A film az 1920-as évekbeli Hollywoodot mutatja be a közönségnek, azon belül is a némafilmek világát, a hatalmas, eszeveszett bulikat és a filmcsillagok örökkévalónak hitt ragyogását, majd idővel a bukásukat. Bár ahogy mindenhol, Hollywoodban is változtak a dolgok, a némafilmeket leváltották a hangosfilmek, és a színészeknek el kellett fogadni a változást, alkalmazkodniuk kellett az új dolgokhoz. Néhányuknak, mint Jack Conradnak, akit Brad Pitt alakít, ez nem sikerült. A filmtörténet világát tekintve nem egyetlen konkrét élet van a középpontban, átfogja az akkori helyzetet és ebben van elrejtve négy ember egészen különösen, mégsem túlságosan meghökkentő sorssal megírt élete. Az amerikai dráma filmben több oldalról is betekintést nyerhetünk a filmcsillagok világába, megismerhetjük a szereplőket, a hírnév és a csillogás iránti betelhetetlen vágyaikat. A Babylon célja egyszerre több érzést kiváltani a közönségből, az első fél órában zavartak vagyunk, meglepettek majd a következő képkockánál már vígjáték hangulatunk van, és itt nem lesz vége. A gyors és túlzott mértékben történő érzelmek váltogatása zavarhatja a nézőket, egyszer kiábrándultan fogjuk a fejünket, a másik percben pedig könnyes szemmel nézzük a képernyőt.
A Nelly LaRoy-t alakító Margot Robbie egy frissen felfedezett színésznőt alakít, aki többek között a partik elengedhetetlen szereplője, a némafilmes karrierje alatt egész Hollywood imádja, később viszont a modora és az emberek iránti megnyilvánulása, valamint túlzott őszintesége miatt ez megváltozik. A kokain iránti szerelme és függősége, pedig sokkal inkább kiteljesedik, mint a Diego Calva által játszott Manny Torres iránti érzelmei, a férfi mindezek ellenére sem mond le róla, szinte a végsőkig elmegy csakhogy megpróbáljon segíteni Nellynek, a saját sorsától azonban még ő sem védheti meg a lányt. A szereplők közül talán a legjobban Mannyvel tudunk azonosulni, aki kíváncsi, laikus, mégis okosan és megfontoltan tesz lépéseket a jövője és filmrendezői karrierje irányába. A film üzenete az alkotás iránti vágy, hogy az ember valami olyat próbáljon meg létrehozni amit generációk fognak emlegetni a jövőben. Az egész a filmalkotás lényegéről és szépségéről van szó. Mégis a kritikusok körében megosztó vélemények születtek a Damien Chazelle által rendezett filmmel kapcsolatban, ami érthető is. A film érdekes, de obszcén, színes látványvilága van, jó színészekkel azonban talán nem a legjobb forgatókönyvvel és rendezéssel megrendezett alkotás. A Babylon egy 16 karikás filmnek minősül, mégis úgy gondolom, hogy a 18 karikát is nyugodtan megkaphatná. A tényleges kérdés azonban, milyen áron képes egy ember maradandót, valami nagyot alkotni? Vajon tényleg megéri? A Babylon tökéletes példája annak a megállapításnak, hogy Hollywood felemeli a tehetséges, magabiztos és céltudatos embereket, és olykor olyan mélyre rántja őket ahonnan már nincs menekvés.
