogadását Rogán Antal, a Fidesz frakcióvezetője kezdeményezte, s annak értelmében a világörökség részét képező területen (az érintett kerületek egy része éppen ilyen) alkoholt árusító helyek éjfél és reggel hat óra között csak a jegyző engedélyével tarthatnak nyitva. Az előterjesztő szerint így vissza lehet szorítani az „illegális erotikus szolgáltatásra szakosodott szórakozóhelyeket”. Annak kapcsán, hogy messze nem ilyen profilú szórakozóhelyektől (tehát nem sztriptízbároktól, night cluboktól) vonják meg az éjfél utáni nyitva tartás lehetőségét, Rogán Antal az Index megkeresésére elmondta: ez a jogszabály csak minősített esetekben alkalmazható, például ha rendszeresen előfordulnak súlyos bűncselekmények, amelyek a szórakozóhelyre vezethetők vissza, drogot árulnak, prostitúció zajlik vagy súlyosan megsértik a közrendet. „Minden más esetben ezt jogalkalmazói túlkapásnak érzem, és ha a jogalkalmazói gyakorlat, nevezetesen a rendőrség gyakorlata jelentősen eltér a jogalkotó szándékától, akkor készen állok arra, hogy februárban pontosítsuk vagy módosítsuk a törvényt” – mondta a frakcióvezető.
Eközben a romkocsmák üzemeltetői a december végén meghozott, sorozatos korlátozó határozatok miatt szervezkednek. Elmondásuk szerint ha éjfél után nem maradhatnak nyitva a szórakozóhelyek, a működtetésük nem lesz kifizetődő, így be is zárják azokat. Amit viszont a kerület anyagilag is erősen megérez: Erzsébetváros országos szinten a második helyen áll az idegenforgalmi adóbevétel mértékét tekintve. És akkor még szó sem esett arról, hogy egy-egy romkocsma bezárása esetén hány alkalmazottat kell elbocsátani, hány alvállalkozó, beszállító stb. marad munka nélkül…
De mindez (a gazdasági vetület ellenére) lényegében még mindig csak a szokásos szórakozóhely-hatóságok-lakók nézeteltérésnek lenne betudható, ha nem éppen a romkocsmákról lenne szó. A romkocsmák ugyanis Budapestnek egy olyan színfoltját jelentik, amelyek egyre több külföldit vonzanak a városba. Az erzsébetvárosi Kazinczy utcában és annak (alkalmanként a Terézvárosba is átnyúló) környékén működő romkocsmák nemzetközi hírnévre tettek szert: nyugat-európai lapok számolnak be rendre létezésükről, csodálják miliőjüket, biztatják a 20-40 éves korosztályt, hogy mindenképpen látogassák meg Budapestnek ezt a sajátos közegét. „A VII. kerület romkocsmái azért árasztanak nagyvárosi hangulatot, mert olyan épületek adnak ezeknek otthont, amelyek akkor épültek, amikor Budapest leginkább volt világvárosnak nevezhető. Ezek a romkocsmák valamikor nyolc-kilenc éve voltak igazán izgalmasak, azonban még ma is ezerszer kívánatosabbak azoknál a szörnyszülötteknél, amiket a helyükre próbálnak betolni” – írta még 2011 márciusában Bede Márton az Indexen. A Lonely Planet szerint a pesti romkocsma „egy tökéletes hely arra, hogy leeresszünk egy meleg nyári éjszakán a zsúfolt városnéző nap után”, az Economist szerzője a negyedet a berlini Kreuzberghez hasonlítja, de a sajátságos hangulatú szórakozóhelyeket például a Goethe Intézet is ajánlja honlapján a magyar fővárosba látogatóknak. Az MSNBC hírcsatorna szerint a romkocsmák „vagány bárok és kávézók, a sörkertek, koncertterek és kultúrközpontok elegyét” képezik… És igen, évről évre nő a látogatottságuk, hatalmas itt a forgalom, éppen ezért érthető, hogy az itt lakók, az önkormányzat és a szórakozóhelyek üzemeltetői között állandó a feszültség. Azt az üzemeltetők sem tagadják, hogy a vendégeknek nem mindegyike viselkedik éppen az illemtankönyvek szabályai szerint, hogy bizony, a hangoskodás, a levizelt kapualj nem éppen szokatlan. Éppen ezért a romkocsmások is igyekeznek hozzájárulni a békéhez: rendszeresen takaríttatják az utcát, olyan embereket alkalmaznak, akiknek kifejezetten a vendégek csitítgatása a dolguk, szinte minden szórakozóhely plakátokon kéri vendégeit, hogy viselkedjenek, ne randalírozzanak az utcán stb. De akadt olyan is, aki például játszóteret építtetett saját költségen a kerületnek… Az üzemeltetők szerint nem a bezárás a megoldás, hanem például az, hogy jelen legyen néhány rendőr is az utcákon éjszakánként; elvégre meggyőződésük, hogy az egyenruha puszta jelenléte gyakorta elejét veszi a randalírozásnak.
Ha nem változik a helyzet, már nem tudjuk olvasóinkat arra csábítani, hogy látogassák meg egy-egy budapesti kiruccanásuk alkalmával a Lonely Planet 2011-es szavazásán a világ harmadik legjobb bárjának kihirdetett, igazán bámulatos miliőjű Szimpla Kertet. Hiszen, ha marad a rendelet, a Szimpla bezár, ahogyan ez a sors fenyegeti a Kék Lovat, az El Rapidót, az Illegált, a Kirakatot, az Ellátó Kertet, a Bobeket, a Trafiqot, az Ördögkatlant, a Pirítóst, a Wichmann-t, a Public Pubot… És sajnos, a lista folyamatosan bővül.
