Jószerivel senki sem tudja megmondani, hogy mikor kezdődött, azt pedig még kevésbé, hogy mikor fog befejeződni a középiskolák részéről az első osztályba iratkozó gyerekektől történő „pénzbehajtás”. Az iskolák általában az oktatási törvényre hivatkoznak, amely szerint joguk van bizonyos költségekre úgynevezett beiratkozási díjat beszedni, holott ugyanennek a törvénynek a 160. paragrafusa minden kétséget és félremagyarázást kizáróan leszögezni, hogy az iskola az elsősöktől semmiféle pénzt nem kérhet, mert ők még kiskorúak. A szülőktől igen, de sok helyen a tanárok, vagy az igazgatók az egész osztály előtt szégyenítik meg újonc tanulóikat azzal, hogy szemükre vetik: nem fizették be az olykor kétezer dinárra is rúgó összeget.
A félreértések elkerülése végett ki kell mondani, hogy az iskolának igenis joga van kérni a szülők (helyi önkormányzat, adományozók, stb.) anyagi segítségét. De nem a diákoktól. Olyasmi is előfordul, hogy a tanárok fenyegetőznek, miszerint az „adós” gyerekek nem kaphatnak bizonyítványt.
Mellesleg megjegyezzük, hogy éppen a napokban tört ki az egyik magyarországi középiskolában a fentiekkel hajszálra meggyező botrány, mert az iskola nem volt hajlandó a végzősöknek bizonyítványt adni mindaddig, amíg a szülők, vagy éppen maguk a tanulók nem törlesztik a tisztasági csomagokra, vagy/és az étkeztetésükre fordított összeget. Ott is, akárcsak nálunk, a törvény ebből a szempontból egyértelmű.
Talán mondani sem kell, hogy a köztársasági tanfelügyelőség vezetője mélységesen elítélte az eljárást, főleg, mert olyan gyerekekről van szó, akik első alkalommal lépték át a középiskola küszöbét, s máris ilyen megaláztatásban van részük.
Becsületére legyen mondva, azonnal terepre küldte a felügyelőket, akik például a fővárosi Szent Száva Gimnáziumból nem kevesebb, mint hatvan, a fentiekre vonatkozó törvényellenes nyugtát találtak. A vizsgálat eredményéről azonnal értesítették a Pénzügyminisztériumot, mivel pénzügyi törvénysértésről van szó.
Az eset kapcsán a tanfelügyelőség a korábbiakhoz képest hatalmas méretű ellenőrzésbe fogott, aminek a következményei még nem ismeretesek.
Persze, mint lenni szokott, a dolog nem ennyire fehér-fekete. Az iskolákat el lehet (és kell) marasztalni az erkölcstelen eljárás miatt, de felmerül a kérdés, hogy miért szánták rá magukat erre a kétes erkölcsi értékű lépésre? A válaszhoz tartozik, hogy a középiskoláknak a dologi kiadásokra a helyi önkormányzattól kell pénz kapniuk. Az sem titok, hogy a kötelezettek nem mindig tesznek eleget ez irányú törvényes kötelezettségüknek. Ennek következményeként az iskolák képtelenek biztosítani a tanításhoz szükséges eszközöket. Volt rá példa, hogy krétára sem maradt pénzük. Arra pedig igazán nem számíthatnak, hogy az egyre súlyosabb anyagi helyzetben levő szülők önként felajánlanak egy bizonyos összeget, segítve ezzel gyerekük jobb minőségű és zökkenőmentes oktatását.
Mindezek ismeretében felvetődik a kérdés, hogy az iskolák zsarolják a szülőket, vagy csak ilyen, meglehetősen egyszerűsített eljárással igyekeznek kolduspénzhez jutni?
