Egymást vádolja ellenzék és kormánypárt Venezuelában az egyre nagyobb gondot okozó élelmiszerhiányért. A lakosság egy része több helyen tüntet az áldatlan állapot ellen, másutt meg fosztogat, hogy valamicske ennivalóhoz jusson.
Bár Nicolás Maduro államfő a saját hatalma és a rendszer elleni támadások, illetve összeesküvés részének tartja a feldühödött emberek akcióit, szakértők a bő másfél évtizede működő baloldali kormányok elhibázott politikájának tulajdonítják a válságot. Ennek egyik kirívó példája épp az alapvető élelmiszerek, illetve a gyártásukhoz szükséges (import) alapanyagok hiánya.
A rendkívül kiélezett helyzetben a cégek a kormányra mutogatnak, amely viszont a vállalatokra hárítja a felelősséget. Maduro szerint az ellene összeesküvő nagyvállalatok tehetnek mindenről. Katonáival és rendőreivel ezért júliusban el is foglaltatta az Empresas Polar központi raktárát Caracasban, nem sokkal azután, hogy előzőleg gazdasági szabotázzsal és áruhiány előidézésével vádolta meg az élelmiszer-ipari óriásvállalkozást.
Cégek sokaságát pedig azzal gyanúsított meg, hogy ellehetetlenítik a gazdaságot, amely lényegében a kőolaj értékesítésére épül. Bevételeinek 96 százaléka származik ebből a tevékenységből. Venezuela ugyanis Latin-Amerika vezető kőolajexportőre.
A fontos nyersanyag alacsony világpiaci ára azonban komoly gondokat okoz az évek óta súlyos politikai-gazdasági gondokkal küszködő országnak. Venezuelát jó ideje recesszió és infláció is fojtogatja. Úgy tűnik, a parlamenti választásra készülő ország egy ideig még biztosan nem tud szabadulni a két égető problémától.
A Nemzetközi Valutaalap legalábbis azzal riogat, hogy idén a gazdaság hét százalékkal zsugorodik Venezuelában. A pénzromlás mértékét megbecsülni sem lehet. Hivatalosan valamivel 60 százalék fölött van, tehát megközelítette a tavalyi 68,5 százalékot, amit akkor globális rekordként könyveltek el.
A kormány a kilátástalan helyzeten a nyugdíjak és minimálbérek sorozatos emelésével igyekszik javítani. A januári változtatás után legutóbb (30 százalékkal) júliusban növekedtek a jövedelmek.
Más kérdés, hogy mennyit ér az alapfizetés, négy árfolyam alapján azonban nem könnyű kibogozni. A három (fél)hivatalos mérce és a feketepiaci pénzhatározó ugyanis mind más-más értéket mutat. A leghivatalosabb átszámításból (a kormány által meghatározott, mesterséges árfolyamból) az derül ki, hogy a havi juttatás legalább 1100 dollárnak megfelelő bolivar. A feketepiacon, vagyis a valóságban azonban a fizetés értéke mindössze 25 dollár.
A feketepiaci dollár értékét a spekulánsok, a kereslet-kínálat, valamint az állam fizetőképessége és valós devizatartalékai határozzák meg. Ezek viszont rendkívül lecsökkentek, legalább annyira, mint az alapvető fogyasztási cikk mennyisége a boltokban.
