Ki kapott nagyobb ajándékot: a szerző vagy az olvasó, amikor kézbe veszi az újvidéki Forum Könyvkiadó és a Vajdasági Fotó-, Film- és Videoszövetség közös kiadványát: Lazukić Anna Fotó című könyvét? Nehéz eldönteni, csakúgy, mint amilyen nehéz lehetett kiválasztani a kötetben szereplő alkotásokat a sok ezer negatívról, hogy azok híven prezentálják a szerzőt és a korát.
Anna neve rég egybeforrt a fényképpel, a nemrég közreadott pazar kötet pedig legalább két dologra rádöbbent. Egyfelől arra, hogy rendkívüli ajándék érte ezzel az életpályát felölelő kiadvánnyal, másfelől pedig arra, hogy az igazi nyertes mégis a közönség, hisz egy pálya keresztmetszetén keresztül egy egész, noha „már csak” emlékeinkben élő világot kap cserébe. Anna kirobbanó energiája nélkül ez nem valósulhatott meg. Aki ismeri, tudja, hogy aktív fotóriporteri korától kezdődően hihetetlen erővel dolgozik, s ez az energia az évek múlásával sem veszett ki belőle, csakúgy a szenvedélye, ami a fotózásban is kifejezésre jut. Annak idején hihetetlen érzékkel tört be a „férfiak” fotós világába, nemcsak tudta azt, amit ők, hanem női szenzibilitásával gazdagította. A kétnyelvű (magyar és szerb) kötetben Léphaft Pál, Dobrila Martinov, Jelena Matić, Lennert Géza, Gergely József, Sava Stepanov és Bojana Karavidić kísérelték meg szavakba önteni mindazt, amit Lazukić Anna alkotóművészete jelent számukra. Dobrila Martinov szerint Anna fényképeinek titka a részletekben rejlik, nem szabad felületes pillantást vetni rájuk. „Néha a háttérben van elrejtve egy látszólag apró részlet, ami értékessé, érdekessé teszi a képet. Keressük meg a kisfiút, aki magára hagyva a tükör előtt szórakozik, amíg a felnőttek »fontos« dolgokkal foglalkoznak, vagy nézzünk a fejkendős asszonyok vagy a vidám oxfordi diákok szemébe, és derítsük ki, mit rejt a tekintetük.” A könyv előszavát író Dušan Živkić, a VFFV elnöke is végigjárja Anna mintegy hatvan év alatt (1954–2014) készített alkotásait, figyelmünkbe ajánlja azt a fotóst, aki „bűvös szemével” az óvodaudvarban ugrándozó gyerekeket megörökítve indult el a fényírás útján, s azóta is ő az egyetlen vajdasági nő, aki a művészfotózás mesterjelöltje rangot magáénak mondhatja. A csaknem 230 oldalas, rendkívül igényes kötet Kapitány László műszaki szerkesztő nevéhez fűződik, ő jegyzi a fedőlaptervet is.
