Stratégiailag nem jelent akadályt az Európába vezető úton. Így értékelte tegnap Petro Porosenko ukrán államfő azt a tényt, hogy előző nap Hollandiában referendumon utasították el hazája és az EU között 2014-ben aláírt társulási- és szabadkereskedelmi megállapodást. A dokumentum fontos része az EU–ukrán kapcsolatoknak. Hosszabb távon pedig az uniós tagsághoz vezető út egyik fontos állomása lehet Ukrajna számára.
Porosenko azzal érvel, hogy a népszavazás nem volt kötelező érvényű, ezért folytatódhat hazája közeledése az EU-hoz. A referendum szervezőit ugyanakkor azzal vádolja, hogy támadást intéztek Európa egysége és az uniós értékek kiterjesztését támogatók ellen.
A gyér érdeklődés mellett megtartott referendumon a választók 61 százaléka szavazott nemmel, s ezzel nagy kihívás elé állították mind a kormányukat, mind az EU-t.
Geert Wilders, a holland szélsőjobboldali Szabadságpárt populista vezetője úgy véli, hogy a nagyszerű eredmény az EU végének kezdetét jelzi. Uniós és ukrán politikusok ugyanakkor szinte felváltva igyekeznek nyugtatgatni a közvéleményt, egyszersmind mérsékelni a számukra lesújtó eredmény hatásait.
Az Unió soros elnöki tisztségét betöltő Hollandia kormánya kellemetlen helyzetbe került. A néhány euroszkeptikus civil mozgalom kezdeményezésére megtartott referendum eredménye ugyanis súlyos kudarc és nagy presztízsveszteség a Benelux ország számára. Ráadásul a kormánynak újabb vitát kell nyitnia a kérdésről.
Az ukrán EU-tagságot ellenző holland miniszterelnök azt mondta, hogy a nem szavazatok ilyen arányú győzelme után kormánya felülvizsgálja az egyezmény ratifikálásáról szóló korábbi döntést. Mark Rutte kijelentette: mielőtt döntetnének, a miniszterek előbb egyeztetnek a parlamenttel és az uniós partnerekkel.
A társulási egyezmény jövőjét egyelőre homály fedi. Úgy tűnik azonban, hogy Brüsszel nem hátrál meg. Az Európai Tanács elnöke máris közölte: a történtek ellenére az EU–ukrán egyezmény ideiglenesen továbbra is érvényes. Donald Tusk azt is jelezte, hogy várja a tájékoztatást Hollandia szándékairól.
Az elemzők többsége optimista. Szerintük a referendum nem torpedózhatja meg a társulási szerződést, amelynek aláírása – vagyis Kijev támogatása viharos előzmények árán – rendkívül kiélezte az EU–orosz viszonyt. (A hollandok állásfoglalását a referendumon sokan ezért a Kreml sikereként könyvelik el.). Persze az sem zárható ki, hogy a Rutte-kabinet – végső esetben – mentességet kér a megállapodás alól.
Az eredmény ugyanakkor arra is utal, hogy a holland társadalom egy része nem bővítené tovább az EU-t, problémás (új) tagokat pedig végképp nem akar a közösségben látni. Döntésük hatására a kontinensen valószínűleg tovább erősödnek az euroszkeptikus mozgalmak. A szavazás ezért sokkal többről szólt, mint Ukrajna valamikori EU-tagsága.
