A tavalyi dzsesszfesztiválon mutatták be Magyarkanizsán a Nagy József által rendezett 100 tű hossza című előadást, amelynek zenéjét Mezei Szilárd szerezte. Utána volt még egy budapesti bemutatója is a darabnak tavaly októberben, most pedig külföldi miniturnéra indul a társulat. Düsseldorfban lesz két előadásuk, június 17-én és 18-án, ezt követően pedig Marseille-ben 24-én és 25-én. A kettő között sor kerül még egy koncertre is Kölnben, egy kultikus dzsesszklubban. Szilárddal beszélgettünk közvetlenül az elutazása előtt.
– Nyolc táncos és hét zenész vesz részt ebben az előadásban, és az alapkoncepciója nagyrészt a zenére támaszkodik. Párhuzamosan íródott a zene és készült a darab. Tehát nem egyszerű kísérőzenéről van szó, a zenészek maguk is fenn tartózkodnak a színpadon, aktívan részt vesznek a történésekben, szerves részei az előadásnak, olyannyira, hogy az utolsó jelenetet például mi magunk játsszuk is el, színészként.
– Mennyire improvizatív úgy a zene, mint az ehhez kapcsolódó mozgás?
– Annyira, amennyire ez általában is jellemző miránk... Olyan zenészekről van itt szó, akik már elég régóta együtt játszanak. Szinte már elmosódnak a határok aközött, ami improvizált és ami leírt. Ismerem a többiek habitusát és eleve úgy osztom ki a szerepeket. A táncban meglévő improvizáció már egészen más dolog, ott több minden meg van kötve, mint a zenében. De az alapállás természetesen mindkettőben az improvizativitás.
– Mennyivel más egy-egy előadásban zenélni, mint egy „sima” koncerten? Mi jellemzi a színházi muzsikálást?
– Ez a dolog, a színházi zene, nagyon sokféle lehet... Vannak olyan előadások, ahol a zene és a tánc nagyon-nagyon összefonódik, együtt halad, aztán van olyan is, ahol sokkal lazább a kapcsolat, vagy úgy is mondhatjuk, hogy a kapcsolat máshol van, nem ráillesztett, hanem inkább valahol a mélyben gyökerezik. Ez utóbbi jellemző egyébként a 100 tű hosszára is. Ez előadásonként változik. A rendezőnek van egy elképzelése, a zeneszerző pedig alkalmazkodik ahhoz, ami az egész folyamat végeredménye kellene hogy legyen.
– Elárulnád-e, hogy a darabot a hazai nézők mikor és hol láthatják legközelebb?
– Amiről biztosan tudok, hogy a Vajdaságban Pancsován fogjuk előadni, valamikor november folyamán.
