Az ÉMPE Nyári Akadémiájának idei vendége volt Kiss Dávid is, a magyarországi Oktatási Hivatal Elnöki Kabinetének főosztályvezetője, akit a szabadkai Blaha Lujza Cukrászdában költőként is megismerhettünk, hiszen a Medvék bolygója című könyvét mutatták be. Ez a szerző debütáló verseskötete, emellett a Medvék bolygója megnyerte az idei Makói Medáliák-díjat, amelyet mindig az adott évben kiadott legjobb verseskötetnek ítélik oda.
A könyvbemutatón a könyvet Szabados Attila méltatta, aki kiemelte, hogy Kiss Dávid költészetét a nemzetköziség, a világ bejárása is nagyon erősen meghatározza, hiszen a verseiben számos európai település is megjelenik. A soproni születésű költő szerint a kötete egy utazás is egyben:
– Akik jól ismernek, azok tudják rólam, hogy szinte folyamatosan úton vagyok. Ennek részben köze van a munkámhoz is, hiszen főállásban külhoni magyarokkal, magyar közösségekkel foglalkozom, tartom velük a kapcsolatot és különböző programokat szervezünk. A családomtól, a hozzám közel állóktól és az engem ért hatásokból ragadt rám az, hogy igyekszek mindent felfedezni, saját szemmel látni és saját véleményt alkotni. Az utazás, az úton levés élménye, már a gyermekkoromban is fontos volt a számomra, cserkészként és a református gyülekezet tagjaként is. Így a külhoni magyarság életével sem az oktatási hivatal által ismerkedtem meg, hanem még korábban – tudtuk meg Kiss Dávidtól.
Az utazás mellett, a kötetben fontos szerepet játszik a család és a hovatartozás is. Kiss Dávid családkutatással is foglalkozik, és ez is megjelenik a verseiben.
– Először is minden szorosan összekapcsolódik az utazással, mert az utazás arról szól, hogy felfedezünk valamit. Elindulunk, új helyzetbe kerülünk, keresünk és megtalálunk valamit, ami a számunkra fontos. Gyerekként is érdekelt az utazás, azt gondoltam, történész vagy régész leszek és dinoszauruszcsontokat fedezek fel. Az utazást annyira komolyan veszem, hogy szimbolikusan térben és időben is egyaránt szeretem űzni. Érdekel az idő és a tér kapcsolata, számomra a kutatás ugyanaz, mint az utazás, mert az is egyfajta felfedezőút. Márai füves könyvében olvashatunk egy gyönyörű gondolatot, hogy a legcsodálatosabb utazás önmagunk megismerése. Talán elcsépeltnek hangzik, de ha jobban belegondolunk, tényleg mi magunk vagyunk a legnagyobb rejtély, mert van egy nevünk, egy családunk, egy településünk ahol élünk, de mind jobban elmélyedünk a privát történetünkben, a személyes múltunkban, annál meglepőbb adatokat találhatunk, akár nemzetiségi, vallási, nyelvi téren, vagy egy messziről jött ős történetét. Hirtelen mellbe vághatja ez azt, aki erre nem számít. Nekem az volt a célom, hogy utánajárjak a családom történetének. Én magyar vagyok, magyarnak vallom magam, az egyik nagymamám viszont német. Izgatott az, hogy van a családunknak egy másik ága, ami visszamenőleg még többfelé ágazhat. Ez nem változtat azon, hogy magyar vagyok és az anyanyelvem is magyar, de minél többet tudok meg az elődeim múltjáról, annál többnek is érzem magam, de a lényeg az, hogy egyre több helyen érzem magamat otthon – hallottuk a szerzőtől.
Kiss Dávid és Szabados Attila a könyvbemutatón (Fotó: Lukács Melinda)
Kiss Dávid útnak is eredt, az útja pedig elvezette egyebek közt Szlovéniába, Ausztriába és Romániába is. Felkereste a rokonait, akik szeretettel fogadták és csodálatos élményekkel gazdagodott.
– Aki kacérkodik a családkutatás gondolatával, azt ajánlom, hogy fogjon hozzá. Sohasem volt ennyire egyszerű, mint manapság. A digitális platformokon szinte minden megtalálható. Régen rengeteg kilométert kellett utazni és dohos levéltárakban napokat eltölteni, ma pedig otthon a kényelmes fotelből is elvégezhető. Közben nem csupán a családunkat, hanem a közösségünket is jobban megismerhetjük – mondta Kiss Dávid.
A kötet nemcsak verseket tartalmaz, hanem egy gazdag szójegyzéket is, a könyvben előforduló helyiségnevekről, személyekről, és ahogyan azt hallhattuk, ily formán ez tulajdonképpen egy informatív kötet is.
– Számos versben jelennek meg nevek, tájak, amelyek előttem se lettek volna ismertek, ha nem járok utána, nem találkozok velük az utazásaim során, ezért úgy láttam jónak, hogy ezeket legalább részben megmagyarázzam. A kötet nyolc év alatt állt össze, közben folyamatosan publikáltam magyarországi irodalmi folyóiratokban. Ahogyan pedig haladtam a kutatásaimmal és a múlt egyre mélyebb rétegeibe jutottam el, előkerültek idegen nyelvű szavak is. Úgy gondoltam ezeket is befűzöm, mert a legjobban fejezik ki azt, amire gondolok, még akkor is, ha magyar nyelvűek a verseim. Azután úgy gondoltam, hogy alapos leszek, és megmagyarázom ezeket, de oly módon, hogy valamit hozzá is adjak a már ismertebb nevekhez. A könyvet tehát többféleképpen lehet olvasni. Egészben, csak a verseket, vagy csak a szójegyzéket, ha valakiket a versek nem érdeklik. Ez a kötet tehát egy viszonylagos szakszöveg és egy lírai szöveg játéka. Erre persze mondhatják azt valakik, hogy Kiss Dávid nem bírt magával, de arra gondoltam, hogy mivel egy ilyen szép kutatóút, a családom felkutatása során, ilyen különleges tudásra tettem szert, akkor azt szeretném megosztani az olvasókkal. Más-más faluban, más-más helyeken, más nyelvi regiszterrel beszélnek az emberek. Szerintem akkor hiteles a költői, a prózai nyelv is, ha úgy fejezzük ki magunkat, ahogyan nekünk természetes. Szemináriumokon, írói táborokban hangzik el gyakran a mondat, hogy így már nem írunk, ezt a szót vagy kifejezést már nem használjuk. Ilyen nincs. Ha ezt tesszük, akkor megerőszakoljuk a saját nyelvünket, a saját lelkünket. Szerintem azt kellene megtanulni, hogyan tudjuk ezt jól megragadni, hogy ne legyen giccses, rossz értelemben patetikus, túlságosan hétköznapi. Nekem is minden egyes vers írása egy újabb tanulási fázis. Szeretem az élő beszédet is imitálni, a tájnyelvi szavakat használni, az idegen nyelvű szavak is azért kerültek be ilyen formában a versekbe, mert így hitelesek – fejtette ki Kiss Dávid, aki arra is válaszolt, hogy vajon kézzel írja a verseit, vagy elektronikusan.
– A jegyzeteket mindig kézzel írom, de ebben a pörgős életvitelben már nem tudok intenzíven dolgozni rajtuk, hatvanszor leírni ugyanazt. Ezért amikor megvan egy első változat, azt átírom a telefonba vagy laptopra. Ugyanakkor pedig nem vagyok hajlandó engedni a papírból, mert annak van egy gesztusa, hogy kézzel írok. Emiatt ez az első és utolsó gesztusom, mert amikor befejeztem a verset, akkor ugyanabba a noteszbe visszaírom – mondta Kiss Dávid.
A könyvbemutató során Kiss Dávid beszélt arról is, hogy milyen nagy hatást tettek rá Indiana Jones kalandjai és a sci-fi filmek, hogy ezek visszaköszönnek majd az új alkotásaiból, de egy sajnálatos esemény is közbeszólt:
– Tavaly sajnos elhunyt az anyám, azóta pedig behatóbban foglalkozok az anya motívummal, olyasmikről is írok, amik egy férfiszerzőtől szokatlanok. A verseim tehát szólnak majd a sci-firől, a mesterséges világunkról, de az anyáról is, szó szerinti és egyre tágabb, átvitt értelemben is. Gondoljunk csak arra, hogy A nyolcadik utas: a Halál központi számítógépének is az volt a neve, hogy Anya – hallottuk Kiss Dávidtól.
Nyitókép: Kiss Dávid és Szabados Attila a könyvbemutatón (Fotó: Lukács Melinda)
