Lovas Ildikó Szép Amáliák című legújabb regényét kedd este Temerinben is bemutatták. Az esten a szerzővel Virág Gábor író, a Forum Könyvkiadó Intézet igazgatója beszélgetett.
A mű történeti szála végigvonul a 20. századon. Lovas Ildikó, többszörösen díjazott írónő beépítette a különböző kordokumentumokat, újságcikkeket is a cselekményekben gazdag regénybe. Mint azt Tóth Eszter Zsófia a fülszövegben kifejti, a regény alapvető célja a mélységes emberi humánum ábrázolása, mely korokon, történelmi traumákon átível.
Fotó: Kasza Jennifer
– A történet 1900-ban indul. Ekkor születik a két Amália, és 2017-ben végződik. Biztos voltam benne, hogy cselédregényt akarok írni. Ugyanakkor egy tájregényről is beszélhetünk, mert a tájról is szól, mégpedig a Pannon-medencéről, ami kicsit megfordítja a dolgokat. Ha a Pannon-medencét említjük, akkor rögtön az Osztrák–Magyar Monarchiában vagyunk, ott vagyunk Kelet-Közép Európában, ami egy szélesebb merítés, egy másfajta perspektíva. Nem szabad elfelejteni, hogy ez egy szerelmi történet is. A regénynek van egy olyan szövete, amely a legalapvetőbb kérdésekre adja meg a választ – mondta a beszélgetés során Lovas Ildikó, aki kiemelte, mindig is különleges viszony fűzte a nevekhez.
– Beszélő nevek jelennek meg a könyvben, például Mester János, Bezzeg Mihály, hogy könnyebb legyen őket megkülönböztetni a valóságban is létező személyektől. A tények valóban tények ebben a könyvben, ezért néztem mindennek utána, mindennek valóságalapja van. A csendőröknek például volt külön lapjuk, ahonnan kerestem egy házaspárt, és a ő nevüket használtam fel – magyarázta az írónő.
Virág Gábor szerint a mű a kisebbségi sorsunknak, illetve a múltnak egyfajta újraértelmezése.
Fotó: Kasza Jennifer
– Érdekes volt számomra, hogy miközben haladunk előre az időben, a korban szinte évtizedenként megismétlődnek ugyanazok a kérdések, illetve ugyanazok a dilemmák. A menni, vagy maradni kérdése, vagy a visszatérés kérdése. De egyáltalán az identitásunknak a megfogalmazása, illetve körülírása, definiálása folyamatosan újra és újra megjelenik. Azt gondolom, van, hogy vissza kell mennünk a múltba ahhoz, hogy meg tudjuk erősíteni önmagunkat, az önmagunkról kialakult képet. A kötet nem egy könnyű olvasmány, de megéri beleásni magunkat és megtalálni az apró cselfogásokat – tette hozzá Virág Gábor.
Bordás Győző értékelése szerint a könyv olvasásakor a vajdasági magyar tényirodalom nagyregénye remek megvalósulását tarthatjuk a kezünkben.
Nyitókép: Fotó: Kasza Jennifer
